Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-03-05 / 5. szám

19U8. márczius 5.

VENDÉGLŐSÖK LAPJA

3

ZIMMER PÉTER halnagykereskedés.

Czégtulajdonos: ZIMMER FERENCZ halászmester».

Budapest, főüzlet: központi vásárcsarnok, telefon: 61 — 24, fióküzlet: V., Józseftér 4. sz. telefon : 62—39.

Az egyedüli halkereskedő czég, mely az úri hártartásban és az előkelő éttermekben szükséges összes édesvízi és tengeri halfajokat állandóan raktáron tartja.

Huniár, pisztráng, osztriga, rajnailazacz, langoust.

dek s úgynevezett „garni“-szállókról, hová a betévedt s végül sok módon megkeserített idegen igazán csak hát- borzongva gondol mindig vissza. A szipolyozásra, a szobalány kultuszra s mindazon sokrendü molesztálásra és tortúrára, melyen „ételben“, „italban“ és az „ellátásban“ keresztül kellett mennie.

Ahol nemcsak gyomra tétetett ki veszedelemnek, nemcsak a jogosan várt kényelme lett kinpadra vive, hanem ahol még gyarló közbiztonság közepett pénze, értéke, sőt élete is olyan igen gyakran veszedelemben forpghat.

Ám ne altassuk magunkat, de eme ipar gyakorlása olyan szoros kapcsolatban van egy egész ország közönségének s az idejáró idegeneknek mindenrendü érkötési és gazdasági személyes érdekeivel, hogy azt csak úgy „szadadgyeplőn“ hagyni továbbra is még, már semmiképpen sem lehet és nem is szabad.

Szabályozását pedig most már feltétlenül nemcsak a közönség fenti érdekei parancsolják, de parancsolja azt az ipar gyakorlásának mindenrendü részese s igy nem kevésbé szükséges mérvben érdeke ez maguknak a vendéglősök és kávésoknak is egyaránt.

Egy rövid ujságczikk sorain azonban ez erre vonatkozó és szükséges rendelkezések sorozatát bizony nagyon bajos részletesen elsorolni.

Ámde annál kevésbé bajos azt most még orvosolni.

A javaslatot márczius hó folyamán egy ankét mindenesetre tárgyalni fogja, de ebben a vendéglős- és kávés- ipartestiilelet szakszerűen képviselve nem látjuk. S ez nagy hiba.

Hiba azért, mert akkor, amikor egy, ki tudja milyen hosszú időre készülő és ilyen footos törvény előkészítéséről van szó, akkor nám szabad annak megrostálásánál hiányozni egy ilyen elterjedt és nagyfontosságu intézmény szakképvíselőinek sem.

Ne vétessék tehát szerénytelenségnek tőlünk, ha e hiány pótlására kérjük az államtitkárt s egyben javasoljuk, hogy emez iparág szakszerű hozzászólására hívja meg az ankétbe Gundel János, Glück Frigyes, Stadler Károly, Bokros Károly, Sprung János, Némay Antal, Palugyay Károly, Nagy Gábor, Kommer Ferencz stb. szakférfiakat és a szaksajtót.

Ott majd, a tett helyén, ezek a férfiak bizonyára csak előnyére lesznek az uj törvényjavaslat megtárgyalásának, előnyére főleg és kiváltképpen éppen azon részénél, mely elvégre is

róluk és mégis náluk nélkül kíván intézkedni.

Ne restellje Szterényi József állam titkár se meghívni, se meghallgatni őket, mert meg vagyunk róla győződve, hogy teljes és jó munkát akar s igy bárminő kiváló is ő a saját munkakörében, a gyakorlati szükség, gyakorlati tanácsadói sem válhatnak, úgy tudjuk, szivén viselt intencziói- nak hátrányára; sőt bátran véljük, hogy csak . . . előnyére lesznek annak!

És akkor az államtitkár az ankéttel eme ipar szempontjából is a remélt és szükséges teljes munkát fogja majd végezni, melyet ő és vele együtt a vendéglős- és kávésiparnak is minden helyes érzékű részese is csak szivből és őszintén kíván.

Hogy aztán miért kívánják az ipar gyakorlásához a képesítést, hogy az mi módon részleteztessék és tétessék a vendéglős- és kávésipar egyéb védelmi és istápolási eszközeivel törvényes intézkedéssé, ez, — a részletek dolga, — maradjon meg az ankét munkájául. Ott a közvetlenség majd megtalálja a gyakorlati szükség minden útját, — módját is.

De ennek mellőzése, bizony-bizony nagy hiány volna ez iparágra és mü- j velőire is egyformán.

