Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-20 / 10. szám
1908. május 20. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 kedést alapított, ahol kitűnő és hamisitat- an borok jutányos áron kaphatók. Vendéglősök, pártoljátok a régi, kiváló szaktársat! A magyar bor Németországban. A berlini kereskedelmi kamarának a német borkereskedelemről kiadott jelentésében a következőket olvassuk: „A magyarországi termés minőségileg nagyjában jó, mennyiségileg azonban gyöngén esett ki. Ennek megfelelőleg lényegesen magasabb árakat követeltek és fizettek. Kivételt tett a különben kiváltságolt tokaj-hegyaljai borvidék, melynek a termésminősége nem ütötte meg a várakozás mértékét, ellenben a szüretelt mennyiség nagyobb volt, mint az elmúlt évben. Berlinnek osztrák és magyar borokkal való kereskedelmében, úgy látszik, nem állott be lényeges változás.“ Uj veszedelem a szőlőkre. A szőlőkertekben, amint a „Werschetzer Gebirgsbote“ jelenti, egy ismert lepkefajta hernyója ijesztő mértékben lép fel. Nagy foltok vannak, amelyeken a szőlők hajtását a hernyó máris teljesen elpusztította. Egy hivatalos küldöttség a helyszínén járt és meggyőződött a veszedelem nagyságáról. Wald- herr tanár, gazdasági tudósító, táviratilag értesítette a földmivelési minisztériumot a hernyók fellépéséről és remélhető, hogy Isgrövidebb időn belül megjelenik a kormány kiküldöttje, hogy intézkedjék a veszély elhárítására szükséges intézkedések megtételéről. Egyelőre legjobb a hernyókat gyűjteni és elpusztítani. nyilvános borpinczék, Sokféle bőrbe bújnak a mi ellenségeink; hol az egészség és a tisztaság, hol az erkölcs nevében ütnek végig a vendéglősökén. A vendéglősipar a világ báránya, melynek a hátára rakják a világ bűneit. Mi vagyunk oka minden bajnak, még a nép nyomorának; pedig magunk lehetünk a legnagyobb nyomorúságban. Minket szidnak, amiért a sörgyárak rossz sört produkálnak; minket, hogy a borkereskedőknek nincs szivük tiszta bort mérni; minket, hogy a mészáros czafat húst, a pék gipszes kenyeret át. Még jó, hogy megszületett az antialko- holismus, ez az ostoba és hazug hóbort; legalább most már nemcsak minket, hanem a bortermelőket is szidják. A „Borászati Lapokéban olvassuk: A „P. H.“ a múlt héten kétszer is foglalkozott az antialkoholikus eszmével kapcsolatosan a kolozsvári borpincze kérdésével. Nem kutatom, hogy ez a mindig merkantilis érdekeket szolgáló napilap nem voltaképen az ellen küzd-e, hogy mi a termelőket a fogyasztókkal akarjuk összehozni, midőn a városházi pinczék felállítását sürgetjük? Hisz a kereskedők mindenütt ellenségei a városházi pinczéknek, s igy nem lehetetlen, hogy az antialkoho- izmus lobogója alatt a közvetítő osztály standardja van elrejtve. Annyi azonban tény, hogy a „P. H.“ ismeretlen czikkirói, Forel és az antialkoholista vezérek mind a legkiválóbb orvosok által százszor meg- czáfolt és a müveit nyugaton mindinkább hiteltvesztő „eszméit“ viszik a harczba a Kolozsvárott tervbe vett városházi pincze ellen. Rápiritnak Kolozsvár tanácsára, hogy „német“ kultuszt akar űzni, hogy ez az egyetemi város szembehelyezkedik a „haladással“, hogy az emberi gyarlóságot „üzletkötésre“ akarja felhasználni stb. Nem hiszem, hogy ily avult frázisokkal valami nagy sikert lehetne elérni, melyek mindegyike magában hordja a czáfolatot. Hisz ha az idegen import ellen akarunk küzdeni, akkor küzdjünk az antialkoholista hóbort ellen is, melyet épen ^a hipokrita yankeek találtak ki odakinn Eszak-Ameri- kában és melynek itt minálunk a közép- osztálynál, már pedig azok sorában akar és fog hódítani, nincs létjogosultsága. A pálinkafogyasztás túlkapásai ellen pedig megvannak az államnak a maga hatékony eszközei. Emelje fel a pálinka adóját (meg is lesz), korlátozza a pálinkamérések számát (bízunk benne) és tiltsa el ezeknek az üzleteknek nyitvatartását vasárnap (erről is van szó) és azzal az egész kérdés el fogja veszteni a gyökerét. Ami azt az inszinuácziót illeti, hogy az „egyetemi“ jelleg sehogy sem fér össze a városházi pinczével, arra épen a német városok a legcsattanóbb czáfolatai. A német tudományosság meghódította a világot és azért barátságos lábon