Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-11-20 / 22. szám
1908 november 20. szükséglet czéljaira és csak olyan kis szőlős- [ gazdáknak engedi meg, akiknek nincs két kát. holdnál nagyobb szőlőjük. Részletesen szabályozza a törvényjavaslat a gyógyborok, külföldi csemegeborok, továbbá a gyümölcsbor, pezsgő és habzóbor készítését és forgalomba hozatalát is. Aki eladásra bort termel, vagy bor adásvételével foglalkozik, nyilvántartást köteles vezetni borkészletéről s a beszerzett és eladott bormennyiségekről. A törvényjavaslat rendelkezéseibe ütköző cselekmények kihágásokká minősíttetnek. A legenyhébb természetű kihágásokra 10—600 koronáig terjedhető pénzbüntetés, a súlyosabb kihágásokra 3 naptól 15 napig terjedhető elzárás és 10—600 koronáig terjedhető pénzbüntetés, a legsúlyosabb kihágásokra pedig, melyek közé többek közt a hamisított bor készítése és forgalombahozatala is tartozik, 8 naptól 3 hónapig terjedhető elzárás és 10—100 koronáig terjedhető pénzbüntetés van megállapítva. Ezen kívül a készletben talált hamisított bor elkobzandó, az esetleg eladott vagy másként eltüntetett hamisított bor értékét pedig köteles az elitéit megfizetni. A törvény sikeres végrehajtása szempontjából egyik legfontosabb rendelkezése a törvény- javaslatnak az, mely szerint a földmivelés- ügyi miniszter, Horvát-Slavonországokban a bán följogosittatik arra, hogy az ezen törvény rendelkezései alá eső italok ellenőrzésére, akár esetről-esetre, akár pedig állandó megbízással, fölesketett állami vagy törvényhatósági közegeket küldjön ki. Hol a becsület? Hol vannak azok az idők, a mikor az emberek inkább százszorosán károsodtak, hogysem hajszálnyira is eltérjenek a becsülettől ! ? Hol vannak azok az idők, a mikor a köz- becsülés nem a vagyonért járt ki, hanem a tisztességért? Mostanság nem azért oly nehéz az élet, mert nagy a szegénységünk, hanem azért teljes a nyomorúságunk, mert a világban kevés a becsület. A becsület törvénye ez is: amit nem kívánsz magadnak, ne cselekedd másokkal! És mit látunk? A fakereskedő, aki nagyban átkozza szatócs szomszédját, hogy rosszul mérte meg 10 fillér ára szalonnáját, ugyanekkor vízzel öntözi a tüzelőfát, hogy nagyobb súlya legyen. A vendéglős, aki örökké sopánkodik, s egyébről sem beszél, mint arról, hogy hányán csapták be, minden tétovázás nélkül kész saját tartozását meg nem fizetni. Sokat beszélhetnének a sörösök, mészárosok és hentesek, sőt még mi is. Akárhányszor megesik velünk, hogy egy- egy szaktárs eljő hozzánk pártfogást könyörögni s ha czélját elérte, úgy viselkedik velünk, mintha halálos ellenségei volnánk. Légió azok száma, akik megrendelik lapunkat s az előfizetés halogatásával évekig járatják azt s ha végre sok várakozás után mégis fizetésre szólítjuk föl, gorombasággal s .azzal felelnek, hogy ezentúl nem kell a lapjuk! Nem gondolják meg, hogy idegen vagyont, sok pénzt érő vagyont használtak el, aminek a büntető törvényben ugyancsak furcsa elnevezése van. VENDÉGLŐSÖK LAPJA Nem gondolják meg, hogy a mikor ily j rut eljárással megkárosítják szaklapjukat, saját iparukat rövidítik meg, mert ennek leg- hathatósabb fegyverét csorbítják szégyenletes becsapásukkal. Nem gondolják meg, hogy a kúria döntvénye szerint, azzal a cselekedetükkel, hogy a lapot elfogadták, ennek árát megfizetni kötelesek; tehát ha pörbe fogjuk őket, még tetemes perköltség is terheli őket. Nem gondolják meg, hogy az ilyen eljárás a legmerevebben ellenkezik a becsülettel. Már pedig a vendéglősnek legelső és legfőbb kelléke a becsület, mert léte a bizalmon alapszik; de lehet-e akárkinek is bizni olyan emberben, a kiben ily gyatra a becsület! Legyen tehát közöttünk szent a becsület s akik ez ellen vétenek, azokat magunk bélyegezzük meg. Intelem. A gazdagság szerencse dolga, a tisztes megélhetés, a szorgos, becsületes munka áldása. Az elsőre ne sóvárogjunk, a másodikra azonban igyekezzünk. A világ rendje átalakulóban; a társadalom uj alapokra helyezkedik. És ezek az alapok nem a tőkék fölhalmozódására szolgálnak, hanem arra, hogy mindenki nemes egyszerűséggel megélhessen. Ez az állam érdeke is. Éppen azért napról- napra szembeszökőbbé válik a kormányoknak az az igyekezete, hogy a nagytőkével szemben a kicsit támogassa, szóval, hogy mind magát, mind polgárait fölszabadítsa a nagytőke nyomása alól. Ez lévén a mai kor iránya, szinte oktalanság a gazdagságért való epekedés, tülekedés, gyötrődés. Örüljünk s elégedjünk meg, ha tisztesen élhetünk, a gazdagságért lelkiismeretünk ellenére egy szilánkot