Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-08-05 / 15. szám
1909. augusztus 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 Illavai faárugyár, Frischer M. Vezérképviselet és gyári raktár: /A KLOPFER 2». JENŐ Telefon 84-39. Budapest, VII. kér., Káro’y-körut 9. SZ. Telefon 84-39. i Összecsukható kerti székek, padok és asztalok. * Elsőrendű gyártmány. * Kizárólag csavar megerősítés. Árjegyzék kívánatra. mértékeit, ür- és sulymértékek, a megjelölt időben a mértékhitelesítő kirendeltségnek bemutatni. Ennek elmulasztása 200 koronáig terjedő, fogságbüntetéssel át változtatható pénzbírsággal sujtatik. Figyelmeztetjük a vendéglősöket, hogy valamennyi mértékük, bármikor lettek is hitelesítve, erre az időszaki hitelesítésre okvetlenül bemutatandók. Alább közöljük a jelentkezések sorrendjét augusztus első feléről. Minden hitelesítés napja előtt levő betű azt jelenti, hogy azon a napon azok tartoznak jelentkezni, kiknek a neve hasonló betűvel kezdődik. Budapest III. kerület: G aug. 7. — H—-i 9. — K 10. — L 11. — M—N 12. — 0—R 13. — S 14. — Sz 16. — T—Z 17. — V. kerület: A—B aug. 18. — B 19. — C—e 21. — F 23. — G 24. — Megjegyezzük, hogy a hitelesítésért 2 évre átalány összeg fizetendő s ez, bárhány legyen is a hitelesítendő mérleg, Budapesten 12 korona lesz a vendéglősökre. Szakirodalmunk gazdagodása. Szakirodalmunk anyagát jórészt csak a szaklapok képezik s egy-egy könyv megjelenéséről csak ritkán adhatunk hirt. Oka ennek, hogy pályatársaink nem nagy barátai az olvasásnak s szakmájuk termé- öszetébe mélyebben hatolni nem igen iparkodnak; ami meg abban leli magyarázatát, hogy kevés közöttünk az igazi szakember, vagyis az olyan, kit hivatottság érzete, a foglalkozás szeretete hozott közénk. Ilyen körülmények között igazán csodálatos, hogy irodalmilag úgy is vagyunk, a hogy állunk. Ezt annak köszönhetjük, hogy akadtak és akadnak közöttünk nagy intelligenciájú férfiak, akik lángoló buzgalommal voltak és vannak megáldva s eltelve hivatásunk szere- tetétől, minden áldozatra készek, hogy szakmánk színvonalát emeljék. Ezek sorába tartozik Kneffel Béla, aki magas iskolai képzettségével bármely pályán utat törhetne magának, mégis híven és lelkesen megmaradott szakmánk emberének. Kneffel Bélát nem kell bemutatnunk olvasóinknak, hiszen serény munkálkodása lapunk hasábjain ismeretessé tette nevét, különösen pedig svájczi utazásáról szóló érdekes és tanulságos közleményei. Most ezek összegyűjtve, egyebekkel megtoldva, egy könyvben látnak napvilágot. Az elegáns kiállítású könyv czime: »A hegyek és hotelek országa.« A könyv tratalma három részre oszlik. Első: »A hegyek és hotelek országa. Úti jegyzete k.« Második: »A magyar vendéglősök ipari törekvései.« Harmadik: »Természeti kincseink értékesítés e.« Eredeti fényképfelvételekkel illusztrálva. A könyv igazi tárháza azoknak az ismereteknek és tapasztalatoknak, melyekkel iparunkat virágzóvá, hazánk látogatottságát gazdasági haszontényezővé emelhetjük. A könyv nyelvezete világos, előadása vonzó, szóval minden kelléke megvan arra, hogy helyet foglaljon valamennyi szaktárs asztalán. Mindennél jobban igazolja Kneffel Béla könyvének érdemességét az a körülmény, hogy figyelmére méltónak találta szakiro- dalmunkoly kiváló munkása is, mint Glück Frigyes, ki a következő »E 1 ő s z ó«-val növelte e becses könyv értékét: »Szívesen teszek eleget azon kívánságának, hogy »Úti jegyzeteinek« első részéhez előszót írjak. Nagyon örvendetes jelenség, hogy a mi iparunkban a traditio és successio már több ízben mutatkozott üdvösnek, mert csakis az ily alapokra felépített ipar tud megfelelni a követelményeknek s tud lépést tartani a legújabb idő és kor vívmányaival. S minthogy az úttörő munka a kezdet nehézségeiben gyakran elcsügged s a kezdeményezésen kívül eredményt nem igen tud elérni, évek