Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-02-20 / 4. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA ' 1908. február 20. CONSUIH” Kávésok, vendéglősök és pinczérek bevásárlási helye.- Saját szipkagyárában mindennemű csinos kivitelű, jó min6 20 > ségü szivarszipkák készülnek, kívánságra czégnyomáisal Jaját gyártmányú szivarkahüvelyek nagy választékban. Állandóan raktáron: „CONSUM“ svéd gyújtó, azonkívül minden más fajta gyufa is: krót&k táblák, szivacsok, fogvájók, gyertyák, kénlap, fémtisztitó szerek és teke asztal-kellékek legnagyobb választéka. Játékkártya ffyár raktara Árjegyzék ingyen és bérmentve. "91 Tslifon»*zám 80—14» PINCZÉREK RÉSZVÉNYTÁRSASÁGA BUDAPESTEN, VII., KERTÉSZ-U. az ipar gyakorlásánál az egyes iparágakban keresztülvihető munkaegyesités, a czégnél pedig a kereskedelmi törvény alá nem tartozó iparos czégében a czégvalódiság elvének keresztülvitele tekintetében felmerült indokolt kívánságoknak megfelelően. A IX. fejezet az engedélyhez kötött egyes iparágak gyakorlására vonatkozó szabályokat állapítja meg, a X. fejezet pedig különleges rendelkezéseket tartálmaz egyes engedélyhez nem kötött iparágak tekintetében. Sok panaszt lesz hivatva orvosolni a vásározásról szóló XI. fejezet, mely szabatosan megállapítván a vásárok engedélyezésének és áthelyezésének, továbbá a helypénzsze- désnek feltételeit és intézkedvén a helyfoglalási sorrend, egyáltalán a vásárrendészetet érintő összes kérdések iránt kimondja, hogy ipari készítményeket országos és heti vásárokon csak jogosult iparosok és kereskedők árusíthatnak. Végül a XII. fejezet a vándoripír fogalma alá nem vonható megrendelésgyüjtésre, a XIII. a végeladásokra és árverésekre, a XIV. fejezet pedig az iparűzési jog megszűnésére és elvonására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A tervezet II. címét (232—256 §§) magában kitevő XV. fejezet az iparoktatással foglalkozik, az eddigi törvénynél sokkal kimerítőbb szabályozásban részesitvén az iparoktatással foglalkozó intézetek és iskolák szervezetét és az oktatásnál azokban követendő eljárást. A tervezet Kossuth Ferenc iparfejlesztési politikájához híven a kötelező oktatás mellé megteremti itt az e czélból létesítendő továbbképző iskoláknak és tanfolyamoknak törvényi alapját, hogy az ipari foglalkozásban alkalmazott segédek, de maguk az önálló iparosok is a továbbképzésre módot és alkalmat találjanak és ezzel a szabályozással elérni iparkodik azt a czélt, hogy a kézmüiparosság, birtokában a teljes szak- képzettségnek és szakértelemnek, a gyáriparral folytatott létküzdelemben megmaradjon. E fejezetnek czéljait szolgálja annak a rendelkezése is, hogy a tanoncziskolákban és az azokkal egyenrangú iparoktatási intézetekben beiratási vagy tandíj vagy más illeték nem szedhető és hogy a szegénysorsu tanulókat az iskola saját költségén látja el taneszközökkel. A III. czim (257—540 §§.) alá foglalt munkásvédelem ismét több részre oszlik, melyek közül az I. a munkaviszonyra, a II. a munkaidőre, a III. az egészség és a testi épség védelmére, valamint a felügyeletre, végül a IV. a munkaközvetítésre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A munkaviszonyra vonatkozó rész ismét négy fejezetet tartalmaz, melyek közül a XIV. az iparostanulók, a XVII. az iparossegédek és gyári munkások, a XVIII. a fontosabb teendőkkel megbízott ipari alkalmazottak, magántisztviselők és kereskedelmi alkalmazottak