Vendéglősök Lapja, 1908 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1908-05-05 / 9. szám
1908 május 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 AZ ASZTALOSOK SZÖVETKEZETI BÚTORCSARNOKA. A R N O K és hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja, fölhívja a nagyérdemű butorvásárló közönség figyelmét a Vili., József-körut 28., sarok, valamint IV., Belváros, Ferenciek-tere I. alatti királyi bérpalotában dúsan fölszerelt modern és stilszerü lakberendezéseinek megtekintésére, amelyek jutányos áron jótállás mellett adatnak el. p a részére kizárólag csak budapesti képesített asztalos- és kárpitosmesterek dolgoznak. l> Budapest környékén készített, vagy bécsi silány áruk eladásával nem foglalkozik. Megrendeléshez tervezetet és költségvetést készítünk. Minden egyes bútordarab bizottság által felülbírálva. A Bútorcsarnok szövetkéz A budapesti asztalos ipartestület védnöksége a!att álló €€€€ B U T O R C szerkesztőségünkkel. Aki nyomára vezet, jutalomban is részesülhet. Esküvő. Kovács Gábor, aki egyike a székesfőváros előkelő asztalosmestereinek, a minap tartotta esküvőjét Nagy Irma ur- hölgygyel a deáktéri evangélikus templomban, ahol nt. Horváth Sándor intézett gyönyörű beszédet a boldog párhoz. Az uj asszony egyik legszebb rózsája a budapesti szép asszonyok koszorújának. Elegáns étterem. Nemcsák Mihály, jeles szaktársunk, Lipót-körut 26. szám alatt levő vendéglőt étteremmé alakította, amely a Lipótváros legelegánsabb helyei közé tartozik. Villamvilágitás, kitűnő konyha és italok. Átvétel. Posch József budai szaktársunk átvette a Nefele’jts-utca 9. szám alatt levő Lengyel Lajos vendéglőjét. Lengyel pedig Nagy Géza vendéglőjét vette át Aréna-ut 58. szám alatt. Hymen. Raposa Árpád, az Arany János- utca 33. sz. alatt levő jóhirü vendéglő tulajdonosa az ujkéri katholikus templomban hűséget esküdött Lakatos Irma kisasszonynak, Lakatos János ujkéri szaktársunk bájos leányának. A díszes esküvő násznagyai voltak: Wehoffer Imre vasvári vendéglős, Boninsegne Jenő soproni építész és Nemcsák Mihály budapesti nagyvendéglős. Szolnoki hír. Kiss Antal, a „Hungária- kávéház“ tulajdonosa, országos hirü kávéházát eladta Klein Adolf jónevü iglói kávésnak. Gazda csere. Knrz Ferenc fővárosi vendéglős kartársunk megvette Schwendtner Ferencnek a Zuglóban Gyarmat-utcai 12. szám alatt levő vendéglőjét s azt díszesen átalakítva, a legkellemesebb kirándulási helylyé tette. Gyász. A halál nagy rendet vágott szaktársaink sorából. Elhunyt Fuith Lajos, Sturm József és Hüttner Lajos. Mindegyik régi, érdemes munkása volt iparunknak. Béke hamvaikra! Uj vendéglő. A Zuglóban Hajtsár-ut 26. szám alatt Markreiter V. igen csinos berendezésű vendéglőt nyitott, a hová, aki jó, tiszta bort akar inni, ne mulassza el betekinteni. Tolvajok a szállókban. Mint a „B. H.“ írja: Hétfőn este a Budapest felől érkező vonattal elegánsan öltözött férfi és nő érkezett Martonvásárra és Franck József ottani vendéglősnél szálltak meg. A vendéglős legszebben berendezett szobáját nyitotta föl számukra. Ezt a szobát egy állatorvos lakta, de most éppen elutazott, s igy a vendéglős nyugodtan szállásolta el benne újonnan érkezett vendégeit. A férj Kiss György budapesti lakosnak mondta magát, a nőt feleségének mutatta be. Az idegenek megvacsoráztak és visszavonultak szobájukba, meghagyva a vendéglősnek, hogy másnap reggel kilencz órakor keltse föl őket. A vendéglős a meghatározott időben zörgetett az ajtón, de választ nem kapott. Hosszas zörgetés után feltörték az ajtót, s legnagyobb meglepetésére a szobát teljesen fölforgatva és kifosztva találta és természetesen az élőké ő idegeneknek is nyoma veszett. Ágynemű, fehérnemű, minden értékesebb tárgy, valamint az állatorvos minden ruhája eltűnt. A vakmerő tolvajok éjnek idején mindent összecsomagoltak a szobában és azzal megszöktek. A csendőrség annyit megállapított, hogy a szökevények a hajnali vonattal Budapest felé utaztak el. Ugyanez az eset ismétlődött meg Bicskén Breuer Kálmán vendéglősnél, s utánna Sopronyi Lajos vendéglősnél Czinkotán, hol nemcsak az ágyneműket, hanem az ifjú Sopronyi Lajos vendéglős véletlenül a szobában hagyott drága prémbundáját is magukkal vitték. Kávéház átvétel. Pollák Sándor a világhírű „Kis Pollák“ átvette az Erzsébet- körut 8. sz. alatt levő „Árpád“-kávéházat Ulits Lőrincztől. Reméljük, hogy a kávéház ezután is oly kedves gyülhelye lesz a fővárosi előkelő polgároknak, mint eddig volt. Kellett ez nekünk? Kremsben a városi tornacsarnokot zsúfolásig megtöltötték a helybeli és szomszédos bortermelő községek szőlősgazdái és borkereskedői csak azért, hogy