Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1908-05-05 / 9. szám

1908. május 5.

VENDÉGLŐSÖK LAPJA

7

a fenti felírásból, hogy már az ókorban is két párt létezett a borszakmában és pedig a „puristák“ és a „keverők“.

A szállodák ágyneműi. A „Dunántúli Hírlap“ Írja: Győrvárosban és a vidéken már többször és több helyen előfordult, hogy a szállodákba egy idegen férfi és nő szobát bérelt és reggelre az ágyneművel együtt eltűntek. A panasz mind sűrűbben megismétlődött s e vallomásokból meg lehetett állapítani, hogy a tolvajlást egy és ugyanazon pár követi el. Rendszerint még az éj folyamán ellépnek, sokszor az ablakon át távoznak. Győrött Pápay György s Brandstein Zsigmond vendéglősöknél és a Nádor-szállóban fordult elő hasonló tolvaj- lás. A rendőrség erélyes nyomozás után elcsípte a tetteseket Brotmerkel János 47 éves sütősegéd és Tollár Karohn 24 éves nő személyében. Mind a ketten többszörösen büntetett s csavargáson ért egyének. A járásbíróság már Ítélkezett fölöttük és Brotrnerkel Jánost 3 havi, Tollár Karolint dedig 2 havi fogházra Ítélték.

A „chartreuse“ védjegye. Ismeretes, hogy a karthauzi szerzetes-rend megszűntével e világszerte hires védjegy körül sokféle poros eljárás merült föl. Németország és Anglia a karthauziak javára döntött. Most Párisból ugyanazt jelentik. Lecouturier, a karthauzi-rend fölszámoló biztosa port indított a Marnier-Lapostolle ismert likőrgyáros czég ellen, mely most a grenoblai polgári törvényszék előtt befejezést nyert. A czég ugyanis szerződésileg kötelezte magát, hogy a chartreuse-védjegyet további négy év tartamára átveszi és ezért három millió franknyi pótdijat térit meg. A szerződésnek azonban a czég nem felelt meg és ezért Lecouturier fölszámoló kártérítési keresetet indított a czég ellen 2 és fél millió frank erejéig. A védjegyet ugyanis más vállalkozó híján, a Cusenier czég vette bérbe 502.000 frankért s igy a csődtömeg két és fél millió frankkal károsodott. A Marnier czégnek, hogy a port megnyerhesse, be kellett volna bizonyítania, hogy a fölszámoló durva vétségeket követett el, de ez nem sikerült. Ellenben Lecouturier kimutatta, hogy ő valósággal kényszerítve volt a Marnier czéggel az uj ideiglenes szerződést megkötni, mert ellenkező esetben a hires chartreuse-védjegy teljesen értéktelenné vált volna. Ilyen körülmények között a törvényszék kénytelen volt a Marnier czéget elmarasztalni.

Hazánk közgazdasága terén észlelt újabb társulási irányokról és azoknak gazdasági életünk fejlődésére kiható fontosságáról.

A mezőgazdasági ipartelepeknek minél nagyobb számban való létesítése, azoknak üzemképességének fenti módon való szabályozása közgazdasági szempontból kettős eredmény volna: 1) a munkás az év minden szaka alatt érvényesíthetné teljes munkaerejét. 2) a mezőgazdasági ipar föllendülve a nagy és olcsó munkaerő következtében a termelés eredménye is produc- tivabb volna és a nagy drágaságot némileg ellensúlyozná.

E téren nagyon sokat lehetne kivinni és eredményessé tenni a háziipari foglalkoztatással. (1. a . . . pontot,)

Elejét vennék ilyen intézmények létesítésével annak, hogy bizonyos munkaerők az év nagy részét tétlenül minden mellék kereset nélkül töltsék el és arra legyenek utalva, hogy a munkaidő alatt megtakarított pénzecskéjüket a tétlenségben utolsó krajczárig elköltsék. Ilyenféle intézkedésekkel módjuk és alkalmuk nyílna a munkásoknak az év minden szakában munkájukat

eredményessé tenni és ezzel egyúttal takarékoskodni.

A sztrájkok továbbra is érvényben maradnának, de csakis az esetben, ha az országos munkás védő egyesületnek előzetesen bejelentetett és az a sztrájkba lépést mint eszközt a munkaadó jogtalan és igazságtalan eljárásával szemben indokoltnak találná.

Ez egyesületek az ügyes munkásokat, képzőszakiskolákat fejlesztenék és e téren az állam hathatós támogatását is kérnék. Mert minél nagyobb számban kerülnek ki az életbe a müveit okos és értelmes munkások annál inkább erősbbödik a munkaadó és munkás közötti kapocs, mely a megbízhatóságon és a kölcsönös bizalmon alapszik. (Ez alapon létesülnének az egyesületek körében a békéltető bizottságok.)

A munkás közvetítést ez egyesülés magáévá tenné és igy sok visszaélésnek és kizsákmányolásnak venné elejét.

Ezen munkásközvetitő irodával kapcsolatosan szerveztetnék a kivándorlási iroda, mely hivatva volna a nagymérvű kivándorlás korlátozására akként, hogy csak azoknak engedélyezné az útlevelek kiszolgáltatását, a kiknél világosan fennforog az az eset, hogy vagy családi érdek szólítja külföldre vagy hogy itt Magyarországon mar semmikép nem tud boldogulni.

Munkahiány vagy csekély — a megélhetés szükségleteinek fedezésére elégtelen — kereset miatt kivándorolni készülőket szakképzettségük, ügyességük szerint, megfelelő munkához juttatná.

Ez az újonnan felállítandó egyesület (Munkásbiróság) törekedne az állam támogatásával :

1. a munkásokat érhető balesetek lehető elhárítására.

