Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-06-20 / 12. szám
1909. junius 20. sei felépített szállodák idegenforgalmában, illetve felkarolásában a fokozatos előrehaladást remélik. A svájczi propaganda pénztár évente 40,000 frankkal járul a newyorki iroda fen- tartásához, de mivel a rendelkezésére álló alapból már csak 20.000 frankot fordíthat évente ily czélra, a közgyűlés elhatározza, hogy az összeget úgy egészítik ki, hogy a tagok által fizetett reklámdijat ágyankint 20 centimes-al felemelik és igy szépen befolyik a másik 20.000 frank is. A pálinka e len Évek óta sürgetjük a pálinka-mérők korlátozását, különösen azt, hogy ezek a mérések vasárnap zárva tartassanak. Kimutattuk, hogy ezt a nép egészségi és vagyoni érdekei követelik. Bizonyítottuk, hogy az állam érdeke is követeli ezt, mert a pálinka romboló hatása folytán észrevehetőn csappan a nép harc-ereje, e mellett anyagilag tönkremenve, erkölcsileg elzüllve, a prole- táriátusnak azt a rétegét szaporítja, amely előbb-utóbb a közpénzen való eltartásra szorul s fenyegeti az ország biztonságát. Bizonyítékaink, kérelmünk nem használtak; sőt a pálinkások minden alkalommal a kormány és a hatóságok dédelgetésében részesültek. Mindez pedig azért van igy, mert a kormány a iszeszfogyasztásban az államkincstár jövedelmének tekintélyes részét találja. Ez ugyan csöppet sem humánus ok, sőt szégyelni való a XX. században; ámde már ez igy van a kettős monarchiában, ahol az állam erkölcsi alapjaiért keveset szoktak aggódni. Az eszme azonban, amelyet éppen a mi lapunk hangoztatott legsűrűbben és legerősebben, nem veszett ki az elmékből és a szivekből, sőt egyre szélesebb körben hódit. Fölkapták s követeléseik cardinális részévé tették a gazdák, föl-fölhangzik a sajtóban, a gyűléseken s igy diadalában reménykedhetünk. Legutóbb az ország egyik legtekintélyesebb és legbefolyásosabb egyesülete, a közegészségügyi egyesület tette magáévá. Az Országos Közegészségügyi Egyesület alkohol-bizottsága nemrég Schwartzer Ottó dr. elnöklésével ülést tartott, amelyen a belügyminisztériumnak beadandó ama memorandummal foglalkozott, amely a vasárnapi munkaszünetnek a pálinkamérésre való kiterjesztésére irányul. A memorandum főrésze az, hogy az égetett szeszes italok elárusitásának zárórája mindenütt, tehát nemcsak a pálinkamérésekben, hanem 3 szállókban, vendéglőkben, korcsmákban, kávéházakban, fűszer- és szatócsüzletekben vasárnap délelőtt t i z órára tűzessék ki. Az alkohol-bizottság a memorandumot elfogadta és elhatározta, hogy beterjeszti az országos közegészségi egyesületnek. Már eddig is számos kiváló egyesület bejelentette a memorandumhoz való hozzájárulását. A kérdés tehát hivatott helyre jutott s minthogy a tervezett memorandumhoz más egyesületek is csatlakoznak, kétségtelen, hogy a kormány nem húzhatja ki magát a cselekvés kötelezettsége alól. Mi üdvözöljük az egyesületet, kívánjuk akciójának a siker dicsőségét, bárha kívánalmaikat nem találjuk hiba nélkül valóknak. Ami a vendéglősöket illeti, nincs kifogásunk az ellen, hogy ránk is kiterjesztessék a pálinkamérési tilalom-idő, ámbár ez nem annyira kívánatos. A vendéglőkben ugyanis nem mérik azokat az olcsó spiritusz-pancsokat, amelyekkel VENDÉGLŐSÖK LAPJA a pálinkások mételyezik a népet s igy azok, akiket meg akarunk menteni a pálinka-méregtől, nem is jártak s nem is fognak járni a jobb, de drágább vendéglői pálinkára; hanem majd vasárnap 10 óráig literszámra békásáról a butikban s otthon issza le magát. E helyett az kívánatos, hogy vasárnap a pálinka-mérők egyáltalán ne nyithassanak üzletet, a vendéglősök pedig 10 órán túl pálinkát ne mérhessenek. Ennek már lenne hatása! Még az is hiánya a közegészségi egyesület emlékiratának, hogy a pálinka-hamisi- sitás büntetését, illetőleg a pálinka-csinálás- hoz a káros szerek használatának eltiltását nem követeli. Ámde azért igy is üdvözöljük síkra lépését, mert hát jobb a valami, mint a semmi. A borvásárló szövetkezőt. Örömmel látjuk, hogy éveken át nem hiába fáradtunk s vetésünk lassan-lassan csírázni kezd. Különösen érezhető ez, amióta oly tekintélyes szaktársak, mint V i e 1 w e n i g Lajos, Kaszás Lajos szólották az ügyhöz. Az ő felszólalásuk nem tévesztette el hatását s egy országgyűlési képviselőt is arra birt, hogy szót emeljen az eszme megvalósítása mellett. V i e 1 w e n i g ur azóta állandóan foglalkozik a kérdéssel s múlt számunkban az iránt intézett felhívást, hogy vezető embereink is karolják fel az eszmét. E mellett jólesik látnunk, hogy végre szaklapjaink figyelmét is fölkeltette ez az eszme. így a »Magyar Vendéglős- és Kávés-ipar« legutóbbi számának hasábjain behatón és pártolólag foglalkozik a bevásárló