Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-09-20 / 18. szám
8 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1907. szeptember 20 pedig Rumanek Jánosnál (Schuster János- tér 5. szám) tartatik meg. Október 25-ikén: Rumanek Antal vendéglőjében Halom-utcza 26. November 8-ikán: Kuchtlcs Pál vendéglőjében, Kápolna-utcza 1. November 15-ikén: Styejkó Istvánnal, Noszlopi-utcza. November 22-ikén: Duffek Adolfné vendéglőjében, Maglódi-ut 59. November 29-ikén: Szélles Ignácz vendéglőjében, Óhegy 7885. Huszáj sétálni! (Tessék, Kontózni főpinczér urak,-) Egy rettenetes probléma előtt állunk. Az a kérdés: köteles-e a főpinczér sétálni menni vagy sem ? Hangsúlyozzuk, nem az a probléma, hogy mehet-e, ha jól esik neki, hanem világosan köteles-e? Ebbe a borzasztó problémába számos kiváló tudós fog bizonyára megbolondulni, mig valamilyen dűlőre jutunk. De érdekes megtárgyalni. Ne tessék hinni, hogy valami mókáról van szó. A dolog szigorúan komoly. A kontinental szálloda a következő levelet intézte az ipartársulathoz: T. Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmátosok Ipartársulata Budapest. A pinczér-egylettel kötött szerződésben nincs világosan körülírva, hogy a főpin- czérek tartoznak-e kimenőt tartani? Tudtunkkal a főpinczérek fizetése és egyáltalában alkalmazása szabad egyezkedés tárgyát képezi. Tisztelettel megkérdezzük tehát t. Czi- met, hogy jogos-e a nálunk alkalmazott éthordóknak a főpinczérekkel szemben támasztott ama követelése, hogy utóbbiak akaratuk ellenére is kimenőt kénytelenek legyenek tartani. Teljes tisztelettel Fejér Gyula s. k. Continental Szálloda Ennek a levélnek az olvasásakor eszünkbe jut egy régi igazság, hogy a fenségest a nevetségességtől csak egy lépés választja ei. A t.agédia, ha elripacskodják, kaczagtató komédiává válik. Ilyen kaczagtató komédia az éthordóknak ez a kívánsága is. Amióta szervezett szo- czialisták lettek, elkezdik a szőrszálat hasogatni. Fölvetik a problémát, hogy muszáj-e a főpinczérnek sétálni. Követelik, hogy a főpinczér sétáljon. És a komikum gurul tovább, mint a hólavina. A szálloda zavartan siet kikérni a bölcs szakvéleményt az ipar- társulattól, hogy mit tegyen. Köteles-e csakugyan a főpinczér korzózni? Hát ha nem akar? Csuzza van, fáj a láb vagy lusta, mit csináljon? Ennek a nyomán aztán fölvetődhetik sok más érdekes probléma is. így, szabad-e a főpinczérnek ott sörözni, ahol a megmételyező burzsoák vannak, vagy pedig köteles , kimenni a vurstliba? Mit ehet a főpinczér és mit ihat? Kiváncsiak vagyunk, mit eflel az ipartársulat. Ha véletlenül az éthordók mellett dönt, "aj jékiek főpinczérek! Mehettek sétálni, hogy a nyelvetek kilóg bele. De ez ellen ugyan nem lehet tenni semmit, mert a szervezet úgy kívánja. A szervezet pedig ur, király, zsarnok, akinek a szava szent, ellene appeláta nincs és az egyén csak rabszolgája. íme igy válik a fenséges nevetségessé. ; A szerencse csak az, hogy a nevetségesség egyúttal — öl is! A pezsgő dugókról. A hány közgyűlésünk eddig volt, úgy a mi érdemekben gazdag szövetségi elnökünk, Gundel János, mint az én csekélységem, vagy megnyitó beszédünk keretében, vagy a tárgyalások folyamán tisztelettel figyelmeztettük és kértük kartársainkat, méltóztassanak az üzletükben elfogyasztott pezsgők dugóit személyzetük által eltetetni és aztán a központba beküldeni. Nagyon, de nagyon kevés főnök tartja érdemesnek — tisztelet a kivételnek — ezen úgy a nyugdíjintézetnek, mint a vendéglősök menházának alaptőkéjét nagyban gyarapító jövedelmet értékesíteni; váljon miért? Azért, mert mi csak akkor tudunk lelkesedni a saját ügyünkért, mikor egy pohár pezsgő mellett együtt vagyunk, amint össze- pusziszkodva, ölelgetve kiki hazautazik, minden el van felejtve. Persze mert mi vér- és husbeli vendéglősök vagyunk, akiknek másra is van