Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-09-20 / 18. szám

XXIV-ik évfolyam. 18. szám. Budapest, 1908. szeptember 20.

A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY.

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án.

Előfizetési ár :

Egész évre. . . 12 kor. Félévre..................6 kor.

Háromnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 ,

Laptulajdonos és felelős szerkesztő :

Szerkesztőség és kiadóhivatal :

IHÁSZ GYÖRGY.

VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám.

Kéziratok és előfizetések ide intézendők.

Találkozások.

Mai napság, mikor az értelmiségre legelmaradottabbaknak tekintett foglalkozásúak is fölismerték az egyesülés, a kartársi összetartás roppant erejét, csöppet sem csodálkozunk azon, hogy a mi szakmánkban egyre vehemensebben nyilvánulnak az egyesülési törekvések.

Csaknem három évtizedes munkánkba került, hogy az összetartás szükségének érzetét fölkeltsük szaktársainkban ; sokszor el is busultuk magunkat, hogy szavaink süket fülekre találtak.

Már ma virul előttünk eszméink zöld vetése s nekünk nagy ebben a gyönyörűségünk, mert ha késett is, de nem maradott el fáradozásunk áldása.

Megelégedett szívvel járkálunk a mi földünk kalászos táblái között, ámde úgy, a mint ezt a jó, okos gazda teszi : itt-ott, ahol irtani kell, nem irtózunk ettől s a hol nyesésre van szükség, ettől sem riaszt vissza holmi beteges érzékenység.

Ennélfogvást a mig nagy örömünkre szolgál minden újabb egyesülés hire, annál több kedvetlenséget okoz, ha egy-egy egyesülés úgy történik, hogy nem kapcsolja be magát abba az erős lánczba, amelyet országos szövetségünk neve alatt annyi ügygyei - bajjal sikerült összekovácsolnunk.

Ez a szövetség ad félelmes erőt a mi szakmánknak, ez ad támaszt az elszigeteltségükben nem imponáló egyesületeknek.

Minthogy pedig az erőnk is nagy, társulataink elszigeteltsége is nyomasztó ; tehát semmi kétség, hogy egyesüléseinknek erre a központi, erős támogatásra szükségük van.

Minthogy a szükség általánosan érzett, tehát semmi egyéb ok nem elégséges arra, hogy a csatlakozástól, szaktársulatainkat ettől a csatlakozástól visszatartsa.

Mégis azt kell látnunk, hogy akadnak imitt-amott társulási mozgalmak, a melyek az országos szövetségtől való izolálás jelmondatával születnek.

Ez a jelenség bármily szomorú legyen is, okozója igen egyszerű és kicsinyes.

A budapesti viszonyok erjedésének penészvirága.

Ugyanis mig itt a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmáro- sok Ipartársulata“ csaknem magára hagyottan, néhány szaktársunk buz- gólkodásából évtizedek óta egyedül tevékenykedett iparunk érdekében, az önzők és kishitüek összetett kezekkel nézték a sisiphusi munkát s mikor látták, hogy ez a munka nem egészen haszontalan, hát álszégyenből, nemhogy mulasztásukat hozták volna helyre, hanem adták a kritikust, a képzelt és engesztelhetlen sértettet s kontra-társulatot alapítottak.

A kontra-társulat ugyan vérszegényen születet meg, de azért nem tud kimúlni, mert mindig akadnak újabbnál újabb oszlopai, a kik vagy gyűlölködésből vagy szertelen hiúságból föl-fölabajgatják hálni járó lelkét.

Régi és a nagy nyilvánosság előtt ismert, a közéletben szereplő és pon- deráló társulatunk is anyagi nehézséggel küzd, mégis van még a fővárosban két másik ipartársulatunk.

Egyik a budai, a mely már szintén régi, de a két város egyesítése óta nincs létjogosultsága s annyira szegény és tehetetlen, hogy még szaklapokat sem járathat s alig tekinthető másnak, mint egy bál állandó rendező-bizottságának.

A másik újabb keletű. Ezt az egyre nyomasztóbb viszonyokkal való fokozódó elégedetlenség s a kebelzetünk- ben mutatkozó hiányok és balfogások szülték.

A helyett, hogy beléptek volna budapesti egyesületünkbe s ott ellenzéket alkottak volna, uj egyesületet alapítottak, a mely azonban örökölt gyöngeségben szenved, igy hát sokfelé kapkod, de semmit sem tud megmarkolni.

A czél ugyanaz: mindnyájunk jobbléte, iparunk felvirágoztatása.

Minthogy a czél ugyanaz, ennélfogvást találkozunk is minden vonalon.

Minthogy a közéletben számbave- hető tényezőnek csakis régi budapesti ipartársulatunkat tekintik, ennélfogva ez első sorban tudja meg mindazokat a terveket és szándékokat, a melyek az ország kormányzásánál iparunkat érintőleg felmerülnek; ennélfogva ez az ipartársulat jut mindenkor a kezdeményezés helyzetébe, annál is inkább, mert országos szövetségünk vezetése is innen indul ki.

így történik, hogy az innen kezdett akciók végigjárják ezeket a szakadási társulatukat s állásfoglalásukat nemcsak úgy tüntetik fel, hogy saját iniciativájuk, hanem nagy hangon úgy hirdetik, mintha a nagyfe- jüek társulatának a daczára járnának el.

Ezúttal nem bocsátkozunk annak bírálásába, hogy az ilyen eljárás ösz- szeegyeztethető-e egy társulat komolyságával és tisztességével, pusztán arra mutatunk rá, hogy éppen az akciókban való találkozások bizonyítják legjobban, hogy egyekké leszünk.

Fanda Ágoston és Zimmer Péter utóda ZIMMER FERENCZ halászmester

BUDAPEST, föüzlet Központi vásárcsarnok, telefon: 61—24. Fióküzlet V., József-tér 4. szám, telefon: 62—39.

Az egyedüli halkereskedő czég mely az úri háztartásban és az előkelő éttermekben szükséges összes édesvízi és tengeri halfajokat állandóan raktáron tartja.

Humár, pisztráng, osztriga, rajn^ilazacz, langoust.