Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-09-20 / 18. szám

4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. szeptember 20­jelent Schwarcz urnák, valamint a mün­cheni »Unió« sörgyár, illetve Grünfeld Miksa képviseletében jelen volt ifj. Deutsch urnák gyártmányaik kiváló jó­sága felett elismerésüket és köszönetüket fe­jezték ki. Kirándulás. Bankett után a vendégek kivonultak Áron Miksa és Fürst Ödön gyönyörűen berendezett és kezelt telepeire, ahol igaz vendégszeretettel és pazar uzsonnával lát­ták őket. Este a nagyerdői Dobos-pavillonban volt a vacsora, amely után reggelig tartó táncz következett. A kongresszus elnökségét a sok üdvöz­lők közt távirati üdvözlésekkel keresték fel dr. Thaly Kálmán és dr. Bakonyi Samu országos képviselők is. A Hortobágyi kirándulásról és Hauer 10 éves elnöki jubileumáról jövő számunkban. Svájczi utamból. Irta: Kneffel Béla. (Folytatás.) A mint a nagyforgalmu »Buchs« határ- állomásnál a szabad Svájcz földjére lépünk, az előzékeny vámvizsgálók gyors felülvizs­gálása— mondhatni inkább körültekintése — után, a természeti szépségéről annyira felma­gasztalt »Alsó Rajna« völgyében haladunk tova. Az előbb látott vadregényes sziklaor­mok helyett uj, ettől teljesen elütő romanti­kus kép tárul elébünk. Messze balra a 2124 m. magas csipkés orrnu »3 nővér« nevű hegy­csoport; kissé lentebb, közel a Rajnához, a Liechtenstein vár-erőditmény, mely büsz­kén emelkedik ki a 400 méter magas, me­redek hegyoromról; ezekután a letűnt hábo­rús idők dicső emlékeit feltüntető közép­kori váromladékok egész sorozata követke­zik. A Rajna völgyében való egy órai utazás után az észak-déli irányú Rajna völgyétől el­tér vonatunk és a 2000-—2500 métert meg­haladó svájczi Alpesek között egészen Zü- richig, nyugoti irányban haladunk tova. Itt vagyunk a gyönyörű Seez völgyében; alant a völgyben az ezüstös fényben csillogó, ka­nyargós Seez folyócska, túloldalon északnak a felhőktől övezett kopár Alvieri hegycsúcs, a melyről úgy a rejnavidékre, valamint a voralbergi, appenzelli és glarni alpokra fes­tői kilátás kínálkozik. A völgy kiszélesedé­sével, jobbról a X. századbeli góth-stilü szt György kápolnát, balról a történelmi neve­zetességű Gröplangi váromladékot ma­gunk mögött hagyva, a 15 km. hosszú, 2 km. széles Walleni tóhoz érünk. A tó hosszan elnyúló déli partján, a tóig lehuzódó mere­dek sziklafalakba vájt számos alagutján át halad el vonatunk. Előttünk a világoszöld Walleni-tó sima tükrében, a fenyvesekkel díszített 1000 méteres meredek sziklafalak vetített képe; fölfelé tekintve a 2300—2400 méter magasságot is meghaladó hosszan el­nyúló hétormu hegylánczolat kupalaku ko­pár bérczeinek nagyszerű látványa. Kis idő múltán a Walleni-tavat a Zürichi-tóval egy­bekötő mesterségesen készült Lui-csatorna völgyéhez érünk, a honnan pár perez múlva feltűnik a 40 km. hosszú, 4 km. széles Zürichi tó hosszan benyúló, a kisebb városoknak egymásutáni hosszú lánczolatától övezett, igaz gazdasági jólétről tanúskodó szelíd fes­tői képe. Jobbról, balra gondozott szőlős és veteményes kertek, melyek hivatva Zürich és környékének gazdasági szükségleteit