se áldozzunk. Jó ezt az intelmet mindenkinek megszívlelnie, de különösen jó a vendéglősöknek. Ugyanis a pénzvágy, a kapzsiság sok vendéglőst ragadott lelkiismeretlen eljárásra, a mivel ártottak iparunk jó hírének s lerontották a közönség bizalmát s irántunk való becsülését. Szégyen pirja borítja arczunkat, a mikor ilyesmit kell olvasnunk, mint a »Pénzügyőri Közlönyének ez a közlése: »Kérdés. A következő jövedéki kihágások jutottak tudomásomra: 1. Egy korlátlan italmérő műbőrt kélszit s azt a saját készítésű müborát adja el, illetve szolgáltatja ki vendégeinek és mindenkor csakis egy napi szükségletnek megfelelő mennyiséget készít, nehogy az esetleges tettenérésnél sok áru koboztassék el. 2. Egy kismértékbeni italárus fél liternél valamivel kisebb, mintegy 4 és egyharmad decziliternyi üvegekben árusítja az italokat, miáltal, nézetem szerint, nemcsak szabálytalanságot követ el, hanem vevőit is szándékosan megkárosítja. Tisztelettel kérdem tehát, milyen intézkedések teendők ezen kihágások gyökeres megszüntetésére és milyen birság róható ki az említett kihágások elkövetőire. Felelet. 1. 1893. évi XXIII. törvényczikk által tiltott minőségben vagy módon forgalomba hozott borra nézve a pénzügyi hatóságok és közegek ellenőrzési ténykedése és beavatkozása kizárólag csak az észlelt gyanúnak az illetékes I. fokú hatóságnál való haladéktalan bejelentésére van korlátozva. Műbőr kimérése miatt az engedély az 1899. évi XXV. törvényczikk harmadik bekezdésének e) pontja alapján elvonható. 2. Az 1899. évi XXV. törvényczikk végrehajtása iránt kiadott utasítás harmadik szakasza csak a szesz és az abból készült közönséges pálinkára nézve szabja meg a fél litert, mint a zárt edényben való minimális elárusithatási mennyiséget. A szesznek és pálinkának fél liternél kisebb üvegben való árusítása szabálytalanságot képez s mint ilyen az 1899. évi XXV. törvényczikk 34-ik szakasza alapján büntetendő.« * Hát az ilyen vendéglőst, aki pancsol, rontja a közönség egészséget s a magyar szőlőművelés jövedelmezőségét, magunknak kellene tüzes ostorral kivernünk sorainkból. Mig ezt nem tesszük, mig magunk nem üldözzük a lelketlen méregkeverőket, addig mindnyájunkat k sér a közönség gyanúja és nem lesz részünk őszinte megbccsüLetüsben.Irtsuk magunk közül a gazt, hogy emelt fővel járhassanak, akik igazak! Ötle’esség. Gyakran tettük szóvá, hogy az üzleti sikernek egyik elengedhetlen föltétele az ötletesség. Arról is panaszkodtunk, hogy ez hiányzik a magyar üzletvilágból, különösen a mi szakmánknál. Valósággal ritkaságszámba megy az a magyar üzletember, aki hirdetéseiben, üzlete megalaptiásánál valami eredetiséget árul el. Szinte elbámultunk P f 1 i e g 1 e r J. Ferencz miskolczi kereskedőn, aki eredeti hamutartó tányérkát hozott forgalomba, a kocsonyába fagyott béka motívumával. Az ötletes kereskedő hamutartójának reklámjául az anekdótás kocsonya történetét mondja el a következőképpen. Ismeretes az az egész orszigban gyakran hangoztatott szállóigénk, hogy »Pislog, mint a miskolczi kocsonyában a béka«. Ennek történeiét a Szentpéteri-kapuban fennállott »Magyar huszár«-hoz czimzett régi korcsmával hozzák összeköttetésbe. A vasúti forgalom megnyitása előtti időkben a Gömör vidék és Budapest közötti felső magyarországi kereskedelmet többnyire górnod fuvarosok, úgynevezett »furmányosok« közvetítették. Miskolcz varosa ezeknek közbeeső állomása volt. Itt rendesen a Szentpéteri- kapuban levő »Szarvas«, »Törökfő« és »Magyar huszár« czimü kisebb vendégfogadókban szá.llottak meg éjszakára. Egy felsőgömöri tót furmányos is a »Magyar huszár«-ba tért be napszállatkor. Vacsorát kért a korcsmárosnétól, még pedig kocsonyát. Az asszonyka, kit a nép fantáziája bizonyos, szemmel látható tekinteteknél fogva a »Potyka Kati« beczéző névvel ruházott fel, mindjárt sarkon fordult és a ház alatti sötét pinczéből felhozott egy tányérral. Eleibe tette a vendégnek. A tót atyafi takaros étvágygyal neki lát a vacsorának és először is a tányér közepéből kikandikáló húst akarja konzumálni. De egyszerre csak ijedten ejti el a villáját és igy kiált fel: — Jáj, jáj, krcsmárosni, anak a kocsonyának szeme is van, sag úgy hunyorgatja felim! Potyka Kati asszony odabokázott és el- hülve konstatálta, hogy igazat szólt a vendég. Egy izmos termetű béka, mely majdnem derékig a kocsonyába volt fagyva, esdeklő pillantásokat vetett feléjük a szabaditásért. — No, ennek pechje volt! — mondá a Kati flegmatikusán és a tűzhelynél kiengesztelte a fagyos jószágot, mely ezután ismét
