Vendéglősök Lapja, 1909 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1909-05-05 / 9. szám
1909. május 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 Ugyanazon határozatban megállapította ' még a tekintetes tanács, hogy a kávéházakban a szabályrendeletben tételesen felsorolt italok és élelmi cikkeken kívül egyéb, a kávéházban szokásos ételek is árusíthatók. Ennek a tanácsi határozatnak végzetes következménye lett, mert a kávésok azt tévesen, vagy szándékosan helytelenül úgy értelmezik, hogy ezen utóbbi meghatározás alatt mindenféle ételek érthetők s ez alapon mindannyian jogtalanul gyakorolják a vendéglőipart és minden kitalálható módon hirdetik »a szinházutáni vacsorát« s tényleg mindenféle vendéglői ételeket tálalnak vendégeiknek, miáltal kétségtelenül iparkihágást követnek el. Még furcsább eredménye az említett határozatnak az, hogy a pálinkamérők ven déglőipa reiigedélyt váltottak és most a p á 1 i n k a m é r ő-v e n d é g 1 ő k olyan specialitását képezik Budapestnek melyhez hasonló sehol sem található. A határozat további konzekvenciája lehet majd, hogy a pálinkamérők kávéházi iparengedélyt is váltanak s akkor zenét is tarthatnak s igy nemsokára lesz Budapesten zenés pálinkamérés. Mindezek a tények és lehetőségek azonban tönkreteszik a vendéglőipart és a vendéglősöket, mert a kávéházi életért úgy is rajongó budapesti közönség most már tényleg a kávéházba jár vacsorázni is. A vendéglősök pedig üres üzleteikben azon tűnődnek, hogy miből fizessék a házbért, a keresetadót, a boritaladót és az italmérési illetéket? Tekintetes Tanács! A bekövetkezett állapot a vendéglősökre nézve tűrhetetlen igazságtalanságot képez, mert miként az imént említettük, a vendéglőipar a reá háramló négyféle adótehernél fogva úgy az államkincstárnak, mint a községnek egyik legjobb adóalanya és a hatóságok még sem részesítik semmiféle jogos védelemben. Ami annál sajátságosabb, mert hiszen az ipartörvény a vendéglőipart mint engedélyhez kötött különálló ipart jelöli meg, a törvényhatóság pedig ezen iparág gyakorlását szabályrendeletben korlátozza és ezen iparág mégis közpréda tárgyát képezi. Mindezek alapján a tarthatatlan állapot megszüntetése céljából tisztelettel kérjük a következőket: méltóztassék a kerületi elöljáróságokat, mint elsőfokú iparhatóságokat felhívni, hogy a kávéházakban városszerte szigorú vizsgálatot tartsanak s a vendéglőipart jogtalanul gyakorló kávésok ellen iparkihágás miatt az eljárást haladék nélkül megindítsák s .a vétkeseket a törvény teljes szigorával büntessék; méltóztassék a m. kir. államrendőrséget megkeresni aziránt, hogy a vendéglőipar- engedélylyel is biró kávéházakat éber figyelemmel kisérje abból a szempontból, vájjon a zenéltetés és a záróra tekintetében tel- jesitik-e a szabályrendelet megszorításokat tartalmazó rendelkezéseit? Ipartársulatunk ezen előterjesztésének csak ai páklinkamérésekre vonatkozó részét állítjuk szembe az antialkoholikus rendelettel. Ha a belügyminiszter komolyan meggátolni akarja az iszákosság terjedését, úgy a pálinka ellen harcoljon s a pálinkás boltok számát és jogait korlátozza. Ha ezt megteszi, úgy elég lesz a 12 beteg számára berendezett szanatórium; de ha nem, úgy népünk rohamos degenerációját mozdítja elő. Nemesség lekötelez. A harczi diadal nem fegyverrel tetőzi be győzelmét, hanem lelki nemességgel. Ha a diadalmas hadviselő nagylelkű, lovagias, úgy az ellenség meghódol neki, barátjává lesz, különben gyűlölettől izzó ellenség marad, aki lánczra verve is veszedelmes. Örömünkre szolgál, hogy a kávésipa-r társulat ilyen nagylelkűségről, lovagiasságról tett tanúságot. Köztudomású ugyanis, hogy az ipartársulat felbontotta a kávésipari munkásokkal kötött kollektiv szerződést. Minthogy ez a körülmény alkalmat adhatott volna arra, hogy a munkaadók megvonják munkásaiktól azokat a gazdasági előnyöket, amelyeket kivívtak s a kollektiv szerződésben biztosítottak maguknak; ennélfogva N é m a i Antal, az ipartársulat el- elnöke, nehogy a személyzet méltatlanságot szenvedjen, körlevelet intézett a kávésokhoz. »Ipartársulatunk közgyűlése ismételten kimondotta, hogy a társulat tagjainál alkalmazott munkásokat változatlanul mi\e gli 11 e t i k mindazok a jogok, a melyeket részükre az 1908. é v i augusztus hó 18-ikán föl bontott kollektiv szerződés biztosított. A fölbontott szerződésnek egyik rendelkezése szerint a fölszolgáló pinczérek részére a folyó 1909. évi április hó 1. napjától számított egy éven át, vagyis 1910. évi már- czius hó 31-éig heti tizenhárom (13) korona munkabér esedékes. Fölhívjuk erre a körülményre t. tagtársunk figyelmét és fölkérjük mindnyájukat, hogy ipartársulatunk erkölcsi kötelességét teljesítve, fölszolgáló pinczéreiknek a folyó évi április hó 1-jétől kezdve heti tizenhárom (13) korona munkabért fizetni szíveskedjenek.