ki­elégíteni. A tavat környékező, hosszan lejtő, alig 800 méter magas fenyves, tölgyes és hársfa-erdőkkel borított hegytetőkön a szebb­nél szebb szállodák és penziók egész hosszú sora húzódik. Délután 3 óra volt, mire Zü­richbe, Svájcznak — 170.000 lakost szám­láló — fővárosába értünk. Julius 6. A város nevezetességeinek megtekintését későbbre hagyván, ezen kis útmegszakítás után, siettem utamat mindjárt másnap első állomásom felé, — a Genfi-tó partjára, — tovább folytatni. Délelőtt 10 órakor indultunk Zürichből le a déli Svájczba. 3 viadukton és egy 2 km. hosszú alaguton áthaladva a pisztráng ha­lászatáról hires Sihl folyó völgyébe érünk, ezen hely egészen a Gölnicz-patak mentére emlékeztet, csakhogy itt a szegényes, rozoga tákolmányu tót pásztorviskók helyett, fából épült, emeletes, virágos erkélyü, barátságos svájczi házikókat látunk. Innen kezdve az után lépten-nyomon tapasztaljuk az életre­való svájczi nép azon igyekezetét, hogy mi­ként igyekszenek azok földjük minden talp­alatnyi részét úgy gazdasági, ipari, valamint idegenforgalmi szempontból is értékesíteni. Látnunk kell a magasba törekvő emberi al­kotó erő azon csodás alkotásait, melyek az egész föld látni vágyó millióinak bámulatát, mint párjukat ritkító, »unicum«-ként ma­gukra hárítják. Azon egyént, aki már sok hegyes vi­déket bejárt, kell hogy meglepje az a csodá­latos harmonikus összhang, amely a szelíd romantikus tájképeket a zord sivár, de vad­regényes tájképekkel egymással szembeál­lítva, összhangzásba hozza. Igazán bámula­tos, hogy a 3 milliót számláló kis Svájcz közgazdaságának felvirágzását — de csakis az idegenforgalom fellendülésével •— ily tö­kélyre vitte. A Zugi-tó érintésével (a régi középkort leghívebben visszatükröztető »Zug« városká­ból a Rigi, Pilátus és a hóval fedett Berni alpokra szép kilátás nyílik) leérünk a Vier- waldstátti tóhoz. A hegyi tavakból kifolyó, avagy a magas hegyekből alázuhanó kisebb vízesések vagy patakok egyenletesen felfogott hajtó vizi- ereje számos telepnek nyújt olcsó vizierőt, melyek villámvilágitásnál, közlekedési hegyi jármüveknél, leginkább pedig ipari ezé lók gyártására szolgáló gépek hajtásánál a le­hető legfokozottabb mértékben felhasználva lesznek. A Luzerni ipartelep, melynek 3 turbiná­ját a Vierwaldstátti tóból roppant gyorsan lefolyó Reuss patak hajtja, 50 iparosnak ad helyet (asztalos, esztergályos, rézműves, könyvkötő, gyémántköszörülő, üvegcsiszoló, köszörűs stb.), akik azután az olcsó vizierőt a kívánt mértékben, iparuk üzemében elő­nyösen használják fel. A 90 lóerőt kifejteni tudó hajtóerő igénybevehető legkisebb foka egynegyed lóerő, amely évenkint 80 koro­nába számítódik. Amott a tó partján az egyik beszögellő félsziget 1150 méter magas mere­dek ormára látjuk a kis hegyi vasutat fel­kapaszkodni. Ez a Bürgenstock, a honnan a legmagasabb pontjáról (a hová a múlt évben emelt 170 m. magas, meredek szikla­fal mellett húzódó aczélpántokból összefont vashálózat között le és fel szálló liften ju­tunk fel) gyönyörű panorámát élvezhetünk. Délnek a Rothstocki (3000 m. magas) hava­sok a lefelé húzódó fehér gletschereivel. Alant a négyágú