Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-03-20 / 6. szám

19U8. márezius 20.

VENDÉGLŐSÖK LAPJA

3

ZIMMER PÉTER halnagykereskedés.

Czégtulajdonos: ZIMMER FERENCZ halászmester.

Budapest, főüzlet: központi vásárcsarnok, telefon: 61—24, fióküzlet: V., Józseftér 4. sz. telefon : 62—39.

Az egyedüli halkereskedő czég, mely az úri hártartásban és az előkelő éttermekben szükséges összes édesvízi és tengeri halfajokat állandóan raktáron tartja.

Huniár, pisztráng, osztriga, rajnailazacz, langoust.

Ez a szál akkor is illatozni fog, ha majd az imént itt keringő szépségek mosolyát a színes mezők ezer és ezer virága utánozza a szabad mezőn; mert szép a rózsa, a tulipán, de százszor szebb, ha a rózsa és tulipán magyar leány.

*

Wilburger Károly

Egy szenvedélyes bálozó imigy szólott:

Vendéglő nélkül, mint afféle agglegény, nem élhetek; a vendéglősök báljáról pedig ezután nem akarok elmaradni . . .

Ilyen kedves mulatságban, virágos kedvben régen volt részem. *

Hódolván bálunk szépeinek, nem feledkezhetünk meg arról a két kiváló férfiúról sem, akik évek sora óta igazi oszlopemberei a vendéglősök báljainak. Ezennel koszorút fonunk homlokukra, nem hervadó virágból, hanem az elismerés fenmaradó szavaiból. Tisztelet és hála az igaz érdemnek, Petánovits Józsefnek és Wilbiirger Károlynak. Eme tisztelet jeléül közöljük arczképeiket minden kommentár nélkül, mert Petánovits József és Wilburger Károly neve minden dicsérő szónál ékesebben beszél arról, hogy mik ők a magyar vendéglősök életében.

Petánovits József

Az uj ipartörvény.

ii.

Lapunk legutóbbi számában, annak vezetőhelyén szólottunk róla, hogy a már réges-régen várva-várt s javaslat alakjában most ankét elé kerülő, s hir szerint legkésőbb ősszel tör- vénynyé is váló, uj ipartörvény-terve- zet az eddig is elhangzott s nyilvánvalóvá vált kritikák szerint nemcsak meglehetősen hiányos, hanem, hogy az az iparosságot éppenséggel nem eléghette ki joggal elvárt reményeiben.

A dolog tehát úgy áll, hogy a törvénytervezet az iparosság széles köreiben meglehetős nagy elégedetlenséget támasztott, melynek megnyilatkozásai napról-napra mindinkább felszínre is jutnak.

A törvénytervezetet eddig még csak és, úgyszólván, előzetes tájékoztatóul küldte meg Szterényi József államtitkár a szakköröknek s ellene — hiányai miatt — ugyanis már napról- napra mind sűrűbbek a panaszos kritikák az érdekeltségek részéről, melynek sorába mi is, — mint a vendéglősök és kávésok iparágának hivatásos szószólói, — bizony kénytelenek vagyunk, szintúgy — odaállani.

Előző számunkban legelső s egyben

nagyon is alapos panaszunkul azt jelentettük ki, hogy sérelmes ránk első sorban már az is, ha t. i. a törvény- tervezet megvitatására a szakminisztérium által egybehívandó ankétből iparunk jól felfogott érdekének istápo- lására, de meg a megalkotandó törvény szükséges tökéletességének ellenőrzése czéljából is, onnan szakférfiáinkat kihagynák.

E jogos kívánság szempontjából előző czikkünkben el is soroltuk, hogy a fent érintett czélból első sorban elvárjuk a szakminisztériumtól, hogy az ankétbe érdekeink képviselőjeként: Glück, Gundel, Stadler, Bokros szakembereinket, valamint iparágunk szak- irodalmának tényező férfiait e tanácskozások körébe okvetlenül vonják be, mit most ismételten újból is kiemelünk.

Fontos és szükséges pedig reánk e szakembereknek az ankét körébe bevonása azért, mert nélkülök a törvénytervezet iparágunk szükségletének szempontjából, holt bizonyos; éppen olyan hiányos törvénynyé találna reánk nézve válni, mint aminő hiányos az már tervnek is — minden egyebet mellőzve — újból is csak a saját szempontunkból szólván róla már most is.

Ámde e sorok kapcsán most már

részleteiben is szót akarunk emelni a tervezetnek iparunk szempontjából való nagy hiányairól, melyek között a legelső és legnagyobb hiány az, hogy egyáltalán nem foglalkozik azzal, miszerint a vendéglős- és kávésipar gyakorlása végre-valahára a jövőben kizárólag és speciális képesítéshez köttessék, amely képesítésnek főbb vonásait egyúttal alább is megadjuk.

Közismert és szomorú tény az ma, úgyszólván, nemcsak szakköreink, de sőt a nagyközönség előtt is, hogy ebben az országban olyan szabad pórázon talán egy ellen-egy iparág sincsen, mint éppen a vendéglős- és kávés- ipar gyakorlása.

Tisztelet a derék kivételeknek, de magában mégis úgy áll még ma a dolog, hogy eme nagyfontosságu s a közerkölcs, közrendészet és főleg közegészséggel szoros s elválaszthatatlan kapcsolatban álló iparággal, még mindig igen sok más mesterséget megunt, avagy könnyű módon jövedelmet szerezni óhajtó ember foglalkozik, természetesen, arra való hivatottság és képesítés nélkül, nagy kárára nemcsak az intézménynek magának, de főleg nagy veszélyére is a közönség érdekeinek.

Föltétlenül szükséges tehát, hogy akkor, amikor ebben az országban im-