I (f- Z-)

hét szombatján Miskey uram korcsmájában tor, vidám tor volt ám a halál felett a VII-ik kerületben. . .

*

Véletlenül én is oda kerültem e nem mindennapos torrozáshoz, hol a lefőzött és legyőzött halál fölött folyt a vidám koczingatás.

Úgy jutottam hozzá, hogy vacsorára invitált meg oda e lapok szerkesztője, az örök-bohém jó czimborám : Ihász Gyurka.

— Hát aztán — mondok — mi lesz ott Gyuri bátyám !

— Magam se tudom, engem is csak úgy hívtak oda. Hogy minek! ? . . . Ejnye ! Furcsa kérdés, hát minek megy az ember a korcsmába.

— Hát mentünk. Hogy aztán minek mentünk oda, azt feljebb már félig-meddig el is mondtam.

De csak még félig; a másik fele még itt jő, ahogy vissza gondolok rá.

Mert bizony mondom, ha nem látom, hát soh’ se hittem volna el, hogy ebben a mi nagy és rideg Bábelünkben — Budapesten — is volna még annyi „szívvel“ is megáldott ember.

Hát pedig van. Magam láttam. Majdnem 120 és pedig érdekeltségnélküli ember — férfi és hölgy — gyűlt volt ott össze, hogy a halál torán örvendjen — az élőknek: Qöndöcs Istvánnak és jó barátja dr. Páyn Antalnak, ahol aztán tudós dr. Ka- nyurszky György egyetemi professzor, ez

a „sziv-ember“, emelte először poharát , egyházának a halál torkából megmenekült ! derék fiára, aki — amint mondá — úgy látszik, hogy a jó Istennel mégis csak jó barátságban van, mivel, hogy hát ilyen nagyon szereti is őt.

— Szeret ! hála Isten szeret !!.... válaszolja reá köszönő szavaiban a jóképű: Qöndöcs István; pedig meg is haragudhatott volna reám, mert — Uram bocsá’ ! — de sokat is tűrtem a fogadás lefolyásának éve alatt, hogy az a hunczut fogadó czimborám mégis csak — lefőzött!

— Mert, ha meghalok s ő fizeti a bort, akkor én már — nem iszom belőle, de ha élek és én fizetem a bort, hát ő meg iszik az enyémből, az igazság hát az volna, hogy ha vesztek ő se igyék az enyémből,. mert hát én se ihattam volna az övéből, hogyha ugyanis — Isten mentsen —• de én nyertem volna.

Mosolyogja jókedvvel, a szwesen-kárvallott, annál is inkább, mert az ellenfele véletlenül nem lehetett ott a toron s igy az igazság kedvéért nem is ihatottt a — megnyert borából!

S igy hát véletlenül „quitt“ lett ez a jóizü ügy is, zajos, derült jókedv között, ahol természetesen alig is fogyott aztán már ki a sok jóizü dikczió, melyek között a „rezet“ föltétlenül Kovács Emil a VII. kerület nagytiszteletü ev. ref. prédikátora vágta ki, nagyon magasan szárnyaló gyönyörű és okos, de amellett fölötte is eli més, derűs beszédében, felköszöntvén a ! dikcziózókat, ünnepeiteket, hölgyeket és a IV. kerületi polgári daloskört s végül e lapok joviális szerkesztőjét — Ihász Gyurka barátunkat, — akitől zajos derültség közepeit ezentulra s a mai hangulatos és bort fogyasztó éj után, tehát úgyszólván joggal elvárhatja, hogy szaklapjában és vezérczikkben többé nehogy „A borfogyasztás hanyatlásáról“ beszéljen, mert amint azt ő — t. i. Ihász Gyurka is látja, az bizony-bizony fokozatos és állandó emelkedésben van. . .

Hát az bizony nem is volt csuda. Hiszen ehhez hangulatot nemcsak az est öröme és az asztalfőn presidiáló „Miska néni“ (amint a baráti körben Kiss Mi- hályné úrasszonyt beczézik), állandó derűs kedélye csinálta már, de csinálta ezt a vidám borfogyasztó hangulatot főleg még s az ünnepelt tiszteletére megjelent hires- jeles IV. kerületi ^Polgári Dalkör“ is, mely zseniális vezetőjének, a Bazilika kiváló karnagyának, az ifjú Jandl Bélának vezetése mellett, szinte szünet nélkül adta elő a gyönyörübbnél-gyönyörübb kardalokat, melyek között különösen hangulatos és bájos volt a dalárda nyolczas-kara által előadott remek és megható „Fin-dal“, mit néhányszor meg is kellett ismételniük.

A dal varázsának különben a kiváló és már többször megkoszorúzott daloskörön kívül még különösen is dicsőséget szer-