Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-10-20 / 20. szám
1908. október 20. VENDÉGLŐSÜK LAPJA 8 képviselők túlnyomó többsége meghallgatta a borvidék kétségbeejtő siralmát és egyszerűen leszavazta ezt a tételt. A franczia költségvetés a következő évben 100 millió de- ficzittel végződött, de a szőlőgazdaság meg volt mentve! Megmenekült azáltal, hogy a borfogyasztás egy év alatt oly óriási lendületet vett, hogy maga Páris város lakossága fogyasztott el másfél millió hektoliterrel, az egész birodalom pedig 18 millió hl.-rel többet, mint előző évben. Hogjy a fogyasztási adóleszálliiás és a fogyasztás térhódítás között mily szoros nexus áll fenn, annak klasszikus példáját szolgáltatta már 80 év előtt Skóczia. Ebben az országban a borfogyasztás jelentéktelen volt, mikor pedig 1822-ben az adót — nem is valami nagyon — leszállították, és ime néhány év alatt a fogyasztás 300°o-kai emelkedett. Erre a fogyasztási többletre van a magyar szőlősgazdáknak sürgős szüksége, ha ezt a katasztrófától megóvni akarjuk. Nincs a világon oly állam, melyben a boradó oly nagy volna, mint nálunk, mág Ausztriában sem, ahonnan pedig ezt az adót átvettük. Bécsben a boradó hl.-ként 8 K 48, Budapesten 12 K 92, az osztrák egyéb városokban 6 K 36, nálunk 12 K 70, Ausztriában a vidéken 1 K 48 — 4 K 46 közt ingadozik, nálunk 8 K 70-től felmegy 12 K 70-ig. Azt hisszük ezzel megtaláltuk annak a kulcsát, hogy nálunk miért vesztette el a mi nemzeti italunk az ő népszerűségét, miért pártolt át a jobbmódu közönség a sörhöz, a szegényebb osztály a pálinkához. Nemzeti és kulturális, közegészségi és közerkölcsi szempontok parancsolólag követelik, hogy azt a rombolást, melyet a pálinka népünk széles rétegeiben évtizedeken át tett, a jövőben hárítsuk el. Ennek csak egy módja van: ha a boradó törlésével hozzáférhetővé tesszük a nép széles rétegei számára a jó és egészséges italt: a bort. Ennek ma megvan a módja. A bor ára tetemesen leszéllott, mert az adó akadályozza annak általános fogyasztását. Tessék az adót eltörölni és akkor nemcsak az idei, még nem is oly nagy, de a remélhetőleg közel jövőben beálló 9—10 millió hektoliteres termések is hamar és biztosan fognak vevőre találni. Gondoljuk meg, hogy a mai borárak néhol már 10—12 K-ra sülyedtek, mig ezzel szemben az állami boritaladó, mint fentebb jelezve volt, 9—13 K közt ingadozik. Ha ehhez hozzászámítjuk a némely községek által kivetett 20<y0-os adópótlékot, az italmérési illetéket, a forgalom szerinti kereseti adót stb., akkor világosan áll előttünk, hogy maga az állam jóval többet szed adók és illetékek fejében, mint amennyit a termelő az ő kocz- kázatos fáradsága, szorgalma, tudása stb. után bruttó bevételként kap. Ily módon mesterségesen akadályozza meg tehát a boritaladó azt, hogy minden, még oly szerény háztartásban ott szerepeljen mindig a legegészségesebb magyar nemzeti ital: a bor. Követeljük tehát ennek teljes eltörlését, közgazdasági, közegész§égi és közerkölcsi szempontból. Tiltakozzunk a legerélyesebben az ellen, hogy — amint tervbe van véve — az állam helyett teljesített kiadások rekom- penzácziójaként ezt az (legnépszerütlenebb) adót adja oda az állam a városoknak. Ezzel a helyzet sokkalta rosszabb lesz. Nemcsak azért, mert egyszersmindenkorra elesünk annak a lehetőségétől, hogy legalább egykor ez az adó töröltetni vagy leszállit- tatni fog, de azért is, mert ennek behajtása körül tapasztalt helytelenségek ily módon még fokozottabb mértékben