Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-03-20 / 6. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. márczius 20. szaktársainak, az iparágnak és főnökének egyaránt s viszont becsülést és tiszteletet is ama közönség körében, mely iránt mindenkor szolgálatkész és figyelmes is volt. És szolgáljon ez nemcsak megelégedéséül és jutalmául is, de legyen az példa is szaktársai számára. De üdvözlöm önt szívből még mint embert és családapát is, aki szép, hosszú kort elérve, elérhette azt az embereknek ritkán kijutó nagy gyönyört és boldogságot is, hogy egy szép és tekintélyes számú családot két keze becsületes munkájával felnevelvén, most azok körében érhette el éltének legszebb mozzanatát. Kívánom tehát, hogy még hozzátartozói is még sokáig örömben és egészségben éljenek. De ez alkalomból nem mulaszthatom el azt sem, hogy e szaktársi és családi ünnepély keretén belül ne fejezzem ki őszinte hódolatom Gelléri Mór kir. tanácsos ur iránt is, aki nemcsak tudomást vett e nem mindennapos szép ünneplésről, hanem az országos ípartestület nevében még személyesen is idefáradt, hogy annak fényét és melegét^ is egyaránt még nagyobbra növelje. (Éljenzés.) Hála és köszönet is érette neki és annak az érdemes testületnek is, mely ez alkalomból meg éremmel és díszoklevél küldésével is hozzájárult a munka megünneplésének e szép alkalmához, melyhez kartársai még önnek a nap emlékére megfestett arczképét adományozzák. (Ezzel átnyújtotta a Lippert Lajos személyzete által, élén Lippert Lajossal, az ünnepedről megfestett sikerült arczképét.) Ez a kép — úgymond szónok — s a már előbb elnyert kitüntetések is, pedig legyenek még továbbra és sokáig is nemcsak érdemes munkásságának dicsőséges jelképei, hanem egyúttal emlékei is annak, de sőt figyelmeztetői is a jövőben arra: „hogy igazán csak a munka és becsület az, ami az embert felemeli!“ Legyen is érte hálás mindazoknak, akik ezt a szép ünneplést rendezték s kik ahhoz bármilyen módon hozzá is járultak. Az Isten sokáig éltesse! (Hosszas éljenzés.) Megjegyezzük még, hogy a derék ember ezenfelül még kartársaitól 500, a Törley pezsgőgyár czégtől 100, az ipartestülettől 50 és az első magyar részvényser- főzőtől is szintén 50 korona (aranyban) jutalomban is részesült még. * Az ünnepélyen jelen voltak: a család részéről az ünnepelt neje Syl- laba Anna, vejei Syllaba Irma, Syllaba Ilona, Sauer István és neje, Pechnig Rezső és neje, Tratiek József és neje, ifj. Sauer Pali unoka. Ditrich Emil és Sándor unokaöcscse, ifj. Syllaba Lajos és menyasszonya Syllaba Matild, továbbá: Zimmermann Bernát és neje, Dvorzsák Já- nosné és leánya, Márkus Dániel és neje, Feuering Lipót, Silbermann Pinkás, Báder Lajos, Flerok Ferencz, Kiss Mihály, Körös Emil, Vidákovics István, Oyurinó- vics János, Csippik Árpád, Kraus Lajos, Malomsoky József, Szémann Géza, Moldvay Sándor, Stobbe Adolf, Dökker Ferencz, Wilburger Károly, Pár is Vilmos, Franck Zoltán, Ulitsch Lőrincz, Knyaskó György, Ulbrich József, Noszek József, Doffing Frigyes, Eberhardt Antal a „Ma- gyarjendéglős és Kávésipar“ és a „Vendéglősök Lapja“ képviseletében, Ihász György és Ryhlicky Lajos. Köszönetnyilvánítás. Abból az alkalomból, hogy pin- czérkedásem ötvenedik évfordulóját nekem feledhetetlenné tette a kartársi rsgaszkodás, e lap utján hálás köszönetét mondok mindazoknak, a kik megemlékezésükkel munkáséletemnek ezt az alkonynapját verőfényessé varázsolták. Eisősorban fogadja hálás köszönetéin nagyságos Gelléri Mór ur, az „Országos Iparegyesület“ elnöke, aki személyes megjelenésével s ékes szavaival úgy felmagasztalt engem, a munka egyszerű emberét, azután Bokros Károly ur, nyugdíjintézetünk nagyéroemü elnöke, aki oly melegen méltányolta a szegény pinczér munkálkodását. Köszönet Wilburger Károly urnák, aki ipartársulatunkat képviselte, Köszönet „Francois Lajos és társa“ czégnek, amely táviratával tisztelt meg. Hálás köszönetéin jóságos főnökömnek, Lippert Lajos urnák és nagyrabecsült családjának, akik nagylelkűen gondoskodtak az ünnepély fényéről, valamint szeretett kollégáimnak, különösen Kilár Ferencz fő- pinczér, Krátshmer János italpénztáros és Hálik Ferencz éthordó üzlettársaimnak, akik az egész személyzet jótékonyságát gyöngéd figyelemmel