Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-10-05 / 19. szám
1909. október 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 h á z á n oly üzletet alapított, amelynek jó j híre, neve ma országszerte ismeretes. Hogy most különösebben foglalkozzunk ! Kneffel Edével, erre nagy okunk van. í Ugyanis egy körlevél fekszik előttünk, a mely tudtunkra adja, hogy Kneffel Ede 31 évi pályafutás után visszavonul az ipari munkálkodástól, hogy jól megérdemelt nyugalomban élvezhesse hosszú és nehéz fáradozásának gyümölcseit. Valahányszor egy érdemes, iparunk di- ) szere működő szaktárs visszavonulásáról hallunk, mindannyiszor a veszteség fájdalmas érzete fog el bennünket, mert tudjuk, hogy minden hivatott szaktárs űrt hagy maga után, amikor elhagyja azt a teret, melyen évtizedeken át sikerrel és közbecsüléssel állotta meg helyét. így vagyunk Kneffel Edével is. Ö igazán vérbeli szaktársunk volt. Ősrégi vasmegyei vendéglőscsaládból származott, abból a fajtából, amely két mesterséget tanult, a mészárosságot és a vendéglősködést, hogy ebben az utóbbiban mentői eredményesebben állhassa meg a helyét. Ez dédapjáról örökölt tradiczió volt az ő családjában is. Bár szülei korán elhaltak, ő zsenge szívvel is hü maradott ehez a tradiczióhoz. Gyönge vállaira vette a létért való küzdelem terhét s nem roskadott össze alatta, hanem lélekben, testben megaczélosodott. Éles elmével figyelt, tapasztalatait gondolkodással dolgozta föl, úgy, hogy a képzett, ügyes ifjút már 18 éves korában Sopronban találjuk, mint a hires Zim- mermann-ház üzletvezetőjét. Ezután vágya az alföldre vonzotta, ahol csakhamar Szegedre kerül, még pedig Ju- ranovicshoz főpinczérnek s itt 4 évig működik és csakhamar az egész közönség kedvelt «Eduárd»-ja lesz. 1877-ben Csongrádra megy a S z e 1- hoffer-fogadó üzletvezetőjéül. Itt alig fél év alatt kivívja főnöke és a közönség becsülését s családot alapit. Főnökének Róza leányát vezette oltárhoz. Erre minden igyekezete oda irányult, hogy önállósítsa magát. Ez sikerült is neki. Fálegyházán megvette a népszerű Duttyán-féle vendéglőt s megalapítja az azóta nagy hírre emelkedett Knefíel-szállodát. Szakadatlan munkában, családjának lángoló szeretetében élt itt mind e napig. Szerény, csupán hivatásának és családjának élő ember volt, aki éppen nagy szerénységből kerülte a nyilvános szereplést. Most, hogy sikerrel végzett munka után megválik az ipari munkától, lehetetlen, hogy fcucsutlanul hagyjuk őt sorainkból távozni. Nyugalmában sokáig örvendhessen gyermekei sikerének! A vendéglősök és a bornyilvántartás. A következő, a földmivelésügyi miniszterhez beadott kérvényt olvastuk: Nagyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk! A bor nyilvántartását elrendelő törvényes rendelkezés kivétel nélkül kiterjed a kisven- déglősre és korcsmárosra épugy, mint a nagyforgalmu vendéglőre, holott a forgalom aránya nagyon eltérő a két üzlet közt. Az uj bortörvény 14. §-ának utolsó bekezdése értelmében ipartársulatunk kérte a székesfővárosi tanácsot, hogy a törvényhatósági bizottság utján kérje meg Nagyméltóságodat, hogy a kisebb italmérési üzleteket, melyek borkimérése nem haladja túl az évi 150 hektoliter forgalmat, kegyeskednék a bornyilvántartás vezetése alól felmenteni, mert ezen üzletek tulajdonosai (a könyvelés nem lévén mesterségük) a legjobb igyekezet mellett sem képesek arra, s igy biztosan és kíméletlenül a sok bírságolásnak vannak és lesznek kitéve, ami nem lehet czélja a törvénynek. Az ilyen kisebb vendéglősök és korcsmá- rosok családjaikkal együtt vezetik üzletüket, pinczért nem igen tartanak; hol ők maguk, hol nejük, hol gyermekük hoz fel bort a pinczéből, elfelejtik vagy nem tudják feljegyezni a naponként, illetőleg hetenként felhozott bort és előáll a különbözet anélkül, hogy akarnák. Nagyméltóságod bizonyára hasonló okokból kegyeskedett felmenteni a négy holdnál nagyobb területtel nem bíró szőlősgazdákat, alázatos tisztelettel kérjük ezt a kedvezményt a kisebb vendéglősökre és korcs- márosokra, kiknek évi borforgalma nem haladja meg a 150 hlt.