Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-09-20 / 18. ünnepi szám
Vendéglősök Lapja Magyar conserv Afrikában. Iparunknak és kereskedelmünknek ritkán sikerül áttörnie azt az aczélgyürüt, melyet Ausztria vont körülöttünk; de ha egyik-másik kereskedőnk ügyességének sikerül ebből a vesztegzárból kiröppennie, úgy áruink jóságával teljes diadalt arat. Ilyen diadalt vívott ki hazai iparunknak a Löwenstein Mihály utóda, Horváth Nándor czég, amely hazai kereskedelmünk, különösen kivitelünk fejlesztésén sikerrel fáradozik. Igv az Európa-szerte ismeretes oroszlánvadászó expedicziót ez a czég látta el hazai konzervekkel, amelyek a külföldi szállítmányoknál minden tekintetben jobbaknak bizonyultak. Annyira kiváltak a »Löwenstein Mihály utóda Horváth Nándo r«-féle kon- zervek még a világhírű »Tippe r-K i r c h« és »Army and Navy« czégek szállítmányai mellett is, hogy az oroszlánvadászó ex- pediczió fejei, Tál lián Emil és Fern- bach Bálint urak, a következő levél írására buzdultak: Ngs Horváth Nándor urnák Budapest. Kérésére szives örömest közöljük, hogy a czég által kelet-afrikai vadászati kirándul ásunk alkalmából szállított összes élelmi és háztartási czik- k e k, amelyeket a tropikus éghajlat alatt közel négy hónapon át használtunk, úgy m i- n ő s é g, mint tartósság tekintetében kitűnőek voltak és a hason expedicziók felszerelésével foglalkozó külföldi czégek, mint a londoni »Army and Navy Comp.«, vagy a berlini »Tipper Kirch« czégek által részünkre korábban szállitottakkal minden irányban kiállják a versenyt. Különösen is kiemeljük, hogy az összes hús- és zöldség-konzervek, sajtok, tej, vaj, szalámi, édességek, gyümölcs-izek stb.-nek czélszerü és helyes csomagolása kiválólag bevált; ezen szorgos és szakértelemmel végzett csomagolásnak tudható be, hogy az összes magunkkal hozott élelmiszerek a vadászati expedi- czió végén is teljesen kifogástalan állapotban voltak, mindvégig élvezhetők. Tisztelettel Tallián Emit s. k. Fernbach Bálint s. k. Áldozó hazafiság, Ebben a sivár, lélekhagyta korban bámulat és elragadtatás fogja el szivünket arra a meglepetésre, melyet egy igaz vérünk, ifj. Kneffel Béla szerzett minden jó magyarnak. Ma, amikor a hazaíiságból csak élősködni szokás, ő hivalkodás nélkül, fejedelmileg áldozott azon az oltáron, amelyen megdi- csőiilt Molnár Györgynek ez a jeligéje ragyog: »Hazafiság a nemzetiségnek.« Ugyanis ifjú Kneffel Béla, aki hosz- szabb ideig tartózkodott Svájcban s tapasztalatait előbb lapunkban, aztán könyvben adta ki a vendéglősök okulására, most megint könyvvel állott elénk. Ám ez a szép kiállítású könyv nem nekünk szól, hanem rólunk. Ugyanis a napokban volt a svájci szállodások és vendéglősök kongresszusa s erre az alkalomra ismertetést irt németül »a szép Magyarország« gazdasági föllendüléséről. A füzet markáns vonásokban, megkapón vázolja gazdasági és politikai viszonyainkat a múltból és jelenből, megvilágítva Ausztria jogtalan törekvéseit. A füzet nemcsak alaposan tájékoztatja a szabad svájciakat, hanem rokonszenvet is ébreszt irántunk. A füzethez Holló Lajos irt hatásos előszót. Minthogy ifjú Kneffel Béla a szép füzetet ingyen megküldötte a kongresszus tagjainak, megbecsülhetlen szolgálatot tett hazánknak és nemzetünknek. Megérdemli, hogy neve ezentúl tiszteletben és szeretetben éljen minden magyar szivében. Hogy Kneffel müve mily mély hatást tehetett a kongresszus tagjaira, mutatja az a megbecsülés, amelylyel iránta a svájciak viseltetnek. Ugyanis a »Luzerner Tagblatt« e hó 15-iki számában »R e m j n i s c e n t i e n« címmel hosszabb költeményt közöl, amely szinte duzzad a magyar érzéstől és haza- szeretettől, gyönyörű rajzát adva alföldünk szépségének, mig édes atyja munkásságát a fölmagasztosult fiúi szeretet melegével dicsőíti meg. A meleghangú költeményt közöljük, Kneffelt pedig üdvözöljük, hogy ebben a léha időben ily nemes példát adott az áldozó hazafiságra. Amig néhány oly magyar lesz, mint ő, bizhatunk nemzetünk jövőjében. A vendéglősök, akik büszkék lehetnek, hogy ifjú Kneffel Béla az ő sorukba tartozik, járjanak az ő nyomdokain! Dr. Szuly Aladár. Az újságíró a legszebb feladatát akkor teljesiti, mikor a köztudatba széthintheti az emberi erények magasztos ragyogó példáját. Nálunk inkább kritikai újságírás dívik, kevésszer magasztalunk, legföljebb akkor, mikor már — temetünk. De kevés alkalmunk is van. A közéleti emberek a politikai porondon