Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-09-20 / 18. szám

o

VENDÉGLŐSÖK LAPJA

1908. szeptember 20.

Első sorban a székesfőváros verteién testületéi olvadjanak be a megszilárdultba, a tekintélylyel bíróba, hogy fölfelé egységünkkel imponáljunk, kifelé példát adjunk.

Másodsorban a vidéken ne történjék újabb egyesülés s ne maradjon egyetlen régi sem, a mely az országos szövetsághez ne tartozzék.

Ha igy járunk el, erősek leszünk s minden elv és törekvés megtalálja érvényesülésének útját és módját a parlamentáris élet törvényei szerint.

Országos kongresszusunk Debreczenben.

Az ország vendéglőseinek, kávésainak nagy képviselete ment el az Alföld metropolisába, hogy ott nyugdijegyesületünk és szakdolgainkban tanácskozásokat folytassanak. Debreczen pedig lobogódiszt öltött erre az alkalomra vendégei tiszteletére.

Kevéssel a megérkezés után már nyugdijegyesületünk Tartott ülést, ahol szép ünnepség keretében leplezték le jóltevőjük, Törley József arczképét.

Az ország vendéglőseinek debreczeni útjáról, a megérkezés és gyűlésükről az alábbi tudósítás keretében számolunk be:

A vendégek érkezése és fogadtatása.

impozáns volt. A debreczeni kávésok és pin- czérek ötven tagú küldöttsége a Frohner- szálloda udvarán gyülekezett. W e i c h i n-i g e r Károly vezetésével diszzászlójuk alatt vonultak ki a pályaudvarra, ahol már ekkorára nagyszámú férfi és hölgyközönség volt jelen — élükön Hauer Bertalannal — hogy az érkezőket fogadják. Megjelent a pályaudvaron Oláh Károly városi tanácsos is.

A déli gyorsvonat, amelylyel a vendégek érkeztek, tiz percznyi késéssel robogott be a debreczeni pályaudvarra.

Midőn a vendégek mindnyájan kiszállottak, Hauer Bertalan előlépett a tömegből és a kővetkező üdvözlő szavakat intézte G un del Jánoshoz.

— Szeretett, kedves elnök ur! Tiz évi távoliét után van szerencsénk téged ismét városunkban üdvözölni. Tiz évvel ezelőtt, midőn itt voltatok, meg voltatok velünk elégedve és hisszük, hogy most is kivívjuk megelégedésteket. Tiz évvel ezelőtt kezdtünk együtt működni és működésűnket most folytatjuk. Kívánom, hogy most is, épp úgy, mint régen, jól érezzétek magatokat körünkben. Isten hozott benneteket!

Az üdvözlő beszédre Gun del a következőkben válaszolt:

— Kedves barátom és szaktársaim! Igen örvendek a szívélyes fogadtatáson és hálás köszönetét fejezek ki érte. Mindenkor szívesen jövök és jövünk Debreczen városába, ahol tiz évvel ezelőtt szövetségünket megalapítottuk. További működésűnkben is csak az egyetértés vezéreljen bennünket. A szép fogadtatást még egyszer köszönöm.

A beszédre a tömeg éljenzéssel felelt, majd pedig L e f f 1 e r Károly, a Hungária kávéház főpinczére lépett elő és a pinczérek nevében Bokros Károlyt, a nyugdíjintézetünk elnökét a következő szavakkal üdvözölte :

— Nagyrabecsült Elnök ur! Engedje meg, hogy a debreczeni pinczérek fogadó bizottsága nevében körünkben való kedves megjelenéséért üdvözöljem. Egyben kívánjuk, hogy az a magasztos tette, amit a múltban és a jelenben érettünk tett és tesz, hő óhajunk, hogy ez a fáradozása sikerrel járjon.

Most pedig örömteljes szivünkből úgy a hölgyközönség, mint a rendezőség nevében kivánom, hogy a vendég urak kellemes napokat töltsenek Debreczenben.

