Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-08-05 / 15. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1908. augusztus 5. össze a vendéglősök országos gyűlését 1886-ban s ennek a buzgólko- dása hozta létre ipartársulataink országos szövetségét. Ez adta ki a jelszót, hogy iparunk képesítéshez köttessék, mert csak ez teheti a vendég- lős-existencziát biztossá, iparunkat virágzóvá és magas színvonalúvá. Ez harczolt a törvény ferde és káros intézkedései ellen, mint a pénzügyi hatóságok önkényes engedélyezési eljárása, a kereskedők italmérési joga. Ez küzdött a pálinkások visszaélései és a kartellek ellen- Ez vetette meg iparunkban a szakoktatás alapját s ma már több szakiskolával dicsekedhetünk. Előljárt a humanitásban is. Mindjárt kezdetben tőkét gyűjtött elszegényedett társaink segítésére s temetési alapot is létesített. A fiatalság ambicziójának fokozására ösztöndíjakat osztogatott, s a mi fő, a vendéglősök válláról levette az aggkori megélhetés gondját, megalapítván nyugdíjintézetünket, amely ma már oly hatalmas, hogy rokkantjainknak, özvegyeinknek és árváinknak nem kell rettegniük a végnyomortól. Ez a társulat kisegítő fészke a szakmánkat irányitó eszméknek s ennek a vezetői vezérei országos szövetségének is. Élén tiszteletreméltó férfiak állanak, akik tekintélylyel bírnak a társadalom előtt, számbaveendőknek a kormány körében s akiknek működése még királyunk kitüntető figyelmét is kivívta közülük nem egy számára. Az a társulat, amely ilyen eredményesen munkálkodott, az a társulat, amelynek ily kipróbált vezetői vannak, méltó arra, hogy benne egyesüljön minden hivatott tényező. Mégsem igy történt. A kisebb vendéglősök egy töredéke külön társulatot csinált, mintha bizony a nagy általánosság szempontjából lehetne különbség a nagy- és kisvendéglősök között! Mindegyiknek a boldogulása iparunk általános fölvirágzásának feltételeitől függ. A pártütés mégis megtörtént és miért ? Azért, mert némelyeknek nem tetszett a vezetőség, másoknak, mert gyönge vénájuk könnyebb mezőre áhítozott. Ezek aztán beugratták azokat, akik együgyüségükben azt hiszik, hogy egy ipartársulat mindent megtehet, amit akar. És mi történt. Az uj ipartársulat programjába vette ugyanazokat a kívánalmakat, amikért a régi kezdett óta küzdött és küzd. Majd uj vállalkozásokkal kecsegtetett, amikhez azonban sem anyagi, sem szellemi tőkével nem rendelkezett s igy kudarczról kudarczra sodródott. Ezért kár erőlködni, ezt be kell látniok azoknak, akiket akár képzelt, akár jogos sérelmek, akár a viszonyok kellő ismeretének hiánya külön táborba vont. Be kell látniok, hiszen a nagy ipartársulatnak is az anyagi korlátoltság a legnagyobb baja, ezért nem mer uj intézmények kezdeményezéséhez fogni. Uj és üdvös intézmények csakis egyesült erővel létesíthetők. Ilyen uj intézmény a borvásárló pinczeszövetkezet is, amelyért lapunk kezdette meg az agitácziót s egy évtized óta küzd. Jól esett látnunk, hogy a kisvendéglősök között az eszme fogékonyságra talált; de aggódnunk kellett, hogy illetéktelen emberek kapkodása kompromitálja az ügyet éppen úgy, mint ahogy a szövetkezeti sörgyártervet kompromitálta. És bekövetkezett. Ugyanazt a férfiút, aki kebelükben a borvásárló pinczeszövetkezet eszméjének megvalósítását indítványozta, néhány nap múlva borhamisításért börtönre Ítélték. Úgy ? — kiáltott botránykozó ka- czagással e világ — hát ezek az emberek nem azért akartak szövetkezni, hogy jó bort vásároljanak, hanem hogy hamisat, mérgező pancsot gyártsanak ! A botrány nagyobb, mintsem gondoljuk s az egész vendéglőskarra károsító ; pedig a pinczeszövetkezés, úgy, amint javasoltuk, szükséges, könnyen megvalósítható, mert a kormány anyagi és erkölcsi támogatására is bizton számíthat, ha a szőlősgazdák borértékesitő szövetkezetével nexusban, illetékes emberek vezetésével létesül. Szolgáljon az az újabb, fájdalmas kudarcz az uj ipartársulatnak arra, hogy az egy testben való tömörülés órája elérkezett, mert csak igy