Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-08-20 / 16. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. augusztus 20. c) a közgyűlésen résztvevő egyesületek és választmányok igazolt kiküldöttei; d) az a—c alattiak családtagjai; e) akik a rendező-bizottság által meghivatnak. A d) és e) alattiaknak a vonatkozó házszabályok szerint a gyűlésen tanácskozási joguk nincs. Debreczen, 1908. év augusztus havában. Szathmáty Zoltán Hauer Bertalan titkár. elnök. Márkus Jenő a fogadási iroda vezetője. Erős kezekkel. A kereskedelem irányzata egyre visszataszitóbb jelleget ölt. Kartelek, trösztök keletkeznek a maguk gazdagítására s a közönség kifosztására. Eljárásuk már annyira tűrhetetlenül szemérmetlenné vált, hogy Amerikában, ahol a kereskedelmi szabadságot illetőleg a legszélsőbb felfogás uralkodik, az Egyesült Államok elnöke maga érezhette indíttatva magát arra, hogy a közönség védelmére álljon a hatalmas kartellek és trösztök lelketlensége ellen. Ez az oka, hogy mai napság örömmel kell üdvözölnünk az állami monopóliumokat, különösen oly tereken, ahol a magánüzérkedés túlkapásai már a nép megélhetését fenyegetik. Örömmel hallottuk pénzügyminiszterünktől, hogy komolyan foglalkozik a pálinka-árusítás monopólizálá- sának tervével, most meg franczia lapokban olvassuk, hogy a franczia képviselők között kiosztott 1909. évi állami költségelőirányzathoz fűzött magyarázatban a pénzügyminiszter bejelentette, hogy bizonyos időn belül, amelyet eddig ugyan még nem állapítottak meg, a petróleumfinomi- tást állami monopóliumba fogiák venni, amihez különben már a termelési adó emelése is előkészítő lépés volt. Eltekintve attól, hogy a monopólium természetes jelensége a társadalom nehézkedésének a kollektiv gazdálkodás felé, magában is örömmel kell fogadnunk az állam monopolizáló hajlamát a termelés minden nemében, amely a nép elemi szükségletének kielégítésére szolgál. A pálinka monopólizálását erkölcsi és egészségi okok teszik ajánlatossá; a petróleum monopólizálását pedig, minthogy szinte nélkülözhetlen világító és anyag, már a könnyebb megélhetés elve teszi megokolttá. A monopólium kizárja a spekulációt sigya közszükségleti anyagoknak magánérdekből való drágítását gátolja meg. Ebből a szempontból kívánatosnak mutatkozik, hogy a gabona, illetőleg a liszt és kenyér, valamint a marha és a sertéshús, sőt a tej is monopo- lizáltassék; mert ezekkel a szabadjára engedett üzérkedés annyira visszaél, hogy nemcsak a szegény népnek, hanem a középsorsuaknak is lehetetlen mai napság elégségesen táplálkoz- niok. Különösen nálunk vérlázító a malmok, pékek, mészárosok és hentesek zsarolása. Már ott vagyunk, hogy kenyérrel sem lakhatunk jól, húsra pedig alig szabad gondolnunk. Az államnak nem az az érdeke, hogy néhány ezer malom-részvényes, pék, marhakereskedő, mészáros és hentes gazdaggá hízzék, hanem az, hogy jól táplált, elégedett népe legyen. Minthogy pedig ezekkel a nélkülözhetlen élelmi anyagokkal üzérkedők az ellenkezőre törekednek, tehát az államnak sociális kötelessége, hogy elzavarja őket a vályútól. Követeli ezt városaink helyzete is. Városaink ugyanis pénzhiányokai küzdenek, a rájuk háruló culturális és közigazgatási feladatoknak megfelelni nem tudnak s az adósság csinálás- ban és a pótadó emelésében elérték a netovábbat. Helyzetükön csak egy módon, még pedig a nép helyzetének könnyítésével, segíthetünk. Legyen a liszt és az egyszerű kenyér, valamint a marha, sertés és a a ló-hus, tej az ő monopóliumuk. Ezzel oly nagy jövedelmi forrásra tesznek szert, hogy minden kiadásaikat