Bokros Károly e szavakkal válaszolt:

— Kedves barátaim! Mint a nyugdijegye- sületnek elnöke, örömmel jöttem én is ide és köszönöm a szives fogadtatást. Szívesen jöttem ide, ahol a ma már terebélyes fát, elültettük. Az évekkel ezelőtt elültetett fa ma már nagy árnyékot ad. A pinczéreknek ma már megvjan a védelmük és én tovább munkálkodom érettük. Isten éltesse önöket!

Azután a vendégek felültek a reájuk várakozó kocsikra. A város két fogatot küldött ki, amelyek közül az elsőben Gundel János Hauer Bertalannal együtt, a másodikban pedig Bokros Károly Solti Ödön dr. jogtanácsossal vonult be a városba.

A vendégek programm szerint Márkus Jenő Dréher-vendéglőjébe vonultak, ahol ismerkedési ebéd és az elnökség tiszteletére a virágteremben fényes bankett volt. A banketten számos felköszöntő hangzott el.

Közgyűlés és arczképleleplezés

A közgyűlést kevéssel négy óra után Bokros Károly elnök nyitotta meg.

Üdvözölte az erre a jubiláns gyűlésre Debreczenbe érkezett vendégeket. Kifejtette, hogy mi a nyugdijegyesület czélja. Példának hozta fel néhai Seress Márton, volt kassai vendéglős tragikus esetét, aki a legbuzgóbban fáradozott a nyugdijegyesület megalapításán és niidőn anyagi romlása bekövetkezett, az ő általa alapított egyesület legelőször neki nyújtott segélyt. Ilyen esetek fordulhatnak elő a jövőben is és éppen ezért tartsa szükségesnek minden e szakmába vágó foglalkozású egyén — mondta — hogy a nyugdijegyesületbe tagul beiratkozzék.

Ismételt üdvözlés után említést tett Bokros Károly az egyesület legnagyobb adakozójának, néhai Törley József olajfestésü képének leleplezési ünnepélyéről. Beszédet azzal végezte, hogy a pezsgőgyárosok, vendéglősök és kávésok továbbra is tartsák fenn szoros összeköttetésüket. Azután felkérte Solti dr.-t néhai Törley-ről való emlékbeszédének megtartására.

Solti Ödön dr. Törley Józsefet méltatta. A harcztéren elesett hősökhöz hasonlította, mert — úgymond — akinek volt ereje az élet nehézségeit úgy leküzdeni és oly magasra emelkedni, az megérdemli a visszaemlékezést. Kimagasló alak volt Törley József, akinek személyére nem följegyzésekből emlékezünk meg, de maradandó tetteivel s embertársai javára kifejtett munkaszorgalmával magát örökre felejthetetlenné tette. Legyünk mi az elsők, akik lobogónkat az ő felejthetetlen emléke előtt meghajtjuk és most hulljon le a lepel.

Az elnöki emelvény mellett balról pálmák és más délszaki növények között volt Törley József gyönyörű, aranykeretes olajfestésü mellképe, amelyről Solti Ödön dr. szavaira lehullott a lepel és látható lett az elhunyt pezsgőgyáros arczképe. Azután Solti Ödön dr. a kép felé fordulva, buzdította az egybegyűlteket az összetartásra:

— Hass, alkoss, gyarapitfs s a haza fényre derül.

Éljenzés és tapsvihar tört ki a beszéd végeztével. A tapsvihar lecsillapultával Törley Bálint állott fel szólásra. A fiatal pezsgőgyáros a következő szavakkal köszönte meg a közgyűlésnek a nagybátyja emléke iránti kegyeletes ünnepséget:

— Mint a T ö r 1 e y-család kiküldötte, hálateljes szívvel köszönöm meg a közgyűlésnek néhai nagybátyámra való visszaemlékezését. Talán a Gondviselés akarta úgy, hogy ez a szép ünnepség a magyarság Mekkája, Bocskay városa, Debreczen, ahol annyi fontos, neves esemény folyt le, legyen színhelye ennek az országos gyűlésnek, egyben ünnepségnek.