2. oly védelmi inlézményeket létesíteni, melyek a munkások egészségének megvédésére alkalmasak.

(Munkás-otthonok, Munkás-házak, Munkáskórházak és menhelyek.)

3. oly jóléti intézményeket teremteni, melylyel a szegényebb sorsú munkás- osztály bajait és nyomorát enyhíthetik.

(Díjtalan orvosi és gyógykezelés ; nyug- dijegyesületek ; külön segélyezés ; alapítványok.)

4. Munkás takarékpénztárakat felállítani, mely hivatva volna a munkás osztályt takar Okosságra ösztönözni és az anyagiakkal küzdőket kisebb kölcsönök útján segíteni.

5. törekedne a gazdasági műveltség, (a szakiskolák felállításával) és a vallási érzületek erősbitésre gazdasági önművelés czéljából áldozatkész vagyonosabb osztályok által letétbe helvezett alapítványok kamataival kitűzött díjakkal és egyéb érdemleges kitüntetésekkel serkentenék az ifjú munkás nemzedéket tanulmányainak gazdagítására, nemes törekvésekre és jó magaviseletre.

6. A munkaadók és munkások csoportjából egyenlő arányban szervezett egyesületek törekednének egyes iparágak felkarolására.

7. törekednének a szocialisztikus izgatás megakadályozására.

8. ügyelnének arra, hogy a hatóságok a munkás ügyekben tapintatosan és czél- tudatosan járjanak el.

9. a humánus és a gazdasági tevékenység eredményességét feltételező békés viszony igaz munkálkodás érdekében törekednének a munkaadó és munkás közötti patriárchális jó viszony fenntartására, fejlesztésére.

Évi közgyűlések alkalmából, melyre a vidéki fiók egyesületek megbízottai is hivatalosak volnának a kormány előterjesztése folytán (állami beavatkozással) megállapítanák, illetve megszavaznák a munka neméhez, finomságához és idejéhez mérten, a teljesítendő munka helyi viszonyai szerint a munkás kora, képessége, ereje és szorgalma arányában a köteles árszabályokat, munkadijakat, a fokozatos munkabéreset.

De hogy egy ilyen a közgazdasági szempontból nagyon is fontos hivatásu humá- nos egyesület létesüljön, mindenesetre három érdekelt fél beavatkozása kell :

1) szükséges, hogy az értelmes és helyzetével, jogos követeléseivel tisztán látó munkás elem öntudatára ébredjen ;

2) elmaradhatatlan a munkaadók hozzájárulása, mert annak létesítésében nagy szükség van a munkaadók jóakaratu támogatására, biztató szavára, humánus és kulturális szempontból józan belátására, adott Ígéretének betartására;

3) legtöbbet tehet azonban e téren az állam, a mely hivatva volna ezen egyesület jövőjét, létjogosultságát biztos, szilárd alapra fektetni. Nagy szükség van az állam közbenjáró és gyámkodó szerepére, de mindenekfölött arra, hogy az eddigi szocziális irányú munkás szervezkedések — az ország gazdasági fejlődésére is káros befolyású — önkénykedő hatalmát megtörje és a munkaadók és munkások együttes hozzájárulásával egy uj országos munkás-védő egyesületet létesítene oly módon, hogy mindkét fél között mindenkor és mindenben a semleges vezérszerepet vigye.

Az állam és társadalom érdeke, hogy a munkás sorsával teljesen megelégedett legyen, mert e körülmény biztosítékát képezi a munkás osztály hazaszeretetének és a fennálló jogrend iránti engedelmességének.

Hazánk évtizedes letargiájából felelevenedni látszik. Az utolsó években a kereskedelem élénkségének, az ipar fejlődésének oly bámulatra keltőén való emelkedése abba a kényszerhelyzetbe hozta a kormányt, hogy legfőbb idején valónak látták iparunk, kereskedelmünk fejlődésének szabad teret nyitni, az eléjük gördülő akadályokat gyors intézkedésükkel (rendeletekkel, törvényekkel, állami intézményekkel) elhárítani. A régi balga felfogás, mely az ipari és kereskedelmi foglalkozást nem sorolja a tiszteletet és tekintélyt érdemlő, tudást feltételező foglalkozások közé megszűnik. Nagy iparosaink és nagy kereskedőink előtérbe nyomultak, hogy együttes szövetkezésre hívják fel az ország összes kis és nagy iparosait, kereskedőit, megmutatják a helyes irányt, hogy mely utón haladjanak, miért küzdjenek és mire törekedjenek, hogy hazánk iparának és kereskedelmének — mint előharczosok — a külföld előtt tekintélyt szerezhessenek.

A nagy nemzeti küzdelemben nőtte ki magát a Tulipán mozgalom, mely a hazai ipar pártolását, felkarolását tűzte ki nemes czéljául. Termékeny talajra talált itt nálunk a mi kedves virágunk, alig D/a éve vetették el magvát mar is szép bimbó hajtásokat hozott. Örvendve szemléljük fejlődését, áldásos termékenységét csak türelem, és kitartás ifjú csemetétől ne várjunk egyszerre gyümölcsöt, ne higyjük, hogy szalmaláng volt az, a mi oly szépen megindult; először alkotni kell, nevelni, fejleszteni és ha azután ez alkotás életképes lesz, hogy kész a dúló viharokkal daczolni, kész a külfölddel szemben az életképességét bizonyító versenyt felvenni magától meghozza nemes gyümölcseit. Szerteágazó gyökereit a magyar szív legnemesebb érzése: a hazaszeretet táplálja ; zsenge hajtásait mint féltve őrzött kincset óvja és ápolja kertésze: a magyar nemzet.