Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-02-20 / 4. szám
6 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. február 20. Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet BUDAPEST, VII. kér., Baross tér 18« Tudatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óvadékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg előnyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden hányban szolgál a társulat vezetősége. Az állami italmérési jövedék reformja. Az egyenes adó törvényeink módosításának küszöbén állunk. A jövedéki büntető törvények codifikálás al itt vannak. Elérkezett tehát az ideje annak, hogy az állami italmérési jövedékről szóló, a gyakorlati életnek meg nem felelő és egyes részeiben igazságtalan, mig több esetben végrehajthatatlan 1899. XXV. törvény- czikket is módosítsuk és az állami italmérési jövedéket a modern kornak megfelelőig és szocziális szempontból sem kifogásolható alapon építsük fel. Ezt a munkát el kellett volna ugyan végezni már akkor, amidőn az 1888: 35, 1890 36. és 1892. évi XV. t.-cz. hatályon kívüli helyezésével a pénzügyi kormány, illetve á törvényhozás az 1899: 25. t.-czik- ket megalkotá. Már akkor, amidőn a socziális irány kezdett érvényre jutni, már akkor kellett volna olyan törvényt teremteni, amely el- taszit magától mindenféle-, a régi egyeduralomra visszaemlékeztető intézkedést és humánus alapra-, az emberi jogok valamint a szerzett jogok tiszteletben tartása mellett úgy kellett volna ezen törvényt megalkotni, hogy annak végrehajtó közegei azzal vissza ne élhessenek és magának a törvényhozónak lett volna első sorban is kötelessége arról gondoskodni, hogy az adófizető polgárok a végrehajtó közegek önkényének kiszolgáltatva ne legyenek. A törvényhozás ugylátszik ezen momentumokat szem elől tévesztette, mert különben, meg vagyunk győződve, nem tűrte volna meg, hogy egy alkotmányos és függetlennek mondott országban, abban a pillanatban lehessenek megfoszthatok ezren- és ezren a kenyerüktől, amikor ez a hatósági közegeknek tetszik. Lesz alkalmunk kimutatni, hogy az 1899: 25. t.-cz. annak fennállása óta milyen rettenetes dolgokat produkált, mily sok szegény családos embert tett földönfutóvá s ha ezt ki fogjuk mutatni, úgy erős a hitünk, hogy maga a parlament fogja utasítani a pénzügyi kormányt ezen tarthatatlan állapot mielőbbi megszüntetésére. Lapunk szűk kerete nem engedi meg, hogy egyszerre feltárjuk a rémes valóságot, a szentesített törvény által teremtett igazságtalanságokat és ezúttal csak néhányat ragadunk ki azok közül, de Ígérjük, hogy mielőbb módját ejtjük annak, hogy a többit is sorra vehessük. Az italmérési engedélyek kiadásánál kellene kezdenünk, de kezdjük azok elvonásánál. Hivatkozunk 1899. évi 25. t.-cz. 15. szakaszára, amely előirja, hogy mikor vonandó el az italmérési engedély. Elvonandó- nak mondja (tehát nem elvonhatónak, hanem feltétlen elvonandónak) a többek közt, ha az engedélyes nem teljesen megbízható. A megbízhatóság és a nem megbízhatóság nagyon tág fogalom és a legbecsületesebb ember is a hatósági közeg szeme előtt megbízhatatlanná válhat, ha neki ez igy tetszik. A törvény tehát a pénzügyi engedéllyel ellátott félnek korlátlan urává teszi a hatósági közeget és annak teljesen kiszolgáltatja őt, kiölvén az emberekből az önérzetet, mert rettegve a mindennapi kenyérért, kénytelenek megtűrni a hatósági közeg minden túlkapását és visszaélését. E törvény értelmében feltétlenül elvonandó az italmérési engedély akkor is, ha valaki jövedéki kihágás miatt jogerősen elítéltetett. Ez esetben részére egy újabb engedély 5 éven belül ki sem adható. Lássuk már most, hogy mikor és miért köteles a hatósági közeg elvonni valakinek az engedélyét és őt, családját a kenyértől megfosztani. íme egy példa: Szeibia határszélén földépitkezések vannak, amelytől 2 napi járás a legközelebbi magyar város, mig Belgrád 1 óra távolságra esik. A földépitkezésnél a vállalkozó