Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-09-05 / 16. szám
1909 szeptember 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 az adónak eltörlése a közvagyonoso- dásnak hathatós tényezője lenne. A közgazdasági válság megszüntetésére sürgessünk, czélszerü intézkedéseket az idegen forgalom emelésére. Ilyen volna Budapest csodaerejü fürdőinek modern felépitése és berendezése. Tegyük magunkévá Szemere Miklós eszméjét, hogy Budapest lóversenytere szabad pályává fejlesztessék, a melyen minden ország lovainak a verseny nyitva áll. Ez lótenyésztőinket fokozatos igyekezetre kényszerítené a lóanyag nemesítésénél s a mi fő, székesfővárosunkba vonzaná a külföld, Amerika, Oroszország stb, milliomosait; tehát Budapest idegen- forgalmát megtízszerezné, pangó iparunknak és forgalmunknak uj és gazdag fogyasztókat hóditana. Szállóink a versenyek hónapjaiban megtelnének gazdag idegenekkel s igy a vendéglősiparnak is hatalmas föllendülést és fejlődést biztosítana. Emeljük fel tehát szavunkat Szemere Miklós javaslata mellett s Írásban kérjük a székes fővárost, hogy a versenytér Budapest ipara és kereskedelme érdekében mai helyén meg- hagyassék s hogy az szabad, világpályává emeltessék. Megköveteli ézt közgazdasági helyzetünk szanálása, meg különösen a vendéglős iparé, a mely milliókra rugó tőkéket hevertet idegenforgalmi intézményeiben; de a forgalom pangása, a túlságos megadóztatás és a zabolátlan verseny miatt e nagy tőkék ma alig kamatoznak. Ennek kapcsán, hogy a hozzánk látogató idegenek megelégedését kiérdemelhessük, sürgessük meg ismételten iparunk képesite'shez kötését; mert csak igy szoríthatjuk ki iparunkból a hívatlan, az ipari tisztességgel mit sem törődő elemeket, a kik az idegenek kizsákmányolásával compro- mitálnának bennünket. Ha igy járunk el, ha minden törekvésünket és kívánságunkat nagy közérdekekkel hozzuk kapcsolatba, a magyar vendéglős kar egyik legres- pektáltabb tényezője lesz társadalmunknak s törekvéseink nem lesznek eredménytelenek. Ez a tudat vezérelje országos szövetségünk idei közgyűlését az ország városában. Ihász György. Dökker Ferenc. Mai képünkhöz. Örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy a magyar vendéglősvilág egyik régi érdemes tagját mutassuk be mai képünkben. Dökker Ferencz közismert férfiú. Szállodája is, a hires London szálloda az uj Budapest egyik legelső látványossága. A Váczi-köruton emelkedik égnek, a nyugati pályaudvar szomszédságában a nevezetes palota, amely évtizedeken át az ország és a külföld legelőkelőbb utasait fogadta vendégül. A régi, nevezetes szálloda most nagy változáson ment át. Döck er Ferenc nagy anyagi áldozatokkal renováltatta, úgy, hogy most a legmodernebb szállodák sorába lépett. Elmondhatjuk, hogy a London szálloda .újból elfoglalta jóhirü pozícióját, a változott modern viszonyokba illeszkedett belé és jelenlegi fényes berendezésével egyik olyan világ-szálloda, melyet méltán bámulnak meg az idegenek. A vendéglősök országos kongresszusa alkalmából ajánljuk kartársainknak is, hogy keressék fel ezt a gyönyörű szállodát, amely sok hasznost és tanulságost fog nyújtani pazar kényelemmel és müizléssel berendezett uj köntösében. A London a főváros egyik legelőkelőbb szállodája lett és a legkeresettebbek egyike lesz. Dökker Ferencz kiváló gondot fordít nemcsak a modern igényeknek megfelelő szállodai díszre és kényelemre, hanem konyhájára is. Borai híresek a fővárosban. A London étterem herczegi uradalmi borai közkedveltek és a legjobbak. Dökker Ferenc rászolgált tiszteletünkre és elismerésünkre mindenképpen. Rendkívül humánus, derék, vendégszerető ember, jó kartárs, főnök és minta családapa, aki rajongásig szereti családját. Mint nemes emberbarátról, örömmel emlékezünk meg róla most a »London« szálloda megújhodásakor, kívánva neki szerencsét és sikert. $zemere eszméje és a vendéglősök. A „Vendéglősök Lapja“ legutóbbi számában a budapesti vendéglős és kávésipar szempontjából méltatta és üdvözölte Szemere Miklósnak azt a nagyszabású tervét, hogy nemzetközi versenypiacz alkotásával kell megteremteni Budapest idegen forgalmát s ily módón világvárossá szép fővárosunkat. A „Vendéglősök Lapjáénak felszólalása kellő visszhangra, rokonszenves fogadtatásra talált. A Magyar Hírlap augusztus 27-én megjelent számában emlékezik meg a Vendéglősök Lapjának czikkéről. A Budapesti Hírlap augusztus 24-iki közlése