busásan fedezhetik; a megélhetést pedig oly bőségessé és olcsóvá teszik, hogy megint tejjel mézzel íolyó Kanaán lesz Magyarország. Monopóliumuk tárgyává kellene tennünk még a gyógytárakat is, mert engedhetetlennek látszik, hogy a kapzsiság spekuláljon azokkal az anyagokkal, amelyektől életünk, testi épségünk függ. Ilyen monopolium-politikára van szükségünk, hogy hazánkat megszabadítsuk a nyomortól, no, meg a lakásuzsorának is véget kell vetnünk gyorsan és erélyesen. Ezt valósítsa meg a nemzeti kormány s örökös jótevője lesz szorongatott népünknek! Kettős ünnep. — Glück Frigyes és Pelzmann Ferencz ünneplése. — Ha valaki boldogult, vagyonos emberré lett, sokan irigylik. Bármit mondjon, tegyen, ezer ajkról hangzik: Könnyű neki! És senkinek sem jut eszébe, hogy az irigyelt halandó elődjei mennyit görnyedtek, fáradtak, mig szegény sorból vagyonossá küzdötték magukat; aztán örököseiknek megint mennyit kellett és kell veritékezniök, hogy az öröklött vagyont ne csak megtartsák, hanem gyarapítsák, nem csupán anyagilag, hanem erkölcsileg is. A vagyon nemcsak könnyebbség, hanem teher is. mert kötelez; kötelez arra, hogy a lehetőséghez disz, az emberek elismerése is járuljon. Ilyen életpálya volt Glück Frigyesé is, akinek a neve dísze iparunknak. Vagyont örökölt, mesterségünkbe született s ő megbecsülte iparunkat és öregbítette az örökölt vagyont. Öregbítette nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is, még pedig hatalmasan, úgy, hogy ma közéletünk legtiszteltebbjei közé tartozik. A »Pannónia-szálló« ma világszerte előnyösen ismert s egyike iparunk ama fényes intézményeinek, amelyek hazai szokásainkhoz ragaszkodva, anélkül, hogy majmolásba estek volna, a kor színvonalára emelkedtek s a külföldiek legtulzottabb igényeit is ki tudják elégíteni. Aki a »Pannoniadba lép, érzi, hogy magyar vendégfogadóban van, nem svájczi, német, angol és francia hotelek gyatra imitációjában. így kell fejlesztenünk hazai iparunkat: nemzeti alapon. Hogy Glück Frigyes nagy, messzeható munkássága mellett csöndben, de érdemesen dolgozott, éttermeinek és kávéházának bérlője, hűséges sáfára, Pelzmann Ferencz volt. A közélet ennek a fáradhatlan üzletembernek köszönheti, mert az ő munkássága tette lehetővé, hogy Glück megosz- sza erejét a magán- és a közélet kötelmeinek teljesitésében. Ha Pelzmann nincs, úgy ma Glück talán igen gazdag szállodás, de nem a mi Glückünk a vendéglősipar yezére, a magyar humanitás egyik példás embere, a lutheránus egyház nagylelkű gondnoka s fővárosunk önzetlen munkásságáért becsült atyja. Hogy mindennek tisztelhetjük Glück Frigyest, ebben része van Pelzmannak is, mert Glück fényes vállalatának roppant elfoglaltság alól csak úgy emancipálhatta magát, hogy bérlőjéül oly teljesen megbízható, hivatott férfiút adott az ég, aminő Pelzmann Ferencz. Amint örömmel értesültünk, eredményes összeköttetésüket magasztosan szentelte meg e hó 7-ikén Pelzmann és Glück. Ugyanis akkor tartotta Pelzmann Ferencz az ő méltó hitvesével, Singhoffer Irmával, ezüstlakodalmát. Az ünnepélyt társadalmi jelentőségűvé avatta az a körülmény, hogy az ezüstlakodalom, egyszersmint jegyváltás ünnepe is volt: ifjú P e 1 z m a n n Ferencz eljegyezte Glück Frigyes bájos leányát, Miczi kisasszonyt. Az apák üzleti összeköttetését tehát megmentették a fiatalok; a gyermekek öröklővé tették a jövendők számára, az üzleti kötést a vér frigyévé. A Glück- és Pelzmann-frigy e második kötésében is legyen annyi diszszel és érdemekkel gyümölcsöző, aminő az első frigy, a két érdemes apáé volt. Isten adja!
