Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-09-20 / 18. ünnepi szám
Vendéglősök Lapja Ma ipartársulataink tájékozatlanok, gyakran fölösleges, sőt néha nevetséges munkát végeznek s ez mind nem történik meg, ha az országos szövetség tagja lesz valamennyi s ettől irányittatva, erre támaszkodhatva cselekedhetnek. Gyarapodni fognak az országos szövetség erői is úgy szellemileg, mint anyagilag; mert az egyes ipartársulatok tagjaik közül a leghivatottabbakat küldik el képviselőkül, tehát szaporodnak a szövetség dolgozó tagjai, valamint súlyban kiterjed szövetségünk tárgyköre, látóhatára. Így lévén a dolog, a közgyűlés bizalommal és megnyugvással fogadhatja azt a jelenséget, hogy minden oldalról hangoztatják az országos szövetség reformját; mert ez nem a szövetséggel való elégedetlenség jele, hanem inkább a szövetséghez való ragaszkodást, a szövetség magas, áldásos rendelretésének felismerését bizonyítja. N«*'<•-N*-K*-N*-N«*- ^ Budapest világváros. A vendéglősökre semmi sem lehet fontosabb az idegenforgalom emelésének kérdésénél, mert jórészt ettől függ iparunk felvirágzása. Különösen aktuális ez a kérdés most, a mikor S z e m e r e Miklós javaslata ezt az ügyet ismét közérdeklődés tárgyává tette. Valóban geniálisan egyszerű, a kétszer kettő bizonyosságával ható, hogy — amint versenyterünk nemzetközi pályává lesz, a külföldi sportemberek valóságos áradatát vonzza ide; tehát idegenforgalmunk egyszerre oly fokra emelkedik, hogy Budapestünk a világvárosok sorában foglal helyet. Sürgetnünk kell tehát ugv a székesfővárosnál, mint a lovaregyesületnél, hogy Szemere Miklós javaslata elfogadtassék. Azonban még itt nem szabad megálla- nunk. Lépéseket kell tennünk, hogy csodás- erejű gyógyfürdőink modern kényelemmel és fénynyel kiépíttessenek, különösen a páratlan hatású Sáros-fürdő s aztán a Rudas. Az artézi fürdő építése a ligetben már folyamatban van s impozáns arányúnak ígérkezik. Meg vagyunk győződve, hogy berendezése is megfelelő lesz. Ha fürdőink kiépülnek, Budapest a világ első fürdővárosa, ahova tódulni fognak a gyógyulást keresők; mert a mellett, hogy gyönyörű tájékunk elragadó, egy nagy és centrális város mindenféle kényeimével, eszközével és szórakozásával rendelkezünk, amivel a világ egyetlen fürdője sem. Megfelelő reklám kell csak és tódulnak hozzánk az idegenek százezrei. Sürgetnünk kell még, hogy a budai hegyek közlekedési eszközei fejlesztessenek és szaporittassanak, hogy az üdülni és gyógyulni jövők olcsón és kényelmesen élvezhessék a hegyek balzsamos levegőjét s gyönyörködtető perspektíváit. Hogy aztán az idegenek igazán jól és otthonosan érezzék magukat nálunk s kívánkozzanak hozzánk, a vendéglősipartól függ. Figyelmesség, tisztaság, jó ellátás, jutányos árak s Budapest igazán világváros lesz, még pedig a világ egyik legkellemesebb, legelőnyösebben emlegetett városa. Kövessünk el mindent, hogy mielőbb ez legyen! R vendéglősipar jövője. Amikor egv-egy iparág létének alapjai meginognak, ez nem az ipar végét jelenti, hanem igen sokszor uj létalapok. keletkezését. A vendéglősipar, amely az egész emberiségnek szolgál szállással, konyhával és pincével, szóval az otthon pótlója, lényegében tehát egyetemes, de külsőleg széttagozódik; mert vannak üzletei, amelyek a legszegé- nvebb néposztály, vannak aztán, melyek a jómódúak s végül, amelyek a gazdagok igényeinek kielégítésével foglalkoznak. A legszegánvebb néprétegek kielégítésével foglalkozó üzletek szinte nehéz időket élnek a szegénység nyomorrá fokozódása s nálunk a pálinkások versenye miatt; de iparunk ez a része veszélyben még sem forog, mert a szegény néposztály nem szűnik meg, de jobb viszonyok közé kerül. A jómódúak számára létesült vendéglősüzletek helyzete már aggodalmasabb, mert a jómódnak szigetét egyre kisebbre és kisebbre mossa egyfelől a nagytőke, másfelől a proletárság tengere. Ez az oka, hogy iparunk újabb üzleti alakulásaiban inkább a szegénységre támaszkodó korcsmák és kis vendéglők s a gazdagoknak készülő nagy vendégfogadók dominálnak. Akinek elég nagy vagyona van, már ma inkább szállodában él, mint külön otthonban; mert ezeknek fenntartása a cselédek hiánya, tudatlansága és drágasága miatt gyötrelmes s a milliomosoknak is szinte megfizethetetlen. Különösen igy van ez a külföldön. Amerikából tudjuk, hogy ott a milliárdos petroleum- s egyéb királyok pazar fényű szállodákban laknak