Viervvalstátti tó, egyik két ága között balról a 2100 m. magas Pilátus lábainál a festői fekvésű Luzern város, szem­ben a tó másik 2 ága között az 1800 m. magas Rigi. Mögöttünk az 1900 méter ma­gas Stanzerhorn, melyek mindegyike a fo­gaskerekű, felvonó vasutakon fáradtság nél­kül elérhető. A havasok irányában húzódik Svájcz egyik legvadregényesebb völgye, az Engelbergi völgy. Luzernt elhagyva, a Berni alpesek nyúl­ványai alatt halad le vonatunk a Genfi tó partjára. 2 óra hosszat haladunk a sok megkapó természeti szépséget nyújtó Ent- lebuch völgyében, innen kijutva a 850 m. magas vörösgránit -ormu Escholymatt-ot, megkerülve egy darabon a nagy Emma folyó mentén a hires Emmentháli völgyben hala­dunk. Délután 4 óra volt, a mikor Bernbe értünk. A 73.000 lakosú nagy ipari város elhagyásával utunk egyik legszebb részleté­hez, Freiburg városához érünk, előbb azon­ban a 333 méter hosszú, 76 méter magas viadukton haladunk át, alant a mélységben a fényesen csillámló fenyvesek között ka­nyargó Saan folyócska, melynek fenyvesek­kel övezett partoldalait a városi részen, a régi freiburgi vár bástyái közé ékelt vár­tornyok szegélyezik. A kereskedelméről és gazdag iparáról hires, 19.000 lakost szám­láló sarine-i félszigetre épült Freiburg vá­rosa elhagyásával simmentháli és freiburgi hegyek között kanyarogva, az 1.200 méter magas Gibloux szikla csatornáiból lefolyó vizeken keresztülhaladó vashídon átrobogva, Romont városkába érünk; mintha csak a vasmegyei Németujvár romantikus látképe tárulna fel szemeim előtt. Előttem egy nagy fensik, középen az egymagában álló, kup­alaku hegy tetejére épült X. századbeli tor­nyos vár alatt a hegy oldalára terméskő­ből épült városka, köröskörül pedig a nagy terjedelmű fensikon szerte-szét szórt svájczi tehenészet csinos házikói, melyek körül a ná­lunk is nagyon hires, simmentháli fajtehe­nek legelésznek a kövér, zöld legelőkön; kelet felé a sötétlő Berni alpesek 3—3500 m. magasban hótól fehérlő meredek csúcsai. A 493 méter hosszú Cornallaz-i alagút elha­gyása után hirtelen elébünk tárul Svájcz »Riviérája« a félkörben elhúzódó smaragd­zöld Genfi-tó. A magas Lausanne-i hegy­oldalról a Genfi-tó partjához folytonosan kö­zelítve, merészen ereszkedik alá vonatunk. Délután 6 óra lehetett, mire a Genfi-tó partjára, Lausanneba értünk. Innen azután ■mindvégig a Genfi-tó partján keletnek ha­ladva este 7-re elérünk Montreux-Territet- be, a honnan már fogaskerekűn haladtam fel első állomásomhoz, az 1100 méter ma­gas Caux-ba. . Este 8 óra, mire a virágos kertek kö­zepette, a fenyvesek tisztásain illatozó ró­zsával, azáléával, muskátlival beültetett vi­rágágyaktól, a hársfa- és pálma-erdőktől öve­zett fenséges helyre, »Caux«-ba felérkezünk. Itt a magasban jóval későbben alkonyodik, mint lent. Távol a messze nyugaton a le­Hnr\)áth OC Ccillnn tekeasztal-, dákó- és mübutorgyár norvain es csillag Budapest, VII., Klauzál-tér 6. — -------------- = (Ezelőtt István-tér.) Telefon 95—31 Te ljes kávéház, étterem és szálloda berendezések. Állandó raktár kész és használt tekeasztalokban. Árjegyzék vidékre ingyen és bérmentve.

Next

/
Thumbnails
Contents