hosszú során át, különösen a szállodás- és vendéglős-szakmában, Írásban és szóban ezt az álláspontot foglaltam el, s kettős örömmel látom ennek megvalósulását. Hazánk nemzetgazdaságának alapját a polgári munkában úgyis ezen törekvés fogja megvetni s az anyagi függetlenség felé vezetni. Kívánom, hogy ezen könyvecske, melynek tartalma érdemes arra, hogy megsziv- leltessék s melynek gyakorlati tanácsai olyanok, hogy, az életbe átvive, sok tanulsággal szolgálnak, nemcsak legszélesebb körben elterjedjen, hanem hogy ezen értékes tapasztalatok termékeny talajba jutva, tettre serkentse azokat, akiknek módjában van hasznos ismereteket gyűjteni és azokat iparunk érdekében hathatósan értékesíteni. Az érdekes müvecske megirójának pedig szívből kívánok minden jót s azon reményemnek s óhajomnak adok kifejezést, hogy szorgalmas munkássága által még több hasznos dologgal működjék közre iparunk érdekében. Hazánk vendéglőseit pedig, különösen az ifjabbakat, szorgalmas olvasásra buzdítom. Budapesten, 1909. julius havában. Olück Frigyes.« Mindebből látható, hogy Kneffel Béla könyve, »A hegyek és hotelek országa« valóban érdemes arra, hogy minden vendéglős megszerezze, mert kitűnő, pótolhatlan segédeszközt talál benne üzleti működéséhez. Az antialkoholisták kongresszusáról. Egy régi kupán, mely lehet vagy 4 itczés, ez a felírás olvasható: »Aki engem kétszer kiiszik, rezög lészen.« Ennek a becsületes kupának igaza van. Aki többet iszik az elégnél, részeg lesz. Még a viz is megárt, ha túlságosan vedeljük. Tudják ezt az antialkoholisták is, hanem úgy tesznek, mintha erről sohasem hallottak volna. Ahelyett, hogy mérsékletet hirdetnének, teljes önmegtartóztatást követelnek; pedig jól tudják, hogy ezzel az abszurd követeléssel azt érik el, hogy az emberiségnek mit- sem használhatnak. A napokban Londonban tartották nemzetközi kongresszusukat s ezen sok frázist puffogtattak a szeszes italok ártalmasságá- ról, bárha elismerték, minden időben s a műveltség minden fokán szükségét érezték annak, hogy szeszes italokkal s más hódító szerekkel éljenek. Ha ez igy van, amint hogy igy van, kétségtelen, hogy a szesz élvezetének biológiai oka, még pedig kényszerítő, higiénikus oka van. Azt orvosok tekintélyesebb része ezt el is ismeri, tapasztalatokkal bizonyítja is; ámde Londonban az antialkoholisták erről bölcsen hallgattak, mert könnyű fixa ideákat hirdetni, de nehéz tapasztalati adatokat czáfolni. E helyett tehát előálltak félszegen összeállított statisztikai adatokkal s képtelen indítványokkal. Bennünket indítványaik közül egy érdekel. Ugyanis egy haszonkedvelő s élelmes antialkoholista azt indítványozta, hogy tegyenek lépéseket a kormányoknál, hogy italmérési jogot csak a jótékony intézményeknek adjanak. Ez a ravasz bácsi titokban nagy kedvelője lehet a szeszes fluidumoknak, mert, kérdjük, mit vészit az a szesz ártalmassá- gából, ha nem kenyérkereső korcsmárosok, hanem közpénzekből jótékonykodó bácsik mérik? , Meglehet különben, hogy úgy képzeli ezt az az ur, hogy az antialkoholisták áldozzák fel magukat az emberiségért s ők igyanak meg minden szeszt, hogy a misera plebs alkoholméreghez ne juthasson. Ha ez az indítvány czélja, -úgy érthető s kétségtelen, hogy hamarost az ég csillagseregénél is számosabb lesz az antialkoholisták tábora, amely tántorogva, sárban henteregve, delirium tremensben maga szolgál elrettentő például a szesz élvezésétől. Ezt az okos, emberséges tervet azonban az a veszedelem fenyegeti lehetetlenséggél, hogy megvalósulása esetén az emberiség mind egy szálig fölcsap antialkoholista apostolnak. Addig is azonban, amig az antialkoholistáknak ez az eldorádója elkövetkezik, tes: sék kinek-kinek a maga pénzén, mérsékelten, tiszta bort inni s megél bú nélkül száz esztendeig is, ha szervezete ily hosszú életkorra alkottatott.