rendelkezhetünk mindenre megfelelő anyagi, erkölcsi és szellemi erővel. Szívleljék meg tehát ismételt felhívásunkat az egyesülésre, fogadják el azt a békejobbot, amelyet nagy ipartársulatunk ősz elnöke oly nemesen nyújtott feléjük. Váljunk egy táborrá. Itt gyakorol- i juk a kritikát, itt nyilatkozzék az elé- i gedetlenség, s alakuljon ellenzékké, ha igy találja jónak. A parlamentarizmus elve szerint győzzön az erősebb, uralkodjék a többség s ellenőrizkedjék a kisebbség. így lesz, csakis igy lehet egészséges, hatalmas közéletünk ! Tegyük meg ezt most, mig magunktól tehetjük, mig szellemi érettségünk bizonyítékaként imponálhat a világnak; mert közel az idő, amikor kényszerűségből kell megtanulnunk. Győzzön közöttünk a belátás, a szaktársi együttérzés szelleme! Ipartestületeink lesznek. A régi ipartörvény csak a képesítéshez kötött iparágakra rótta ki azt a jogot és kötelességet, hogy ipartestületet alakítsanak. Az ipartestület a régi czéheknek modern formában való feltámadása, hatósági jelleggel bírnak s belső ügyeiket autonomice intézik. A tagság kötelező. Azokban az iparágakban, amelyek nem voltak képesítéshez kötve, legfölebb társulatok alakulhattak, amelyek semmi hivatalos jelleggel nem bírtak s az volt tagja, a ki akart. Iparuk ügyeibe be nem avatkozhattak, azokat a hatóságuk függetlenül, sokszor önkényesen intézték. Hogy ez nem vált hasznunk^ sokszor siralmasan tapasztaltuk és tapasztaljuk. Hála Isten, nemsokára máskép lesz. Ugyanis már megjelent az »U j ipa r- t örvény« előadói tervezetének Ilik része, mely az ipari szervezet-ről szól. Ez a rész a következő fejezetekből áll: Ipari és kereskedelmi testületek. Ipari nyilvántartások. Munkaügyi választmányok. Munkáskamarák. Ipari szövetkezetek. Munkabeszüntetések és kizárások. Békéltető és választott bírói eljárás. Döntő bíráskodás. Ipari szervezet. Büntető határozatok. Hatóságok és eljárás. Vegyes határozatok. A tervezet kezdő címének mindjárt az első szakasza, a 605. §. döntő fontosságú, mert kimondja, hogy akik az ipartörvény hatálya alá tartozó foglalkozást űznek, (legyen az képesítéshez kötött vagy nem ehez kötött, avagy engedélyhez kötött iparág, mint a miénk), ipartestületbe kénytelenek tömörülni. Egész jövőnkre nagy kihatású a törvénynek ez a rendelkezése, mert megszünteti az erők szétforgácsolását, a közönyösek emancipálását, a közterhek viselése alól s véget vet annak, hogy továbbra is védtelenül legyünk kiszolgáltatva a hatóságok önkényének. Üdvözöljük Kossuth Ferencz kereskedelmi minisztert, hogy ipari életünknek ezt a kívánatos, üdvös hatású reformját megvalósítani szándékozik. Minthogy a törvénytervezet nemsokára az országgyűlés elé kerül, tehát kétségtelen, hogy a pártoskodók a mi iparunkban meddő munkát végeznek, eszközük az ámítás. Szívleljék tehát meg mindenek, akiket illet, mostani vezérczikkünk egyesülésre való felhívását; mert, — amint láthatják, — úgyis muszáj egy testté forrnunk. A törvénytervezet egyébként is az egész ipari életet korszakosán átalakító intézkedéseket tartalmaz, amennyiben kiterjeszti az ipartestületek jogkörét, hivatalos szervezetet ad a munkásoknak is s kimondja, hogy az iparosok szövetkezeteit, amelyeket anyag- beszerzésre, raktározásra stb. vonatkoznak, ! a kormány rendszeresen támogatni fogja. Tehát a törvény egyenesen utalja az iparosokat s igfy a vendéglősöket is arra, hogy ilyen szövetkezeteket alakítsanak, főleg, hogy a vendéglősök megalakítsák a lapunk által javasolt borvásárlási szövetkezetét, a miben őket nemcsak ^a kereskedelmi, hanem a földmivelési miniszter is támogatná, amint ezt már több Ízben kifejtettük. Az uj ipartörvény tehát, ha nem is teljesíti a képesítésre vonatkozó kívánságunkat, egyebekben iparunkra áldásos intézkedéseket s bizton elősegíti iparunk felvirágzását. A törvény-javaslatnak különösen ez az idézet második része tartalmazza ezeket az intézkedéseket, éppen ezért a tervezetnek ezt a részét teljességében közöljük, a mit ezennel megkezdünk.