fognak jelentkezni. A tettek órája elérkezett. Álljanak mint egy ember talpra az ország összes érdekelt osztályai, a szőlőtermelők, a borkereskedők, a vendéglősök, mindazok az ipari és munkáselemek, melyek sorsa a szőlőtermeléssel szorosan összefügg, de végül maga a fogyasztóközönség is és jogos követelményünk teljesedni fog. Szivünkből üdvözöljük bortermelőink jogos és üdvös mozgalmát s ennek sikerét iparunk érdekében is őszintén kívánjuk. De nemcsak kívánjuk, de rajta munkálkodni is akarunk. Tegye ezt meg minden vendéglős annál is inkább, mert termelőink bennünket is meghívtak tiltakozó gyűlésükre. Legyünk ott mindnyájan, hogy köztünk s a termelők között szoros kapocs képződjék, ami nagy hasznára volna ipari törekvéseinknek. Svájczi írtamból. Irta: Kneífel Béla. (Folytatás.) Mindezen nagyarányú és nagy anyagi áldozattal járó külföldi reklámozások nem is maradnak eredmény nélkül. De nemcsak ám a szállodások szövetsége hirdet, — a kik évente 150 ezer frankot is áldoznak a reklámra, — hanem hirdetnek a svájczi szövetségi vasutak, különféle közlekedési vállalatok, gyárosok, magános kereskedők, iparosok, múzeumok, műcsarnokok, gyógyforrás telepek, magaslati és klimatikus gyógyhelyek, árucsarnokok, sőt olyan helyek is, amelyek akár történelmi nevezetességüknél, akár természeti nagyszerűségüknél, akár természeti, akár technikai csodás alkotásaiknál fogva méltán számíthatnak az idegenek érdeklődésére. ügy, hogy Svácz közgazdasági forgalma évente 2 és fél millió frankot áldoz a külföldi reklámra, Svájczban egy év alatt több mint egy millió idegen fordul meg, ha már most minden egyes idegenre csak 300 franknyi elköltött pénzt számítunk »összkiadás« czimén (utazásra, szállodai életre, látványosságokra, ajándékokra előirányzott költségekért) akkor is az egy év alatt 300 millió frank idegen- forgalmi bevételt biztosit Svájcz közgazdaságának. No de hát kell is, mert azok a befektetések, amit a svájcziak eszközölnek az idegenek kedvéért, méltán megérdemlik, hogy az igazi pártolás révén gyümölcsözővé váljanak. Svájczban a törvényhozói, végrehajtói és bírói hatalmat a szuverén és egymással felbonthatatlan szövetségben álló 22 kanton szoros szövetsége képviseli. A 22 kanton közül legnagyobb idegenforgalma a Svájcz keleti határán fekvő Graubündeni kantonnak van. A Graubündeni kantonnak — mely nagyságra legnagyobb, Svájcz összes kantonjai között és akkora, mint Hunyad- megye — 177 éves és 225 saison szállodája van; székhelye Chur 12.100 lakossal; legnevezetesebb klimatikus gyógyhelyei Schuls, Tarasp, Davos, St. Moritz, Pontresina. Ezen kanton legbámulatrakeltőbb technikai alkotása a 700 méter magasan fekvő Thu- sis és az 1780 méter magasan fekvő St. Moritz között 26 millió frank költséggel épült 6T7 kilométer hosszú (minden km. 417.900 frankba került) »Albula« vasút, melynek nagyarányú építkezései 1904-ben nyertek befejezést. Az albula vasút legmagasabb pontjánál, a tenger színe felett 1800 méter magasan fekvő Préda és Spinas állomás között, a hegyi vonat az útjába eső 2785 méter magas Gimmel csúcsot egy 5864 méter hosszú mészpalába, albula gránitba és dolomitba vájt alaguton szeli át. Az albula alagút kiépítése 7.23 millió frankba került (méterenkint 1225 frankba) ezzel szemben az 1906-ban elkészült 19803 méter hosszú simplon alagút 75 és fél millió frankba (vagyis méterenkint 1520 frankba) került. Az idegenforgalom tekintetében második helyen áll a. Svájcz kellő közepében fekvő Berni