mozognak és az hálátlan tér. A közélet más terén se igen bővelkedünk Washingtonokban. Ha valakinek önzetlenül meg lehet gyújtani a pártatlan elismerés fáklyáját, rászolgál az a férfiú, akiről, ime, ma szót ejteni alkalmunk nyílik. Örömmel teszszük és becsületes kötelességet teljesítünk. A huszadik században már más szelek fujdogálnak. Az emberiség azon fáradozik, hogy a levegőben szelje át az óceánt. Á régi rendi Magyarország, konzervatív intézményeivel, nem állhat meg soká az európai versenyben. Ma már nem a csatatér és a zöld asztal dönti el az ország sorsát, hanem: a munka. Ebből adott fényes és ritka példát a magyar közélet egy derék, köztisztelt tagja: dr. Szuly Aladár. A pécsi földesur fia feljött az egyetemre, a régi hagyománynak megfelelőleg és megszerezte a doktorátust. Megszerezte szorgalommal, tudással és fényes sikerrel. És a doktori diplomát nem vitte a megye- gyűlésbe, az országgyűlésbe, vagy a törvény- széki csarnokba, hanem elvittte a muzeum- köruti fűszeres boltba. A földesur fia, a »doktor«, a »tekintetes ur« füszerkereskedő lett. Ha ritka és kiváló példák kiemeléséről van szó, találhatunk-e tökéletesebb, szebb, követendőbb és dicsérendőbb példát mint mikor jubileumi számunkban bemutatjuk képben azt a nevezetes üzletet, mely a legelső és legismertebb hírrel, névvel dicsekedhet az országban és bemutathatjuk annak tulajdonosát, a régi hagyományokkal szakitó és dicséretes ösvényt mutató: első doktor kereskedőt. Huszonöt éve, hogy először ragadtunk tollat a vendéglős-iparért. Az ipar és kereskedelem, ezek azok a talpkövek, a melyekben a jövendő Magyarország föl- épüíhet. Egy ágának virágzásáért küzdtünk csak. De az egészért vert a szivünk. És ma, az elismerés babérát ime az elé rakjuk, aki doktori diplomájával, tudásával, tehetségével ide állt, a magyar kereskedelem élére, megtörni hagyományokat és nyújtani a nemzeteknek a legszebb példát, amit a nemes Magyarország nemes ivadéka a közéletnek nyújthat. Ha a nemzet pantheont emel azoknak, akik a huszadik század virradtán uj szellemet öntöttek a közéletbe, ragyogó példákat nyújtottak arról, hogy a nemzetet gazdaggá a munka teszi, hogy a tudást, a diplomát az ipar és kereskedelem szolgálatának kell szentelni, mert ez teremthet meg Magyarországnak egy jövendő ezredéves létet, az uj honalapítók sorában dr. Szuly Aladár, mint követendő példa fog állani. Ezért örvendünk, hogy alkalmunk nyílt meggyujtani tiszteletére az önzetlen elismerés fáklyáját. <*■ <* <*■ n>. x* <+■ ■<* <*<*-<*■<*■ <*• '<* - í * Frangois Lajos. Egyszer közhasznú, gyakorlatias eszméivel, hazafias gondolkodásaival ragad el ; másszor tevékenysége kelt bámulatot. Nekünk igaz barátunk, intézményeinknek mecaenása; a magyaro >odásnak pedig fáradhatatlan, okos munkása. Már annyiszor fontuk meg érdemeinek koszorúját s annyira a vendéglősök szivéhez nőtt, hogy szinte fölösleges róla körülményesebben szólanunk. De nem hagyhatjuk őt azért emlitetlenül, mert a hogy vendégéül látta a nemzetközi orvoskongresszus tagjait, az a szeretetreméltó és előkelő modor s fenkölt szellem, a hogy házigazdái tisztét teljesítette több barátot szerzett hazánknak és nemzetünknek, mint minden hivatalos akció. Hálával kcszöntjük a nemes férfiút, kérve őt, hogy bennünket, a vendéglősök ügyét továbbra is tartsa meg érdeklődésében és szeretetében. Az állam mint üzletfél. Néhány év óta sok szó esett arról, hogy az állam mennyit fordít a sajtóra. A kimutatott összegek nem voltak valami horribilisek, de mégis felháborították a közvéleményt, mert a sajtó megvesztegetésére fordittattak s nem a sajtó értékes szolgálatainak viszonzását képezték. Hasznos szolgálat ugyan a kortesszolgálat is, a személyeskedés pro és kontra, ámde ezt a szolgálatot fizessék azok, akiknek használ, ne a közpénztár, amelynek a sajtó efféle szolgálata egy batkányi hasznot sem szerez. Van azonban a sajtónak igazán értékes szolgálata is, olyan, amely pénzébe kerül a sajtónak s pénzt jelent annak, akinek az érdekében történik. Ezek alatt nem azokat a megbecsülhetetlen szolgálatokat értjük, amiket a sajtó ingyen teljesít a közérdeknek; hanem azokat, amelyek üzleti szolgálatoknak nevezhetők s közgazdasági jelentőségűek. Ezek közé tartozik a reklám és a hirdetés. Ezekkel csak olyanoknak szolgál, akik érte jól megfizetnek. Meg is fizet ezekért minden magánember és minden vállalat; mert hát ezek nem a köznek, hanem csak az illetőnek használnak.
