Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-08-05 / 15. szám
XXV-ik évfolyam. 15. szám. Budapest, 1909. augusztus 5. A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. jj Félévre ................6 kor. Há romnegyed évre 9 „ |j Negyedre . . . 3 , Laptalajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Rboritaladó eltörléséről. Irta : Gundel János ipartársulati elnök. (Válasz a „Borászati Lapok“ f. évi 28-ik számában megjelent hasonló czimü közleményre.) A „Borászati Lapok11, f. évi 28-ik számában „A boriíaladó eltörléséről“ czim alatt, vezető helyen egy czikk jelent meg, melyet én, mint a „Magyar vendéglősök országos szövetségé- neka elnöke és mint a „Budapesti szállodások, vendéglősök és korcsI m árosok ipartársulatának“ elnöke czá- folat nélkül nem hagyhatok, mert hiszen a czikk végeredményében egy hazugságon alapuló durva támadás a budapesti vendéglősök ellen. Éppen ezen oknál lógva merem reményleni, hogy a tek. szerkesztő ur helyt ad lapjában válaszomnak, annálinkább, mert hiszen jegyzet alatt már úgy is kijelentette, hogy a szóvátett czikk tartalmával nem ért egyet s csupán csak azért közölte, mert azt „előkelő társadalmi állást betöltő szőlősgazda irtáé‘ Már magában az a tény, hogy a magyar szőlősgazdák legtekintélyesebb szaklapja „homlokogyenest ellentétes elvet hirdet“, mint a czikkiró Hagymássy Károly szőlősgazda, eléggé lerontja a czikk értékét; mindazonáltal nekünk, megtámadott vendéglősöknek nem szolgáltat elégtételt; azonkívül czikkiró a boritaladó eltörlése körül támadt mozgalomban megtévesztené a tájékozatlanokat, ha a rosszhiszemű czikket czáfolat nélkül hagynánk. Még 1908. év őszén történt, hogy a „ Magyar szőllősgazdák orsz. egyesülete^ felhívására a boritaladó eltörlésének szorgalmazása tárgyában Budapesten országos gyűlés tartatott, s a gyűlésnek az eltörlést sürgető határozatához az összes meghívott érdekelt tényezők — ezek között a vendéglősök is — csatlakoztak. Tehát csak rosszakaratú ráfogás lehet az az állítás, hogy a bortermelők a korcs- márosoktól nyerték az impulzust a boritaladó eltörlése körül támadt mozgalomhoz. Mert hiszen amint láttuk, a M. Sz. 0. E. volt e téren a kezdeményező s igy igazán komikus hatást tesz, ha egy szőlősgazda kardoskodik a boritaladó mellett. Ami pedig magát a boritaladót illeti, józan észszel igazán nem lehet azt állítani, hogy annak eltörlése nem lenne a szőlősgazdák érdekében, mert hiszen ezen adó eltörlése azt eredményezné, hogy a vendéglősök és korcsmárosok a bort ugyan annyival olcsóbban adhatnák, ami megint a borfogyasztást óriási mértékben növelné s a borfogyasztás emelkedésének hasznát a termelő élvezné első sorban. Czikkiró azon állítására, hogy a korcsmárosok olcsó tömegbort vesznek, s „azt spiritusz, czukor, borkősav, vizahólyag stb. segítségével asztali borrá preparálják“ az a válaszom, hogy minden ilyen általánosságban kimondott állítás csak hazug koholmány marad mindaddig, mig bebizonyítást nem nyer. De úgy látszik, a czikkiró nagyon tájékozatlan is, mert nem tudja, hogy az általa emlegetett manipulá- czió ma már büntetőjogi kihágást képez, s a borvizsgáló bizottságok résen vannak, hogy az eféle manipu- lácziókat — a magyar bor jó hírnevének visszaszerzése érdekében — megtorlással sújtsák. És én, aki húsz év óta tagja vagyok a borvizsgálóbizottságnak, jó lelkiismerettel állítom, hogy Budapesten egyetlenegy előkelő vendéglőben sem találtatott még borhamisítás. S még a kisebb vendéglők, illetőleg korcsmák közül is csak az úgynevezett „pálinkamérőkorcsmákban“ fordult elő a legtöbb borhamisítási eset. Ennek magyarázata pedig az, hogy ezen üzletekben (mely üzletek ellen ipartársulatunk hiába küzd évek óta) a bor- és sörmérést csak mint melléküzletet gyakorolják és egy liter bort 40—44 fillérért és egy pohár sört 12 fillérért mérnek, a mi természetessen csak úgy lehetséges, hogy ezen italokat hamisítják, mert máskülönben a fővárosi viszonyok között ilyen árakon italt mérni nem lehet. De még egyszer visszatérve czikk- írónak a vendéglősök ellen emelt hazug vádjára, vagy azt kell feltételeznem, hogy ő Budapesten sohasem volt még előkelő vendéglőben, vagy pedig nagyon elbizakodott, ha azt hiszi, hogy csak ő ért a borhoz és semmibe sem veszi azt, hogy Budapesten ezer meg ezer szőlősgazda tehát nagy bortermelő él a vendéglőből, ahol bort is fogyaszt; de egyiknek sem volt még oka arra, hogy a vendéglősöket oly durva váddal illesse, mint a paksi közjegyző. Nem hagyhatom még szó nélkül, hogy kimondhatatlan kárt okoz a magyar borkivitelnek az olyan czik- kezés, mely a magyar bor jó hírének : visszaszerzését csupa önzésből rontja. Bizonyos meghatottsággal közöljük nagyérdemű elnökünk sorait. Nem megható-e a mai léha, kötelességeket alig ismerő világban, hogy egy nehéz és folytonos munkában megőszült férfiú még pihenése idejére sem altatja el gondját, hanem éberen őrködik azoknak az érdekein, jó hírén, a kiknek az ügyét önzetlenül, minden jutalom nélkül magára vállalta. Fanda Ágoston és 7|IL^fyiFP halászmester Budapesten. Föüzlet: Központi vásárcsarnok, Telefon: i- 2e Zimmer Peter utóda é-HIHiILI» rbíiLiil/L Fióküzlet V., iózsef-tér 4. szám. Telefon: 62—39. ínterurban telefon: @i~ 2< Alapittatott 1820. A „Balatoni Halászati részv.-társ.“ kizárólagos képviselője. Sürgönyczim: Zimmer halászmester, Buc'apes: Az egyedüli halkereskedő ezég, mely az előkelő háztartásokban és az éttermekben szükségelt összes halfajokat állandóan raktáron tartja. Szállít: A legmagasabb királyi udvar és József föherczeg ö fensége udvara számára