a magyar „pancsolt‘ borok további behozatala ellen demonstráljanak. — Az osztrák szőlősgazdák ugyanis ahhoz képest, hogy most két éven át oly igen rossz szüretjük volt és hogy vámkülföldről már bort egyáltálán nem hoznak be, a borárak alakulásával épenséggel nincsenek megelégedve. Ennek okául pedig azt hozzák fel, hogy Magyarország rengeteg hamis borral árasztja el az örökös tartományokat. Igaz, hogy nálunk van bortörvény, de ez tulenyhe és egyáltalán nem hajtják végre s igy bizony ők, szegények, hiába vették azt a drákói uj törvény igáját a nyakukba. — Valóban itt az ideje, hogy itthon tüzzel-vassal kiirtsák a borhamisító kereskedőket, akik csak kárunkra és szégyenünkre vannak. Bort a raboknak! A túlzott és ostoba abstinensmozgalom nem ejti meg az ép elméket. Bizonyítja azt, hogy a pécsi ügyészség fogházában legközelebb érdekes újítást léptetnek életbe. Az igazságügyminiszter ugyanis rendeletileg utasította az összes büntetőbíróságokat és ügyészségeket, hogy az előzetes letartóztatásban és vizsgálati fogságban levő egyéneknek ünnep- és vasárnapon három deczi bort adjanak. Balatoni kiállítás. Keszthely városában ötszáztagu bizottság alakult, amely a jövő esztendőre nagyszabású balatoni kiállítás rendezésén buzgólkodik. A jövő esztendő májusában nyilik meg a most épülő balatoni vasút, amelyet oly régóta óhajtott az egész Balatonvidék. Valósággal uj korszakot nyitó eseménynek tekintik a vasút megnyitását, s azért rendeznek egyidejűleg kiállítást, hogy az ország figyelme nemcsak a megnyitás napján irányuljon a Balatonra s vidékére, hanem hogy hónapokon át ébren tartsák az érdeklődést. A kiállítás fő vonzóerejének persze a Balatont szánták. A kiállítást öt csoportra osztva tervezik. Az első benne a nemzetközi sport, vizijárómü, fürdőczikkek osztálya. A harmadikban a néprajzi kincseket halmoznák föl, s itt különös tekintetbe vennék a szinte páratlanul eredeti pásztor- művészetet. A mezőgazdasági csoport lesz a negyedik legfontosabb csoport, melynek viszont a borászati része volna egyik legjelentősebb alcsoportja. Végre csatlakoznék még az ipari csoport, melyek a Balatonvidék gazdasági fejlettségéről tanúskodnának. A kiállítás, a tervek szerint, mintegy 200.000 korona költségbe fog kerülni. A Ferenczváros elite étterme. Nemcsak a Ferenczvárosban legszebb, hanem az egész székesfővárosban kiválik elegancziájával, a modern ember minden igényét kielégítő kényelmével az Üllői-ut 115. szám alatt, a Ludoviczeum átellenében levő Gyuth-féle étterem. Oyuth Nándor, aki magas intelli- gencziájával dísze iparunknak, megnagyobbította éttermeit, s pazar fénynyel rendezte be, s kerti helyiségét is pompássá varázsolta. Ezt a konyhájáról és pinczéjé- ről hírneves vendéglőt, most már kétszeres élvezettel látogathatja az előkelő közönség. Uj óvadék-szövetkezet. „Főpinczérek országos óvadékbetéti szövetkezete“ czég alatt uj hitelszövetkezet alakult Budapesten, 100 koronás részjegyekkel. A szövetkezet a főpinczérek részére óvadékokat fog kölcsönözni. A szövetkezet elnöke Szenté Imre, a Törley-féle pezsgőgyár igazgatója. A „kvitli“-kártyák. Az „Adóügyi Szaklap“ írja: Nagy a riadalom most a magyar- országi nyomdászok között. Titkos feljelentések alapján rájcttek a pénzügyi hatóságok, hogy nagyon sok nyomdásznál (sőt némelyeknél külföldi megrendelésekre) nagy mennyiségű, úgynevezett „kvitli“- kártyák készülnek, amelyeknek tudvalevőleg egyes lapjai nem kártyaképekkel, hanem 1-től 12-ig folyó arabs számjegyekkel vannak ellátva és a kártyajátékra akként tétetnek alkalmasokká, hogy a számozott lapok használat előtt különböző színes jegyekkel vagy pontokkal láttatnak el. A pénzügyminiszter még 1887-ben 56484. sz. rendeletével kimondotta, hogy az ilyen „kvitli“-kártyák, habár azok kártyaképekkel ellátva nincsenek, a kártyajátékra alkalmasak és mert erre tényleg használtatnak is, az 1881: XXVII. t-ez. 1. §-a értelmében fogyasztási bélyeg alá esnek. Minthogy pedig a játékkártya bélyegilletéke 36 vagy ennél kevesebb lappal biró játszmánál 30 fillér, mig a 36-nál több lapból álló játszmától 60 fillér, a jövedéki kihágás esetén pedig a büntetés ötvenszeres (minimális birság egy ezer korona), képzelhető, milyen nagy most a kétségbeesés a nyomdászok közt országszerte, mert mint haljuk, vannak olyan nyomdászok is, amelyek ellen 5000—10.000 játszma kvitli kártya végett folyik a vizsgálat. Tessék csak elképzelni 10.000 játszma kártya, amelynek illetéke 10.000X60=6000, ennek 50-szeres birsága 6000X50=309.000 korona. Nem is csoda a kétségbeesett kapkodás. Jó lesz ezt a vendéglősöknek és kávésoknak tudomásul venniök, s valahogy