munkaviszonyával, végül a XIX. a munkarenddel foglalkozik. Az iparostanulók munkaviszonyának szabályozásánál nem csak az egészségügyi követelményekre van figyelemmel a tervezet, hanem a jövő iparos nemzedék kiképzésére is számos rendelkezéssel törekszik, ezek közt különösen az iparostanulók alkalmazásának előfeltételképpen előzetes iskolai végzettség kikötésével és a felszabadítás feltételeképpen a tanulónak a tanviszony alatt szerzett gyakorlati ismeretei megvizsgálására rendszeresített vizsga előírásával. A munkaviszonyról szóló rész tulajdonképpeni gerincze az iparossegédek és gyári munkások munkaviszonyáról szóló XVII. fejezet, mely az idevonatkozó kérdéseket rendkívüli részletességgel akként szabályozza, hogy a benne foglalt rendelkezések, mint az ipari munkaviszonyban érvényes általános jogszabályok az iparostanulók, a fontosabb teendőkkel megbízott ipari alkalmazottak, a magántisztviselők és a kereskedelmi alkalmazottak munkaviszonyára is minden oly esetben alkalmazandók, amely esetekre a neve- zett alkalmazottakra vonatkozó külön fejeze- | tek különleges rendelkezéseket nem tartalmaznak. A munkaidőről szóló II. rész a XX. fejezetben a gyermekek, fiatal munkások és nők, a XXI. fejezetben a felnőtt munkások, a XXII fejezetben pedig a magántisztviselők, (irodai alkalmazottak) és a kereskedelmi alkalmazottak munkaidejét, végül az üzleti zárórát szabályozza. Kiegészíti ezt a III. rész, mely két fejezetben (XXIII. és XXIV. fejezet) rendelkezik az egészség és testi épség védelméről, továbbá a felügyeletről. A munkaidő szabályozásánál a tervezet az Európaszerte követett irányzathoz hiven a fősulyt a gyermekek, fiatal munkások és korra való tekintet nélkül a nők védelmére helyezi. Általában megtiltja 12 évesnél fiatalabb gyermekeknek az iparban való alkalmazását, csak kivételesen és az egészségügyi érdekek legteljesebb megóvása mellett engedi meg a fiatalkorú munkásoknak éjjel való foglalkoztatását, végül a nők éjjel való foglalkoztatása tekintetében az 1906. év folyamán erre nézve Magyarország hozzájárulásával létrejött berni egyezmény határozmányainak megfelelően számos megszoritó intézkedést tesz; az ösz- szes fiatalkorú munkásokra és a nőkre nézve részletesen szabályozza továbbá úgy a nappali, mint az éjjeli tényleges foglalkoztatás idejét és a számukra biztosítandó munkaközi szüneteket. Felnőtt férfi alkalmazottakra nézve a tervezet nem szabályozza a munkaidőt, amint általában az európai államok közül mindössze is csak kettő intézkedik ez irányban. A munkaidőnek megállapítása, a munka általános feltételei iránt kötendő és az ipartörvényben szintén szabályozni kívánt szerződéseknek feladata lesz. A tervezet ez irányban csupán az üzletek nyitásának és zárásának időpontját határozza meg és pedig egyaránt figyelemmel az érdekelt alkalmazottak körébői felmerült kívánságokra, valamint a forgalom mellőzhetlen érdekeire. A III. czim IV., magának a törvénytervezet most megjelent első felének utolsó része három fejezetben (XXV.