szövetkezet kérdésével. A cikk írója Fehér Mihály, aki nagy közgazdasági tudással s a viszonyok alapos ismeretével fejtegetyi a kérdést. Első sorban statisztikai adatokkal mutatja be, hogy a külföldön mily rohamosan szaporodtak és szaporodnak a szövetkezetek, főleg az iparosvilágban. Ennek a szaporodásnak az az oka, hogy a kisemberek csakis szövetkezés utján menthetik meg gazdasági önállóságukat s biztosíthatják va- gyonosodásukat. Majd arra utal, hogy a vendéglősipar fő tényezője a borforgalom, tehát a vendéglősöknek első sorban erre nézve kell az anyagi erőt s igy az önállóságot megszerezniük. Ezután kimutatja, hogy a borkereskedelem közvetítésének a belforgalomban nincs létjogosultsága s ha a vendéglősök mégis elfogadják, ez halálosan beteges állapotra vall. A vendéglősök minek dobják ki zsebükből az őket illető, az ő existenciájukra szolgáló kereskedői hasznot. Hogy ez egészségtelen s tarthatatlan állapot, tudják a borkereskedők is, akik már kezdenek úgy berendezkedni, hogy a hazai piac mellőzésével, teljes erejüket a külföldi kivitel szolgálatára fordítják. Ennélfogva közel az idő, mikor a vendéglősök teljesen elhagyottnak találják magukat; mert a külföldnek dolgozó kereskedelem beszünteti szamunkra a hitelt. Ha tehát a vendéglősök idejében nem gondoskodnak a bor tekintetében való önállósításukról, közülük sok érdemes kis existen- cia vesztét idézik elő. Felhívja még a cikkíró a borvásárló szövetkezés mellett azt is, hogy a vendéglősök a szövetkezettel megtakaríthatják maguknak azt a fáradságot és költséget is, amibe most a vendéglősöknek külön-külön kerül a termelőktől való vásárlásra és szállításra. 5 Végül cikkíró a vásárló szövetkezet egyéb előnyeire és szervezetére tesz találó megjegyzéseket. Amikor örömmel konstatáltuk a fentiekben a borvásárló szövetkezet eszméjének térfoglalását, még csak arra szorítkozunk, hogy V i e 1 vv e n i g Lajossal mi is cselekvésre szóhtjuk fel irányadó szaktársainkat. Hogyan ragad át a szarvasmarhák gümőkórja az emberre? Közismert dolog, hogy szarvasmarha-állományunk jelentékeny része gümőkórban szenved és pedig nagyobb százaléka az állandóan istállózottaknak, kisebb a legelőre járók, a szabadban tartózkodóknak. Kevésbé közismert azonban az a tény, hogy az állati gümőkór az emberre is átragadhat, egy lassú lefolyású, de legtöbbször halálos kimenetelű betegséget okozván. Legkönnyebben történik az átragadás a gümőkóros tehéntől származó s nyersen elfogyasztott tehéntej utján. Ez az oka, hogy az orvosok már régi idő óta óvják az embert a nyers tehéntej fogyasztásától, amely óvásnak azonban mindmáig nincs kellő foganatja s mindmáig nagyon sokan nyersen fogyasztják a tejet, pedig soha sem lehet tudnri, hogy nem-e gümőkóros tehéntől származik az, mert egyrészt a gümőkór csak nagyon előre haladott stádiumban ismerhető fel a teheneken, holott annak teje már a betegség kezdete stádiumában is fertőző, másrészt egy beteg tehénnek a teje egészséges tehén tejét is befertőzi, ha azzal összekevertetik. Azt tartották eddig, hogy a pasteurizá- lás, vagyis a tejnek 70° C-ra való felmelegítése által annak fertőző hatása megszűnik. Ez az egyik oka annak, hogy a tejszövetkezetek és a nagy uradalmak a tejet rendesen pasteurizálni szokták. Ez a feltevés azonban nem bizonyult igaznak, megdöntik ezt Gallier honi tanár kísérletei. Ő ugyanis gümőbacillusokat tartalmazó tejet 6 percig tartott 70 fok 75—80 és 85° C melegen s az ilyen módon pasteurizált tejet malacok bőre alá fecskendezte, amelyek valamennyien jellegzetes gümőkórban pusztultak el. Azon malacok közül, melyek bőre alá előzetesen 90° C-ra melegített tejet fecskendezett, még mindig elpusztult egy darab gümőkórban, jeléül annak, hogy még a 90 fokos hőmérséklet sem elegendő a gümő- bacillusok teljes kiirtására. Ezen kísérlet tehát óvjon mindenkit attól, hogy tehéntejet akár nyers, akár pasteurizált állapotban fogyasszon, mert a gümőbacillusoknak a tejből való kiirtására csak egyetlen mód van: a tej felforralása. A felforralt tejet bátran fogyaszthatjuk s ha általános szokássá válik a tejet csak forralt állapotban fogyasztani, az emberek között is csekélyebb lesz a gümőkór miatti halandóság. Ahol nem isznak. Manapság már az ivás szenvedélye és ezzel az alkoholizmus betegsége úgy elhatalmasodott a müveit világon, hogy már-már idejét érezzük törvényhozási utón gátat vetni ennek az emberiség romlására szolgáló rossz passziónak. Ezt elgondolva nem lesz érdektelen, ha egy nagynevű egyetemi tanárunk tudós felolvasásából néhány szót szólunk azokról az emberekről, akik egyáltalában nem kedvelik a szeszes italt. Kelet-Ázsia a Földnek az a része, ahol az ember nem ismeri az alkoholt. Kínában