Nagybátyám, néhai Törley Józsefnek emléket állítottak az urak, csokorba kötötték a megemlékezés virágait dr. Solti Ödön jogtanácsos ur imént elhangzott szavai által. Nekem kétszeresen nagyobb itt az örömöm, mert ebben a leleplezési ünnepségben útmutatást látok a jövőre, hogy aki dolgozik, alkot, fárad, annak emléke fenmarad és az utókor érdemes hálája veszi körül emlékét. Örülök, hogy czégünk és a vendéglős urak között ily szoros barátság áll fönn és kivánom, hogy ez továbbra is igy legyen. A jóleső megemlékezést én még egyszer köszönöm.

Éljenzéssel felelt a közgyűlés T ö r 1 e y Bálint szavaira s azután a határozatképesség megállapítására s a beérkezett szavazójegyek számának kihirdetésére került a sor. A közgyűlés nem volt határozatképes, a mennyiben csak sZázegy szavazólap érkezett be.

Ezután az évi jelentést terjesztette elő Solti Ödön dr. A terjedelmes s szépen megszerkesztett jelentést a közgyűlés minden pontjában elfogadta. A jelentés beszámol elsősorban az igazgatóság működéséről, az egyesület vagyonáról. A nyugdijegyesület vagyona ez év julius 30-án 441.786 korona 40 fillér volt, amely 62.509 korona 96 fillér gyarapodást jelent. Ez pedig még az előirányzást is felülmúlta. Az egyesületnek ez idén hatszázötven tagja van, ami viszont 33 taggal való csökkenést jelent a tavalyihoz képest. Tagsági dijakból julius 30-ig, egy év alatt 72.432 korona 74 fillér folyt be.

A felügyelőbizottság jelentését Francois Lajos elnök távolléte miatt Barta Béla szaklapszerkesztő, felügyelő-bizottsági tag, olvasta fel, amit szintén elfogadott a közgyűlés. A zárszámadásra szintén megadták a felmentvényt. A költségelőirányzatot szintén elfogadta a közgyűlés.

Az évi jelentés előterejszése után Solti Ödön dr. Bokros Károly, a nyugdijegyesület elnökének működését méltányolta és indítványára a közgyűlés köszönetét szavazott Bokrosnak.

Az alapszabályokat a közgyűlés nem tárgyalhatta, meit a tagok határozatképes számban nem jelentek meg.

A közgyűlésre hét indítvány érkezett be, melyek közül az első, Müller Antal al- elnök lemondásával megüresedett alelnöki állás betöltésére Petánovics József a fővárosi Metropole szálló tulajdonosát ajánlja, akit a közgyűlés egyhangúlag meg is válaszott. Petánovics megválasztásával megüresedett egyik igazgatósági tagságra Hámor Józsefet választották meg. Negyedik indítványt Francois Lajos, az egyesületnek a pinczér-menhelylyel való egyesülése érdekében nyújtotta be. Ebben a közgyűlés nem döntött, hanem Bokros Károly indítványára úgy határozott, hogy a fővárosi igazgatósági ülésen tárgyaltassék az indítvány.

Végül pedig Gundel János indítványára, melyben Bokros Károly és Solti Ödön dr. érdemeit méltatta, mindkettőnek köszönetét fejezett ki a közgyűlés.

Ezután Bokros Károly a közgyűlést berekesztette.

Este megváltoztatott programm szerint ismét a Dréherben folytatták az ismerkedést, amely a legkitűnőbb hangulatban a késő éjjeli órákig tartott.

A kongresszus megnyitása.

Nem sokkal 9 óra után nyitotta meg a közgyűlést Gundel János elnök, a következő szavakkal:

A magyar vendéglősök országos szövetségének VIII. évi rendes közgyűlését van sze-