—XXVIII.) a munkaközvetítéssel foglalkozik. A már engedélylyel biró közvetítő iparosoknak iparjogát érintetlenül fenntartva, jogot adva azonban a községnek, hogy az ily iparüzletet kisajátíthassa ; az alkalmazottak bizonyos körére, kik közé azonban az ipari alkalmazottak nem tartozA bokányi csárda. Irta: Sz. Ö. A miskolezi vendéglősök kongresszusa alkalmával a komoly munkán kívül jutott idő a szórakozásra, tracscsolásra, sőt a mulatozásra is. Az Avasokon az egyik miskolezi vendéglős borpincéjében összekerült egy csomó vendéglős és újságíró. Hogy mi mindenről beszélgettek, no azt nem fogom meg Írni, de nem is szabad. Beszélgettek a többek között a jó borról, szép menyecskéről, no meg a korcsmákról is. Az egyik újságíró kollegám elmesélte, hogy feleségét legelőször a vendéglőben látta meg. Ő tehát, mert ma is szereti a feleségét, szívesen gondol arra a cifra étteremre. A másik meg azért szereti a vendéglőt, mert ott irta a legszebb és a legmaradandóbb költeményét. Szóval mindenkinek volt valami kedves vendéglői emléke. A vendéglős urak természetesnek is találták, hogy minden újságíró tudott valami szépet a vendéglőkről mondani. Lévén az újságíró bohém ember, aki életének nagy részét vendéglőben és kávéházban tölti el. Végül én is elmondottam egy csárdái élményemet, amely a legjobban bizonyítja a magyar ember vendégszeretetét. * * * Körülbelül nyolc éve már annak, hogy az egyik szentesi képviselőválasztáson aktiv részt vettem. Ott korteskedtem régi tisztelőm, Molnár Jenő dr. a mostani országgyűlési képviselő megválasztása érdekében. Engem, a vérbeli fővárosi embert a tanyai választók látogatására osztottak be. Az első ilyen kirándulásra még most is emlékszem, sőt, mig élek el nem felejtem. A szentesi tanyai gazdák egyik része, akik az úgynevezett nagytőkéi határhoz közel laknak, a bőkényi csárdába jöttek össze gyűlésre. A párt vezetői engem küldöttek ki oda szónokul. Esős hideg januári délután egy pár lelkes paraszt- ember kíséretében elindultunk kocsin a bőkényi csárdába. A kocsink alig hogy ki ért a városból a tanyai dűlőre, az óriási sárban a kerekek elakadtak. Le kellett szállnunk a kocsiról és ki kellett tolnunk a sárból. Nagy fáradtsággal tudtuk csak a kocsit a sárból ki mozgatni. Alig haladtunk egy negyedórát, egyszerre csak ripsz-ropsz, kidől az egyik kerék és valamennyien belefordultunk a sárba. Na most jól nézünk ki, mondottuk, ez már sok. A kritikus helyzet daczára, még volt kedvünk a tréfára is, mert egymást vizsgáltuk, hogy ki lett sárosabb. Bazsó bátyám és a Fülöp sógorom engem találtak a legfeketébbnek. Ott állottunk tehát a szabadban az összetört kocsi mellett. Az égből pedig áldásként hullott a hideg eső a fejünkre. Olyas valamit éreztem, mintha az életem utolsó órája ütött volna. Már egy jó órája áztunk-fáztunk igy, amikor szerencsénkre egy parasztszekeret pillantottunk felénk közeledni. Ez volt a megváltónk. Alig vártuk, hogy oda érjen. Mindnyájan felültünk a szekérre. Most már négyes fogattal igyekeztünk a bökönyi csárda felé. Késő este érkeztünk oda. Ä tanyai gazdák mind egy szálig vártak reánk. Elmeséltük úti kalandunkat. A bőkényi csárdás azonban addig nem engedte meg a szónoklást, amig rendbe nem hozzunk magunkat. Volt is ott mosakodás. A gyűlés után pedig olyan vacsora, hogy olyan étvágygyal talán azóta sem ettem. Kitűnő malac pecsenye kolbásszal és pörkölt káposztával, italul pedig buckái bort kaptunk. Amig előkészült a tanyai gazda, akinek kocsijával Szentesre mentünk be, engem a szép csárdásné asszony a jól fütött szobában egy ágyba bujtatott. Ruhámat kikefélte, harisnyámat kimosta és megszáritotta, amikor a bőkényi csárdát elhagytam, éreztem, hogy akkor voltam a legkedvesebb, és legmagyarabb vendéglőben, mert mindezért a sok jóért csak olyan kis összeget fogadtak el tőlem, hogy le se merném Írni, mert talán még el sem hinnék nekem.