-t, szintén kiterjeszteni. Az ellenőrzést a főváros vámhivatalai (ki- rendeltségei) sikerrel gyakorolhatnák, úgyszintén a vasúti és hajóállomási pénzügyőri kirendeltségek úgy, hogy ebben a tekintetben a visszaélés ki van zárva. Kegyelmes Urunk! A kisebb vendéglős és korcsmáros amúgy is nagy anyagi gondokkal küzd, mert köztudomású, hogy manapság csak annak nincs még italmérési engedélye, aki még nem kérte. Ahány szatócs, fűszeres, hentes, csemegeüzlet, cukrász, kávéház, sajtos stb., annyi italmérő van és ezekkel, kik az italmérést mint mellékes üzletágat kezelik, sokkal kevesebb adóval és illetékkel vannak megróva, a kisebb vendéglős és korcsmáros nem képes versenyezni. Ez is indokolttá teszi, hogy ezeknek a kisebb üzleteknek a tulajdonosai mint becsületes adófizető honpolgárok, lépten-nyo- mon a törvény segítségével büntetésnek ne legyenek kitéve. Alázatos kérelmünk megújítása után maradtunk stb. A „Székesfővárosi vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata. A kérelem helyes, a kívánság jogos s éppen ezért a kezdeményezésért üdvözöljük az ipartársulatot, őszintén kívánva, hogy törekvésüket siker koronázza. Pesti vendéglők. A »Pesti Hirlap«-nak van egy epés Írója, aki mindenért és mindenre haragszik, mindenütt csak az árnyékot látja, általánosítja s ebben a kedvtelésében azt hiszi magáról, hogy szörnyen okos ember. Ez a mérges ur országos gyűlésünket arra használta föl, hogy ránk morduljon, a fenti cim alatt írván a következőket: »Budapesten országos gyűlést rendez a í magyar vendéglősök országos szövetsége, j Összegyűlnek valamelyik kollégájuk éttermében, ahol, bizonyára nem a vendégek számára készített ételből vacsorázni fognak, meglátogatnak pezsgőgyárosokat, tartanak megnyitó- és emlékbeszédeket, egyszóval mindazt, ami egy kongresszusféle összejövetelhez szükséges, végigcsinálják. Nem valószínű tehát, hogy valami különösen érdekes esemény fog felvetődni a kongresszus folyamán; az ok tehát, amelyért írok róluk, nem is egyéb, mint felhasználása egy alkalomnak, mely lehetővé teszi egy jajszó viszonylag hangos kieresztését. E jajszó egy budapesti vendéglőjáró halandó ajkairól fakad s valójában a gyomor, a meggyötört, meghurczolt, kigunyolt gyomor lázadó siráma. Mert hogy mit müvei a budapesti vendéglős-ipar, az már tényleg olyasvalami, amit nyugodt elmélkedéssel nem lehet tárgyalni. Itt már a jajszó, a düh-kitörés, az üvöltés, toporzékolás van helyén. Aminthogy ezek a féktelen kitörések nap-nap után tapasztalhatók is a mi legelőkelőbb vendéglőinkben. Csakhogy persze az egyéni szórványos dühöngésnek nincs messzebbható eredménye; a dühöngő vendéget lecsititja a pinczér, a főpinczér, esetleg a tulajdonos s marad minden a régiben. Mert hiszen a pesti vendéglők hitványsága, mint minden az életben, szerves, tömérdek más jelenséggel összefüggő dolog. Ebben az esetben a Budapest nevű kin- fészek szerves alkatrésze a vendéglői nyomorúság. Méltó párja a lakás-nyomornak, amelynek ecseteléséhez a Dante poklának színei szükségesek. Rettenetes, hogy ebben a városban az élet nagy alapszükségletei, a lakás, a táplálkozás, mily hihetetlen siral- massággal vannak kielégítve. Tizenkét év óta járok pesti vendéglőkbe, ismerem a legalsó zug-kocsmáktól kezdve egész a nagy hotel-éttermekig valamennyit s merem állítani, hogy nincs tiz oly hely, hol müveit inyü és normális gyomru ember büntetlenül étkezhetik. Ennek a helyzetnek szörnyűsége akkor érződik meg egész erejével, ha az ember a bécsi viszonyokhoz hasonlítja. Mig Budapesten a jó vendéglő ritka kivétel s csak a nagyon járatos ember tud minden városrészben egy-két helyet, ahova nyugodtan betérhet, Bécsben épen megfordítva, a rossz alkot kivételt s a kószáló idegen har- mad-negyedrangu vendéglőkben talál Ízletes, olcsó táplálékot.» így ir a «Pesti Hírlap» mérges embere, aktnek különben az egész Budapest komisz fészek; mert a minap kijelentette, hogy Bécs mellett nyomorúságos provintz-stadt. Ott, amint mondja, ritka a rossz vendéglő. Csodálatos, hogy a lóhájjal, lóhust sütő-főző bécsi vendéglők eledelei izlenek neki, mig az itthoniak nem, holott nálunk alig van margarint használó vendéglő, mind tiszta sertészsírral dolgozik. Külföldön marhafaggyu és olaj helyettesíti a zsírt, az ételek füszertelenek vagy ki- állhatatlanul ízesítettek, ott azonban ez a mérges ur nem érzi fenyegetettek a gyomrát. Ám, hogy ilyen az ő Ízlése, arról nem tehet, s mi nem disputálhatunk vele; csupán azt ajánljuk, hogy hurczolkodjék s telepedjék végleg annyira szeretett Bécs városába. Vele szemben csak egyet konstatálunk. Azt, hogy Pest vendéglőinek legtöbbjében jól lehet enni s különösen az utóbbi években észrevehető a vendéglők törekvése, hogy mentői jobb, mentői háziasabban készült eledelekkel szolgáljanak. II IIIö BÉRBeHDŐ SZábtODH " ■ » » az A piuv cio EiíSSSÍ kX\iX.Li X OllO november 1-től összes helyiségeivel együtt kiadó. czimére intézendők.