juttatták hozzám. Köszönet üzletünk nagyrabecsült törzsvendégeinek, akik oly szeretettel járultak ahhoz, hogy az öreg pinczér jubileumát örömteljessé tegyék. Köszönet az engem kitüntető egyesületeknek és társulatoknak, a jubileumon megjelenteknek s a rólam levélben vagy egyébként megemlé- kezőknek. E szép nap emlékével, mellemen az iparegyesület fényes érmével büszkén és megelégedetten megyek tovább eddigi munkálkodásom utján, a mig erőt és egészséget ad a mindenek Ura. Isten áldja jóakaróimat! Kelt Budapesten, 1908. márc. 15. Syllaba József. Visszautasított panasz. Ami szakmánk szereplésre vágyó emberei között sokan vannak, akik túlságosan érzékenyek, de nem a közjó követelményei, hanem a maguk személyes hiúságai iránt. Sikra szállnak, amint mondják, a közjóért; de ha azok közül, akik ennek a „közjónak“ részesei, valaki bírálat tárgyává teszi eljárásukat, a jogos, de nem hízelgő hangra nyomban feljajdulnak s nagyképün a bírósághoz szaladnak elégtételért. Nem tudják, vagy nem akarják elismerni azt, hogy akik a közügyekbe ártják magukat, azoknak nemcsak türniök, hanem kivánniok is kell a kritikát: mert csakis ez óvhatja meg a nyilvánosság emberét attól, hogy a gyanú megsebesíthesse s ez menti meg a tévelygésektől. fanura Károly és társai sem akarták ezt a nagy igazságot elfogadni s nyilvános szereplésükben is „nebántsd virágodnak tekintvén magukat, felzudultak lapunk egyik, őket biráló czikkére. Megbántott hiúságuk becsületsértést látott abban is, amit még a legélesebb na- gyitóüveg sem mutathat ennek. Bírósághoz fordultak tehát s a bíróság végzésére volt szükség, hogy megtanulják, elismerjék föntebbi soraink igazságát. Mi, akiknek, mint mindig, ebben az esetben is távol állott a személyes sértegetés szándéka, a békesség érdekében örömest közöljük a bírói határozatot. A budapesti kir. büntetőtörvényszék vizs- gálóbirájától. 8190. sz. 908 1F Vm. 360/908. O Felsége a Király nevében! Végzés. Janura Károly és társai főmagánvádlók azon indítványát, hogy Ihász György ellen a btk. 259. §-ban meghatározott rágalmazás vétsége miatt vizsgálatot rendeljek el, a bp. 1. és 105. §§-ai alapján a btk. 110. §-nak is felhívásával elutasítom. Indokok: A főmagánvádlók, mint a „Budapesti korcsmárosok ipartársulatá“-nak tisztviselői, rágalmazás és becsületsértés vétsége czimén 1908. évi február hó 11-én feljelentést tettek Ihász György ellen a „Vendéglősök Lapja“ czimü lapnak 1908. évi január hó 1-én megjelent számában „Ne szakadjunk pártokra“ czim alatt közzétett czikk tartalma miatt. A kir. ügyészség a vádképviseletet nem vette át. A feljelentésben foglalt vizsgálati indítványt elutasítani kellett, mert a czikkben sem a főmagánvádlók név szerint, sem azon ipartársulat, melynek ők tagjai és tisztviselői úgy megjelölve nincs, hogy a vádbeli czikk minden kétséget kizárólag a főmagánvádlókra vonatkoztatható volna. Sőt a czikkiró egyenesen kijelenti, hogy a kikről ő ir, azok nem is vendéglősök, — már pedig a főmagánvádlók valamennyien azok; azután azt mondja a czikk, hogy azon társulat, melyről szó van, kezdetben a „Kisvendéglősök“ utóbb pedig a „vendéglősök, korcsmárosok szállodások és kávésok országos szövetsége“ czimet vette fel. Már pedig a panaszos ipartársulat czime más. Az azonosság tehát nem kétségtelen és igy a btk. 110. és a bp. 13. és 4L §§-ai szerint főmagánvádlóknak inditványi joguk nincs. De különben sincs helye a jelen esetben bűnvádi eljárásnak, mert a sértés még nem becsületsértés vagy rágalom. A btk. 258. §-a szerinti vétség ugyanis büntető eljárás vagy a közmegvetés alapjául szolgálható tényállításokat, a btk. 261. §-a szerinti vétség pedig az emberi méltóságot, az ember erkölcsi értékét megtámadó sértést tételez fel. Ilyen kitételek azonban a czikkben nem foglaltatnak és a legerősebb is: „jött-ment kalandor“ nem ily természetű, hanem csak azt jelenti, hogy az illető vakmerő, meggondolatlan, tőke, czél és terv nélküli vállalkozó, ami legfölebb sértő lehet, de erkölcsi minőségében azért nem támadja meg az illetőt. Ily természetű sértésekről rendelkezik a kbtk. 46. §-a, mely törvényes rendelkezés azonban csakis hatósági tagnak vagy közegnek nyújt védelmet. Budapesten, 1908. márczius 3. Dr. Pável vizsgálóbíró.