és étkeznek, mert ezekben sokkal több kényelmet és nyugalmat élvezhetnek, mint otthon. A »pénzeszsákok« példáját követik a fejedelmek is; mert az udvari konyhákon határtalan a pocsékolás. így, például, a mi királyunk konyhája 1,200.000 koronába kerül s ebből félmillió koronánál többre rúg az elfecsérelt összeg. Egv-egy ünnepi lakománál 18 ezer koronát tesz az étel- és ital-maradékok értéke, ami a lakájok zsebébe vándorol. Persze, nem minden fejedelemnek van vaktában, szakadásig fizető népe, igy, például, a német császárnak sincs. E mellett a német megolvassa a garast, tehát a német császárnak arra is kell vigyáznia, hogy körültekintő gazdálkodás legyen az udvarnál. Rájött a császár a konyháján elhatalmasodott pocsékolásra s minthogy ennek véget vetni nem tudott, azt tette, hogy szerződött egy jóhirü berlini vendéglőssel s ő látja el az udvart eledellel felénvi áron, mint a mennyibe ez az udvarnak saját kezelésében került. Ezek még csak szórványos tünetek, de már határozottan a kor irányára vallanak; a vendéglős-ipar jövőjébe engednek egy pillantást. A vendéglős-iparnak ezentúl arra kell igyekeznie, hogy mentői inkább tudja az otthont pótolni a nagy városokban. A kis korcsmáknak a szegény emberek, a közép-vendéglőknek a jómódúak; a nagy éttermeknek, fényes szállodáknak a gazdagok otthonává kell alakulniuk. Vendégeik nem fognak olv gyorsan és gyakran változni, mint ma; inkább törzsökös, zártkörű társaságot képeznek. A jövedelmet nem_ a mulatozások adják, hanem inkább a családias kényelem és meghittség. Éhez alkalmazkodik majd a vendéglők és szállodák berendezése és beosztása is. Ez körülbelül hasonlít majd a mai angol és amerikai klubokéhoz. Így kell lennie, mert hát a közönségnek ezekben kell feltalálnia azt, mit a lakásdrágaság s a cselédviszonyok miatt otthonában többé meg nem szerezhet. Hogy igy lesz, mutatja a kávéházak elszaporodása és zsúfoltsága. A jövő vendéglőse tehát — üzlete bármily fokon álljon is — nagyobb igények kielégítésével boldogulhat; de nagyobb lesz a megbecsültetése is. Magyarul! A székesfőváros hivatalos uraitól is kikerül néha valami jó, valami okos gondolat, ha nincs a piaci drágaságról, vagy a közúti vasútról szó; mert Sáborszky et comp. valóságos Svengáliai gyöngye agyvelejüknek. A minapában összeültek a kerületek elöljárói, hogy megvitassák az uj ipartörvény tervezetét. A tervezet több pontját kifogásolták s a törvény előnyére való módosításokat fogadtak el. Különösen nagyfoníosságu, az ország figyelmére méltó a következő. A tervezet szerint ugyanis az iparosnak és kereskedőnek cégtábláján nevét, cégét és iparágát — Horvát-Szlavonorszagot kivéve — magyar nyelven is meg kell jelölnie. Ezzel szemben az elöljárók annak kimondását kívánják, hogy a cégtábla szövegének magyarnak kell lennie s más szöveget csak a magyar után használhat az iparos és kereskedő. Az idegen szöveg nem előzheti meg a magyart. Szívből tapsolunk a székesfőváros elül- járóinak. Magyarországon az állam nyelve magyar, tehát ennek a nyelvnek mindenütt kell érvényesülnie, sőt minden mást meg kell előznie, mert ez a megelőzés kifejezője az államiság mindenek fölött álló tekintélyének. Külföldön, nagy nemzetek között, ahol a nemzetiség védelemre nem szorul, nemcsak a czégtáblákra rendeli el a törvény az állam nyelvének használatát, hanem még az üzleti könyveket is ezen kívánja vezettetni, különben megvonja tőlük a törvényes bizonyító erőt. Nálunk is igy kellene s igy kell lennie. Nincs semmi akadálya ennek, mert nálunk nincs nemzetiségi jog és ellenszegülés, ez csak néhány éhenkórász ügyvéd s oltár- szentségtelenitő pap hazugsága. A czégtáblák magyarsága igen fontos, mert az üzletesek túlnyomóan idegen ne- vüek s már ezzel is sokat rontanak városaink nemzeti jellegén. Az üzleti könyvek magyarsága pedig szociális követelmény. Ugyanis, mig kereskedelmi iskoláink ezrével ontják a képzettebb magyar könyvelőket, addig a lapokban hirdetett pályázatokból azt látjuk, hogy úgy a kis, mint a nagy üzletesek német könyvelőket hajszolnak. Németek, legtöbbször idegenek kezébe hull a könyvelők kenyere, mig drága pénzen fönntartott iskoláink neveltjei, saját fiaink, éhen kóborolnak. Nem volna őrültség tőlünk ennek a gyalázatos állapotnak tovább tűrése? Igaza van elöljáróinknak, az üzleti cégtáblákon ne csak magyarul is, hanem mindenek előtt csakis magyarul szóljanak a feliratok.