kanton, melynek déli határát a Fin- steraarhorn, Grindelwald-Gletscher, Wetter- horn, Mönch, Eiger, Jungfrau, Breithorn (3500—4200 méter magas hegyek) a közép alpok egyik legmagasabb hegylánczolata választja el a Wallis kantontól; északra e íő- láncztól a Berni kanton északkeleti határáig a Thuni és Brienzi tavakig elhúzódó terület alkotja a »berni fensikot«, a melyet ritka természeti szépségeinél fogva a turisták gyakran keresnek fel. A ki Svájczba utazik el ne mulassza az ínterlakenből kiinduló alpesi (a nagy emelkedéseknél fogaskerékre berendezett) hegyi körvasuton azt a gyönyörű utat megtenni, mely után bátran elmondathatja: »Láttam Svájczot!« A kis vasút az erdőkoszoruzta fehér Lütschine szűk völgyében egyenesen az alpesi havasoknak tart, — a mint Lauterbrunnt elérjük — innen kezdve már fogaskerekűn kanyarodunk fel a hóval borított alpesi hegylánczolatok felé. Amint a Wengern alpok nyugati lejtőin a 400—500 méter magas meredek mészkősziklafalak mellett haladunk fel, alattunk a lauterbrunni völgy (amelynek mélyébe még a leghosszabb nyári napos időben is csak három óra hosszáig süt a nap) és a túloldalon látjuk egy hosszan kiugró sziklafalról lezuhanó 300 méter hosszú »Staubbach«-i vízesést, amely esése közben parabolikus ivet (ez alatt halad el az erdei sétaút) Írva le, messze halló morajjal zuhan a fehér Lütschine sziklás medrébe, ahol a medernek kiálló sziklatömbjeit bőszülten csapkodva, a fehéren tajtékzó habok közül poríelleghez hasonló állandó ködfelhő száll fel, amely az után a levegőben szállongva szerteíoszló viz- páraként, — a napfényben természeti tüne- ményszerü szivárványszint játszva — elragadóan szép látványt nyújt. Előttünk a Sil- berhorn (3705 m.) és a Schneehorn (3415) hóval borított pyramidjai, mögöttük a Jung- frauval. Wengernalpnál eltérünk a Lauterbrunni völgy irányától és a »Berner Oberland« kietlen kopár régiójába érve, folytonosan a Berni havasok hegylánczolatának irányát tartva, a Wengern alpesi vasút legmagasabb (2064 m.) pontjához, a »kis Scheidegg« állomásra érünk. Ha még nem látta valaki az élet allegorizált képét, itt természetben lelheti fel. A zajos és az élettől hangos világból felértünk oda, a honnan tovább felfelé haladva már csak a múlandóság sivár emlékét eszünkbe juttató enyészet kihalt világába érünk. Ez itt az ősz, a növényi élet kihaló félben; előttünk a zord téli világ, ahol már semmi élet; alattunk mélyen a völgyben a viruló tavasz, az ujjongó élet vidám nyári képe. Amint a büszke hegyóriások ártatlanság színét hordozó hólepellel borított, a nap tüzétől vakító fényben tündöklő hegy- lánczolatain végigjártatjuk szemeinket, gondolatainkban csodálatteljes hódolattal szállónk fel a tiszta azúrkék ég tengerén oda, a honnan a remény biztató szava nyújt erőt a csüggedő sziveknek. A wengernalpi körvasút tovább folytatva körútját, innen már az Eiger és Grindelwaldi gletscherek hosszan lenyúló, néhol meredek sziklafalat alkotó, zord völgykatlanjai mellett lefelé haladva, nemsokára a sürü fenyveseken át, Grindel- waldba ér. Innen kezdve már derékszög irányban halad visszafelé és a turisták által világszerte dicsőített Faulhorn (2684 m. csak turistaút vezet fel; 6 óra alatt elérhető, egyike Svájcz legszebb kilátó pontjainak) lábai alatt elhaladva, a vadregényes Lütschine völgyében, az olvadó gletscherekből táplált zavaros vizű, fekete Lütschine patak mentén, a látott képek emlékének maradan- dóságával távozó utasokkal, csendesen eresz-
