Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-07-20 / 14. szám

XXIV-ik évfolyam. 14. szám. Budapest, 1908. julius 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ..............6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedre . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : j IHÁSZ GYŐR Gr Y. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. A zsarolók ellen. Az állam nem lehet dajka, nem vezetheti kézen a polgárait. Az amerikai köztársaság, például, a csalással szemben alig védi a né­pét, mert úgy gondolkodik, minden­kinek legyen magához való esze s ne engedje magát becsapni. Van ebben valami. Az amerikai em bér, akinek az üzlet mindene, az üz ^et-csinálás akadályát látja a csalás ell* n irányuló állami akczióban. És ké+ségtelen, hogy körülbelül minden túlzott és leleményes reklámban a csalás elemei rejlenek. Ha tehát nagyon lelkiismeretesen járna el az állam, úgy elfojtaná az üzletcsinálás gőzét, a reklámot. Ezt pedig az amerikaiak nem en­gedhetik, inkább engedik futni a csalókat, legfölebb ezzel a figyelmez­tetéssel védekezik ellenük : „Légy süket; csak a szemeidnek higgy!“ Innen van, hogy az amerikai pub­likum mindig a csalatott rovására ne­vet. Ámde nálunk mások a viszonyok, mert más a véralkatunk. A magyar, alapjában véve, a be­csületesség embere, tehát hiszékeny­ség embere ; tehát a csalás ellen az állam kénytelen megtorlással élni. Ezért történt, hogy meg kellett al­kotnia a reklámozást is megnehezítő „Tisztességtelen versenyéről szóló törvényt. Van ezenkívül is több olyan tör­vényünk, amelyeket az amerikaiak kiskorúságunk bizonyítékainak tekin­tenének. Ámde akármit bizonyítanak is ezek a törvények, annyi szent, hogy szük­ség van rájuk. Vagy nem szükséges-e az uzsorát üldöző törvény? Nagyon is az, sőt még bajnak keli tekintenünk, hogy nem elég szigorú és széleskörű. Hogy nem elég széleskörű, mu­tatja az, hogy nem bünteti az ital­uzsorát. A korcsmái hitelről szóló törvény ugyan erre irányul, ámde ez nem ott tapogat, hol a macska lapul. Ez a vendéglőket állítja csaknem teljesíthetetlen követelés elé, de ügyet sem vet a barlangokra, ahol való­sággal dühöng az italuzsora. Pedig hány ilyen fosztogató-barlang van, különösen mostanában nagyon szaporodnak a rendőrség szárnyai alatt. Egész sereg „cabaret“ keletkezett az utóbbi időben, ahol nehány gaz­dául fölcsapott iparlovag a legarcát­lanabb és a legtürhetetlenebb módon rabolja a bebolonditolt publikumot. A művészi produkcziók mindennek mondhatók csak művészieknek nem s tartalmukra valósággal buta osto­baságok. Ezek a lebujok ártalmára vannak a művészetnek, kárára a szegény művészeknek, akiknek szorultságát lelketlenül zsarolják ki a lélekkufá- rok. Ne a bárczás leányokat hajszolja a rendőrség, hanem ezeket a bestiális vállalkozókat. Ezek a minden megbélyegzésre méltó fosztogatók hallatlan árakat követelnek vendégeiktől s ha ezek felháborodni merészelnek, durváskod- nak s rendőrséggel fenyegetőznek. Nem hisszük, hogy a rendőrség örömmel fogadná a mentorságot, éppen ezért kérjük a szocziális igé­nyek iránt sok érzéket tanúsító fő­kapitányunkat, hogy vessen véget ezekben a lebujokban űzött zsarolás­nak. Követelje meg, hogy árjegyzéket tegyenek minden asztalra, sőt az ár­jegyzéket a bejárat ajtajára is füg­gesszék ki, hogy a közönség, ha látja, hogy uzsoraárral dolgoznak a | vállalkozók, elkerülhesse veszedelme | barlangjaikat. Még ez sem elég. A rendőrség eszközölje ki azt is, hogy dalcsar­noki s egyéb művészi mutatványokra engedélyt csakis művészek és irók kaphassanak. így majd kipusztulnak a lélekku- fárok, az italuzsorások s elérjük azt, hogy nyilvános helyeinken tisztes művészek igazán a lélek kenyerével traktálják a publikumot, amire ugyan­csak nagy szükségünk volna. R császárfürdő. Lapunk több ízben sürgette, hogy für­dőink fejlesztésére minden erőnket hasz­náljuk föl; mert ezekkel oly idegenforgal­mat szerezhetünk székesfővárosunknak, a minővel ma még a kontinens egyetlen vá­rosa sem dicsekedhetik. i Az a körülmény, hogy fürdőink forrásai gyógyhatás dolgában különbözők s a leg­kiválóbbak, évszázadok óta ismeretesek s e mellett a természet minden szépségével megáldott környéken buzognak, szinte ma­gukat kínálják, hogy Budapest jobblétének kincsbányái legyenek. E mellett még abban a szerencsés hely­zetben vannak, hogy egy modern nagy és gyönyörű város kebléből fakadnak, tehát téli és nyári kúrára egyképpen alkalmasak s vendégeik annyiféle szórakozásban része­sülhetnek, amennyiben a világ egyetlen für­dőjében sem. Mégis gyakran kellett panaszolnunk, hogy a város maga mit sem törődik a tulajdoná­ban levő fürdők fejlesztésével, sőt többet használatlanul hevedet. Így vagyunk a magántulajdont képező fürdőkkel is, az egy Lukács-fürdő kivéte­lével. Végre talán mégis csak rájövünk arra, hogy mily kincs rejlik fürdőinkben s törté­nik valami teljes kiaknázásukra. • Fürdőink építésénél eleve is három szem­pontot ajánlunk az illetékes körök figyel­mébe. Először is, hogy a fürdők építkezése és berendezése ne annyira a helyi, mint in­kább a külföld igényeire való tekintettel tör­ténjék s a környék használtassák ki úgy szépészeti, mint egészségi szempontból, a mire különösen budai fürdőink alkalmasak. Fa rí da Ágoston és Zimmer Péter utóda ZIMMER FERENCZ halászmester------------- BUDAPEST, föüzlet Központi vásárcsarnok, telefon: 61—24. Fióküzlet V , József-tér 4. szám, telefon: 62—39. -------------­El ső budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József főherczegÓ fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója. A „Balatoni Halászati Társaság“ lmdapis'i fó’clárusitója.

Next

/
Thumbnails
Contents