szerint: a budapesti vendéglősök és szállások egyesülete, valamint a budapesti kávésipartestiilet, mint amelyeket legközelebbről érint a Szemere-inditvány, nagyobb küldöttség utján fogja köszönetét kifejezni Szemere Miklósnak a terv megpenditése- ért és föliratban fogják megkérni a székesfővárost és a magyar zsoké-klubot, hogy a hatáskörükben minden lehetőt tegyenek meg a terv megvalósítására. A Handicap czimü sportláp augusztus 28-iki száma a következő czikket közli: Szállodások, vendéglősök és a Szemere- inditvány. Szemere Miklós legutóbb megjelent röp- iratában felszínre hozott eszmék élénk visszhangot keltettek nemcsak a sportkörökben, hanem mint elvárható volt a székesfőváros iparos köreiben is. Iparos köreink között a szállodások és vendéglősök szövetkezete az, ahol nagyobb- szabásu mozgolódás észlelhető, abban az irányban, hogy a Szemere által fölvetett eszmék megvalósuljanak. A mozgalom vezetésére egyik lelkes szállodatulajdonosunk vállalkozott, ki belátva a felhozott eszmék életrevalóságát — mely ez iparág lényeges fellendülését vonná maga után — már a legközelebbi választmányi ülésen indítványozni fogja, hogy a szállodások egyesülete, mint testület tegyen lépéseket abban az irányban, hogy a fölvetett nagyszerű ideák testet öltsenek. Igazán örömmel regisztráljuk e hirt és üdvözöljük a mozgalom vezetőjét, ki éles I judikciummal fogta fel a Szemere-índit- í ványnak czélszerüségét és minden erejéből arra törekszik, hogy az abban rejlő anyagi előnyökre a főváros iparoskörei ne engedjék a feledés fátyolát borítani. A mozgalom élén álló férfiú — kinek nevét ma még nyilvánosságra hoznunk discretiónk tiltja — bizonyára saját tapasztalatait találja meg a felszínre került eszmékben, mert mint világlátott ember kell, hogy ismerje amaz előnyöket, amelyek a nemzetközi versenyek rendezéséből a con- tirens nagy városainak kereskedő és iparosköreire háramlanak. Hegy milyen vcnzó ereje van egy nagyszabású versenynek, amelyben külföldi lovak is részt vesznek, példa rá Long- champ, Hamburg, Ostende stb., amelyeknek idegenforgalma a nemzetközi versenyek lefutása alkalmával óriási arányban túlszárnyalja a rendes forgalmat. De minek menjünk oly messzire, elég ha egy rövidke visszapillantást vetünk az osztrák metropolis forgalmára a Derbyt megelőző héten. Ilyenkor valóságos művészet a szállodákban szobákhoz jutni. A kocsik úgyszólván hetekkel a nagy verseny előtt le vannak foglalva. A vendéglők, még a zugutezák- ban levők is, zsúfolva vannak, úgy hogy nem kell absolute optimistának lennünk, ha százezrekre becsüljék azt a forgalmat, melyet az özönével ott levő idegenek a bécsi ipar fellendülésére fordítanak. Ellentétben ezzel, milyen mások, milyen szegényesek, a mi viszonyaink. Ott mindenki azon van, hogy a város iparos és kereskedői köreinek érdekét emelje az idegen- forgalomnak, mig nálunk arra várnak, hogy a sült galamb egyenesen a szánkba röpüljön. Pedig mennyi szép természetadta szépséggel van megáldva a mi fővárosunk, Budapest. Környéke, a budai hegyek festőién szépek. A város maga Budáról nézve valóságos panoráma. Van artézi és más gyógyfürdője, elegáns, a modern igényeket is kielégítő szállodái és még sem teszünk semmit arra, hogy az idegen forgalmat fejleszszük. Ha megengedték hivatalosan a versenyen való játszást, hát miért nem egyeztetik azt össze a hasznossal, amelyből nemcsak a Lovaregyletre és az államra, de Budapest polgáraira, kereskedőire és iparosaira is haszon háramla- nék. Nézzük meg a franczia Riveriát, Os- tendent, Baden-Badent, hogy a játék által mivé fejlődött e városokban a kereskedelem az idegen forgalom által. Ha ezekről veszünk példát, akkor minden objectiven gondolkozó embernek be kell látnia, hogy a Szemere Miklós által fölvetett eszme mennyi előnyt és hasznot nyújtana a főváros polgárainak, és hogy e fölött egyszerűen napirendre térni nemcsak nem lehet, de nem is szabad. Ez okból ismételten üdvözöljük a szállodások és vendéglősök körét, kik belátva a Szemere Miklós által felszínre hozott ideáknak életrevalóságát, hazafiaságát elsőként állanak sorompóba annak megvalósításáért. * Mi a magunk részéről újra hangoztatjuk, hogy a vendéglős és kávésipar köréből való fővárosi törvényhatósági bizottsági tagoknak, mint Glück Frigyesnek, Qundel Jánosnak, Stadler Károlynak, Némái és Petánovicsnak kell kezökoe venni az ügyet. Az ő személyükben nemcsak kar-
