Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-06-20 / 12. szám

XXIV-ik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1908. junius 20 f ff ■■ A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK. PINCZÉREK ES KÁVÉHÁZI SEGEDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár : Egész évre. . . 12 kor. Félévre ..................6 kor. Há romnegyedévre 9 „ Negyedbe . . . 3 , Laptulajdonos és felelős szerkesztő : IHÁSZ GYÖRGY. Szerkesztőség és kiadóhivatal : VII., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám. Kéziratok és előfizetések ide intézendők. Francois Lajos a Ferencz Józseí-rend lovagja. Ritkaság az olyan ember, akiről mindenki tisztelettel beszél; akiről csak jót tudnak mondani. Ezek közé a ritkaságok közé tartozik Frangois Lajos pezsgőgyáros, aki úgy dolgozott, hogy amit derék munkával meg­szerzett, minden egyes fillérrel nemcsak va­gyona nőtt, hanem erkölcsi tőkéje is. Kevesen tudnak így vagyonosodra, igy gazdagodni; a legtöbben alig kerülhetik el, hogy garmadába gyűjtött aranyaikhoz egy kis köny, gyanú, kárhoztatás ne tapadjon. Szülőhazájából, Francziaországból, nem hozott egyebet szaktudásánál és munka­kedvénél. Nálunk talentuma és szorgalma nem ma­radt jutalmazatlanul és csakhamar a maga hírnevének dolgozhatott. És Frangois kettőzött szorgalommal fá­radozott, kettőzöttel azért, hogy egyrészt iparában talentumát egészen értékesíthesse, másrészt, hogy a közéletben is mentői pél- dásabban állhassa meg a helyét. És ez az utóbbi is fényesen sikerült neki, úgy, hogy mai napság F r a n g o i s közéle­tünk érdemes alakjai közé tartozik. Magyarrá lett szivvel-lélekkel, s mint Budafok község birája, mindent elkövet, hogy magyarrá tegye ennek a községnek a népét is. Szegény sorsból munkával küzdvén föl magát, a munkás szegényekkel érez; de nem­csak érez, hanem tesz is értük. Saját munkásairól atyailag gondoskodik s minden humánus törekvésnek támoga­tója. Egész vagyont osztott már szét jóté­kony czélra; a legtöbbet talán a vendéglő­sök javára áldozta. Csoda-e, ha ilyen ember azok közé a ritkaságok közé tartozik, akit csak tisztel­nek és szeretnek. Kitűnt ez most is, legutóbbi számunkban jelentett kitüntetése alkalmából, amikor a szeretet és tisztelet valósággal elhalmozta az üdvözlésekkel. Hogy mily örömet és megelégedést kel­tett igazán megérdemelt kitüntetése, mutat­ják a »Magyar Ipar« imitt következő sorai: Frangois Lajos budafoki pezsgőgyárost, egyesületünk igazgatósági tagját, Ő Felsége május 23-ikán kelt legfelsőbb elhatározásá­val a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki »ipari téren szerzett érdemei el­ismeréséül.« E kitüntetés hírére mindenki, aki Francoist ismeri, önkénytelenül azt kér­dezi : — Hogyan, hát Francoisnak még nem volt meg ez a kitüntetése? Ami egyúttal azt is jelenti, hogy a köz­véleményben szinte benne van a tudat, hogy senki jobban és régebben nem érde­melte ki a kitüntetést, mint ő. Több, mint egy negyedszázada, hogy nálunk letelepe­dett, mint úttörő részt vett a mai modern magyar pezsgőgyártás meghonosításában és versenyképessé fejlesztésében; magyar ál­lampolgár lett, hozzá méltó derék magyar leányt választott élete társául és mint jo ha­zafi részt vett a közügyekben; a vendéglői ipar egyik patrónusa, községének élén, mint biró rendkívüli hasznos munkát fejtett ki, számos társadalmi és humánus alkotásnak a kezdeményezője és támogatója. Egyesü­letünknek is évek óta megküldi az iparisko­lai ösztöndíjakat; az országos ankéteken és egyéb komoly összejöveteleken pedig szava és véleménye mindig sulylyal bir. Szóval Frangois eleinte minden erejét és idejét ipara mintaszerű berendezésének a kifej­lesztésének szentelte és mikor otthon min­den rendben volt, mikor Cézár öcscsében kitűnő társat és helyettest nevelt, akkor idejét pazarul szentelte a közügyeknek, me­lyekért sokat fáradt, dolgozott és áldozott. Francois minta iparos, akinek energiájától és jó szivétől egyaránt példát vehetnek ipa­rosaink. Ezért az ő kitüntetését mindenki örömmel fogadja, aki őt személyesen vagy csak hire után ismeri. Egyesületünk egyik tagját, aki csak nemrég lépett alapítóink közé, kitüntetése alkalmából szívből üdvö­zöljük. „Cognac“ boszuja. Lapunk vezérczikkében szólalunk fel az ellen az utóbbi években elha­rapódzott rossz szokás ellen, hogy vendéglőink, különösen kávéházaink cziméül idegen szókat és neveket használunk. Hogy ez a badar szokás nemcsak Ízléstelen, hanem veszélylyel is jár­hat, mutatja a következő eset : A magyar Gyáriparosok Országos Szö­vetségének cognacipari szakosztálya nem­rég foglalkozott azzal a helyzettel, amelyet Magyarországnak a madridi iparjogvédelmi egyezményhez való hozzájárulása teremthet^ ha a franczia kormány megmarad az egyez­ménynek mostani értelmezése mellett. Uj kiegyezési törvényünk értelmében Magyar- ország önállóan hozzájárulhat az iparjogvé­delmi nemzetközi egyezményekhez s azért tisztán saját gazdasági érdekeink szerint ha­tározhatunk; ebből a szempontból támad­nak éppen súlyos aggályok azon értelme­zés ellen, melyet a franczia kormány most [ a madridi kormánynak akar adni. Neveze- i tesen a helyi elnevezések nemzetközi vé- í delméc Francziaország most úgy akarja ér­telmezni, hogy a nemzetközi egyezmény az összes külföldi cognacipar ellen használtas­sák fel, kimondatván, hogy »Cognac« név alatt az a borpárlat szerepelhet, mely Cog- n a c-város környékén, illetőleg a C h a - rante völgyében készült. Midőn ily törek­véssel találkozunk a franczia kormány ré­széről, akkor kétségtelen, hogy az említett I. madridi konvenczióhoz csak akkor járul- ■ hat hozzá Magyarország, ha az említett Telefons 63—80. FANDA ÁGOSTON HRLRSZMESTER BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója. A „Balatoni Halászati Társaság“ budapesti főéi a rusitója.

Next

/
Thumbnails
Contents