társulat több száz munkusát egy ba- rakás látja el italokkal, aki erre a pénzügyigazgatóságtól engedélyt kapott és akinek a szomszéd városban vendéglője van. Történt, hogy egy napon egy kis vas- lánczra volt szüksége és amidőn a kocsisát beküldte Belgrádra, hogy azt megvegye, a kocsis, noha a gazdája figyelmeztette, hogy a vámhatóságnál a lánczot bejelentse, ez azt megtenni elfelejtette. í'A csekély 1 K 60 fill, vámdij miatt a jövedéki vizsgálat megindult. Az engedélyes ártatlansága tudatában csak a vámdijat akarta megfizetni, a büntetést nem. Erre a pénzügyigazgatóság vádiratot nyújtott be a pénzügyi bíráskodással felruházott kir. törvényszéknél, ahol az engedélyest már mint vádlottat a megfelelő büntetésben elmarasztalták. A marasztaló Ítéletet a kir. ítélőtábla mint másodfokú s a jövedéki ügyekben utolsó fórum helyben hagyta. Az engedélyes lefizette a 62 korona büntetést. Aki azt hiszi, hogy ezzel az ügy elvan intézve, az nagyon téved; mert a legnagyobb baj csak azután következett: A pénzügyigazgatóság hivatkozva az 1899: 25. t.-cz. 15. §-ára kimondta az engedély bevonását. Az engedélyesre nézve ezen jogmegfosztás egész exisztencziájá- nak tönkretételét jelenti, megfelebbezi tehát a határozatot és megkezdi a kálvária- járást, ami azonban hiábavalónak bizonyul, mert hiszen a törvényhozók bölcsessége folytán a törvény kötelezte a pénzügyigazgatóságot arra, hogy jövedéki kihágás esetén az engedélyt feltétlenül vonja be és, hogy 5 évig az illetőnek ilyen engedélyt kiadni nem szabad. Megtörtént tehát, hogy az illető azért, mert tudtán kívül egy alkalmazottja le nem fizette az 1 K 60 fill, vámdijat, meg lett fosztva úgy a baráka, valamint a vendéglői jogától. Ezen eset eleget mond és bizonyára minden jobb érzésű ember felháborodik efölött és a kevésbbé érzékenyek talán azzal vigasztalják magukat, hogy hiszen 5 év múlva majd csak visszakapja az illető a jogát. Lehet, hogy az elkeseredett, a kenyerétől ilyetén megfosztott engedélyes is ebben leli vigaszát és ez a reménye az, amelynek sugara áthatja lelkét, erőt nyújt neki a további küzdelemhez. Ámde nagy csalódás éri őt és a vele egyformán gondolkozó, az állami italmérési jövedékről szóló törvényt nem ismerő naiv lelkeket. (Folytatjuk.) Hazánk közgazdasága terén észlelt újabb társulási irányokról és azoknak gazdasági életünk fejlődésére kiható fontosságáról. Ma a katonaság fenntartása — amikor már minden állam a békés viszony fenntartására törekszik — nemcsak hogy óriási pénzébe van az államnak, hanem egy nagyszámú fiatal tetterős egészséges munkaerőt von el a gazdasági fejlődést elősegitő foglalkozástól. A jelen század szabad szelleme megkívánná, hogy a milliókat felemésztő, azamul- cziózus munkaerőt évekre lekötő katonaság helyett egy tettekre képes, államrendet fenntartó jól fizetett a mainál négy-ötannyival nagyobbszámu csendőrség (zsoldos katonaság) szolgálná az állam érdekeit. Ezen efgyveres erő fenntartása évi 180 millió koronájába van az országnak. A csendőrség a katonailag szervezett, közbiztonsági szolgálat teljesítésére rendelt őrtest, akinek kezében-----a véd és hadszer vezeti intézmények között — a legnagyobb hatalom van. A csendőrség feladata és legszigorúbb kötelessége a személyi s vagyonbiztonság megóvása; a béke és köz- ren dfenntartása; büntető törvények, rendeletek és szabályrendeletek megszegését a véletlenségből vagy bármily természetű mulasztásból eredhető veszélyeket és károkat megakadályozni; a megzavart rendet és békét szükség esetén fegyverük igénybevételével is helyreállítani az ezek ellen vétőket kitudni, s megfenyités végett az illetékes bíróságnak vagy hatóságnak feljelenteni illetőleg átadni. Magyarország területén 21,000 csendőr áll szolgálatban; a csendőrségi intézmény fenntartása évi . . . millió koronájába Ne higyjük és, ne altassuk magunkat azzal a reménynyel, hogy katonaságunk között oly CZUBA-DUROZIEMC IE FRANCZ1A COGNACGYÁR PR0M0NT0R. ÄLAPITTATOTT 1884,