« így hangzik N ié m a i körlevele. Ebből láthatják a pinczérek s a többi kávéházi alkalmazottak, hogy főnökeiket igazság és méltányosság vezetik, akik el vannak telve alkalmazottaik iránt jóakarattal. Minthogy a lelki nemesség lekötelez, hisz- szük, hogy a kávéházi alkalmazottak is elismeréssel fogadják főnökeik elhatározását s mielőbb eloszlik szivükből minden ellenségeskedés s békés megelégedéssel és azzal az odaadással végzik munkájukat, amelylyel a múltban kivívták maguknak főnökeik becsülését, bizalmát s a társadalom tiszteletét. Viszont arról is meg vagyunk győződve, hogy a főnökök is híven teljesitik az ipartársulat nemes elhatározását; mert csakis igy biztosíthatják maguknak a békét, a mitől a kávésipar virágzása függ. Még mindig itt az idegen! A bekövetkezett tavasz meghozta az ellenséget. A német döngeti hazánk falait, de nem ágyúival, hanem söröshordóival. Nem a vérünket ontja, hanem zsebeinket fosztogatja. És mi bambán elébe állunk s magunk ürítjük markába erszényünket. A magyar sörök jósága világszerte el van ismerve s mégis akadnak esztelenek, akik idegenre vágyakoznak. Még rosszabb, hogy közönségünknek a szokatlan, az idegen után való kapkodását magyar üzérek használják ki hazai iparunk megrontására. Ilyen kárhozatos spekuláció folyik most a pauláni »Salvato r«-sörrel. Ez a sör közel sem vetekedhetik a mi kőbányai, budafoki és ujaradi söreinkkel, de a Mezei és-Társa czég oly nagy és csalogató reklámot üz ennek az idegen gyártmánynak, hogy akadnak inyeske- dők, akikben epesztő vágy támad e gyönge árpalé után. Figyelmeztetjük olvasóinkat, hogy ne engedjék magukat a hangzatos reklámokból el- szédittetni; ne gazdagítsák az idegent, mert amennyivel gazdagítjuk őt, annyival növeljük saját nyomorunkat. Ne vásároljunk a külföldtől, különösen ne olyan árut, amilyenből itthon jót, sőt a külföldinél jobbat kaphatunk. Jegyzetek. A főváros sütőipari szabályrendelete arra kötelezi a kávésokat és vendéglősöket, hogy vendégeik elé csak egy, illetőleg annyi darab süteményt és kenyeret adjanak, ameny- nvit a vendég rendel. A szabályrendelet ezt közegészségi okból rendeli, hogy eleje vétessék a sütemények és kenyerek összefogdosásának. Az intenczió helyes, csak a mód nem. A kávésipartársulat kérte is a székesfővárosnál ennek a rendeletnek megváltoztatását olyképpen, hogy a vendég elé több süteményt adhassanak, de a közönség a kávéházakban és vendéglőkben szembeötlőleg kifüggesztett plakátokon figyelmeztessék, hogy a sütemények összefogdosásától óvakodjék! — Ha valaki a figyelmeztetést nem respektálná, ezért ne a kávést büntessék, hanem a kihágót. A főváros nem tett eleget a kávésok kérésének; pedig a szabályrendelet igy csak a kávésok és vendéglősök zaklatására jó, de nem használ a közegészségnek. A közegészség csak úgy volna megóva, ha a pékek köteleztetnének, hogy süteményeiket tiszta papírba göngyölítetten árusítsák. Úgy látszik azonban, a hatóság nem any- nyira az egészségre tekint, mint inkább a vendéglősöktől és kávésoktól kicsikarható birságra. * A kávésok legutóbb azzal a kéréssel fordultak a kereskedelmi minisztériumhoz, hogy tegye kötelezővé a kávésokra az ipartársulatba való lépést. Szterényi államtitkár azt mondotta, hogy a kérdést tanulmányozni fogja, mig Téglássy miniszteri tanácsos azt felelte, hogy az uj ipartörvény nem kontemplálja a kötelező tagságot. Úgy látszik, hogy ezek a minisztériumi urak nem tudják, hogy mit tartalmaz az ipartörvény tervezete. Ennek a határozatnak 604. §-a határozottan kimondja a kötelező tagságot. Mi annak idején ezért üdvözöltük is a tervezetet; mert az ipartársulatoktól függ az ipari szakmák általános fejlődése, az ipartársulatok pedig kötelező tagság nélkül csak tengődő, nem érvényesülő szervek maradnának. * Nyugdíjintézetünk egyre izmosodik. Már már annyira gyarapodott, hogy házat akar venni. Örülünk a megerősödés jelének, de a házvételnél kerülni kell az elhamarkodást. Szerintünk a házvétel csak úgy lesz reális, ha oly épületre tehetnek szert, amelyben országos szövetségünk és ipartársulataink állandó és megfelelő helyiséget találhatnak. A tél következményei. A jó gazda előre számit, nem engedi, hogy a viszonyok várható alakulása elemi erővel szakadjon rá. A rendestől elütő időjárás, a tulszigoru s veszedelmesen hosszú tél ne csak arra