állott annak minden mivelője a borral, a sörrel. így van ez másutt is. A franczia Pasteur és Chevreuil, a német Bismarck és Goethe, az angol Darwin és Gladstone, az olasz pápák legtöbbje, a magyar Kossuth Lajos és igy számos szellemóriás igen magas kort ért el anélkül, hogy szükségét látta volna a teljes megtartóztatást gyakorolni. Ha pedig valaki a statisztikát abból a szempontból tanulmányozza, hogy a külföldi egyetemi városok valóban az efajta „haladásnak“ zászlóvivői-e, arra fog rájönni, hogy a tudomány eme törzsökös székhelyei véletlenül mindenütt a nagyobb bor- és sörfogyasztással tűnnek ki anélkül, hogy ez legkevésbbé is lerontaná az illető városok szellemi színvonalát. Bologna, Heidelberg, Montpellier, Oxford stb. lakossága az ő világhírű, évszázadok óta fennálló egyetemeik daczára, nem hódolt meg az antialkoholizmusnak. E tekintetben tehát Kolozsvárnak sem lesz oka szégyenkeznie, ha a felállítandó városházi borpincze — úgy amint reméljük — tényleg még tetemesen növelni fogja a város átlagos borfogyasztását. Ami végre azt az özönvizelőtti érvet illeti, hogy a városok ne űzzenek semmi „hasznothajtó“ foglalkozást, úgy annak éppen ellenkezője áll. Külföldön is, nálunk is a közigazgatás terhei annyira emelkedőben vannak, hogy a lakosság a pótadó következetes emelkedését már meg nem bírja. Azért kell gondoskodni oly üzletágakról, melyek jövedelmei a közterhek csökkentését lehetővé teszi. Legyen ez közúti vasút, gáz- és villanyvilágítás, fürdő, szórakozóhely vagy városházi pincze, a morál szent nevében ezt megakadályozni nagyon helytelen nemzetgazdasági politika volna. * Nekünk ehez csak az a megjegyzésünk, hogy a vendéglősök nem tarthatnak a nyilvános borpinczéktől, legyenek azok akár a hatóságok, akár a termelők kezében, csak üzemük korlátok között tartassák. Nem félhetnek a vendéglősök, mert Németországban, ahol ezek a nyilvános borpinczék régi időktől divatban vannak, a vendéglősipar is a legvirágzóbb. Miért van ez? Azért, mert a közönség a borpinczékben megtanulja ismerni a tiszta bort, s mulatni azokba a vendéglőkbe jár, ahol szintén tiszta bort mérnek. Nálunk is igy lesz, ha az ilyen borpinczék üzeme csak korlátolt időre, az esti órákra ki nem terjedőleg lesz kiszabva. N YILT-TÉR. A Bór- és Lithiontartalmú Salvator-forrás kitűnő sikerrel használtaik vesebajoknál, a húgyhólyag bántalmainál és köszvénvnél. a czukorbetegségnél, az emésztési és lélegzési szervek hurutjainál. U vk g Ibi aj t ó hatású! Vasmentes ! Könnyen emészthető ! Teljesen tiszta! Kapható ásvány rizker esketi ésekhen vagy a Szinye-Lipót'zi Salva tor forr ás Vállalatnál liudapest, V. ltmlalfrakpart 8. „SPRITZERN BORHOZ LEGJOBB! Köszönetnyilvánítás. Mindazon tisztelt jóbarátaim és ismerőseim, kik felejthetetlen kedves nőm temetési szertartásán megjelentek, koszorút küldtek s részvétük kifejezésével bánatos lelkemnek enyhülést nyújtani igyekeztek, fogadják ez utón leghálásabb köszönetem kifejezését. Budapest, 1908. május 15. ifj. Eberhardt Antal vendéglős. 976. szám. 1908. Facset község elöljárósága. Versenytárgyalási hirdetmény. Facset község, mint erkölcsi testület tulajdonát képező 'kávéház, kaszinó, olvasó-, étterem, borivó, 10 vendégszoba, 2 szoba vendéglős lakásul, konyha, kamra, 2 üzlethelyiség, pinczérszoba, jégpincze, mosókonyha, istálló, szin és hozzátartozó kertből álló nagyvendéglő 1908. évi november hó 1-től kezdve 6 évre leendő bérbeadása iránt a zárt Írásbeli versenytárgyalás 1908. évi junius hó 10-én délelőtt 10 órakor fog a községi irodában megtartatni. Kikiáltási ár: 10.010 korona. Bérlő saját italait mérheti. A versenytárgyalási feltételek a községi elöljáróságnál megtekinthetők. Zárt írásbeli ajánlatok 5000 korona bánatpénzzel felszerelve azon határozott kijelentéssel, hogy versenyző a feltételeket ismeri és magát azoknak aláveti, a felajánlott összeg számokban és betűkben való megjelölése mellett, kellően lepecsételve „Ajánlat a nagyvendéglőre“ czimmel legkésőbben folyó évi junius hó 10-ik napjának délelőtti 10 óráig a községi elöljáróságnál beadandók. Facseten, 1908. évi május hó 19-én. Kiss Ferencz Barabás Mihály körjegyző. biró.