gondjuk, mint a nyugdíjintézetre és a vendéglősök menházára. Ha megengedik, csinálok egy kis számítást és ha ezek után még kedvük lesz a dugókat kisepertetni, ám jól van, lelkűk rajta. Törjék be, mint már annyiszor betörték a fejemet, de én kimondom az igazságot. Az a könnyelműségünk, hogy a pezsgős dugókat nem tesszük el, és nem váltjuk be a gyárosoknál, nekünk ezer és ezer koronánkba kerül és lehetetlen lesz megépíteni Gundel elnökünk által proponált vendéglős-menhelyet. Pedig oly szép sikerre! kecsegtetett ez a gyönyörű eszme, hogy hogy biztosra vettem a fölépülését tiz év múlva, de ha az indolenczia ilyen arányokat vesz, akkor még száz év múlva sem lesz men- hely. Pedig nagyon félek, hogy előbb lesz rá szükségünk, mert nagyon sok megöregedett vendéglőst látok mostanában szikvizes kocsikon lehangolva, télen fázva, nyáron a nap hevétől agyoncsigázva üldögélni. Uraim, vendéglős barátaim, hát nem esik | meg a szivetek ezen a mi kollegáinkon, hát miért sajnáljátok azt a parancsot kiadni az üzletben, hogy minden pezsgődugót a kasz- szába kell vinni és eltenni. Egy vagy két millió üveg pezsgő fogy Magyarországon és ugyanannyi 10 fillér, számoljatok vendéglős és kávés urak, nem lehetne-e ebből 10 év alatt öregeinknek, a mi kollégáinknak gyönyörű menhelyet építeni. Nem először irok erről a témáról, ne nehezteljetek, ha örökké kérek, koldulok a becsületes, szegény vendéglős, kávés és pin- czérekért, de ha mindenki elfeledkezik róluk, hát nekem a nyugdíjintézet volt elnökének kötelességem rájok gondolni. És nem volna-e lélekemelő — úgy mint már írtam — ha ez a szép, de szomorú ház felépül, fia a lépcsőházban ott látnánk vezéreink kőben faragott szelíd és jóságos képmását. Egy kis jóakarat, szív, ami szív kell ehhez, és meglesz a legszebb müve a vendéglősöknek. Bokros Károly. Kongresszusi mozaikok. Borkóstolón. A kiállítási területen borokat kóstoltak. Valaki megkérdi Lukács Jánost, a Kossuth- szakállas függetlenségi vendéglőst. — Hogy ízlik ez a bor? — Pompás! — Tudod-e, hogy ezek Schaumburg Lippe herczegi borok? — Hát jók, jók, annyi bizonyos. De hátha még Kossuth Lajos-féle borok volnának, mennyivel jobban izlenének! Meggyőző érv. — Ki legyen a nyugdijegyesület uj elnöke? — Hát megint Bokross Károly! Neki már a közügyek terén, meghálálhatlan bokros érdemei vannak! — Tehát mégse Kár oly egyhangúlag lelkesedni érte? Kétértelmű. — Furcsa dolgot kívánt tőlünk Lukács János. Hogy mint apostolok távozzunk innen. — Miért furcsa ez a kívánság? — Hát az apostolok mind a másvilágon vannak! Szójáték. — Hallottad az egyesületi titkár érdekes jelentését? — Igen! Különösen az ragadta meg a figyelmemet, mikor jelentette, hogy a szövetség beadványt intézett a kormányhoz a háromszoros adókulcs ellen. — Bizony sok vendéglősnek fölösleges ez a kulcs. Sok vendéglőajtó anélkül is magától bezáródik. — És beadja a kulcsot. Egy öreg vendéglős gondolatai. Aki vendégeiben nemcsak embertársait, de rokonait is látja, az az igazi vendéglős. * A nem izlő étel és ital pör nélkül azonnal elviendő, mert az méreg a vendég előtt. * Inkább veszítsünk tiz vendégen egyszeregyszer valamit, mint egy vendéget meg- haragitsunk. * Vannak türhetlen vendégek is, de az ilyenekkel gyorsan és gyöngéden kell végezni, hogy tudniillik a többi vendégek kérik elmaradását. * A teljesen ittas emberrel a legszebben kell elbánni. * A vendéglős társalgását nem minden ember szereti. Erős megfigyelés kell ahhoz, hogy ki szereti azt. * Hitelt adni manapság nehéz. Tehát ez is tapintat dolga, miután sok becsületes ember van, ki, ha adós, fizet is annak idején. * Nagy ünnepeken valamit gratis feltálalni, nagyon lekötelező dolog. * Ha valaki talán feledékenységből vagy talán szándékosan el akar egy tartozást feledni, engedjük azt. * Ha jókedvű társaság a vendéglőst magával vinni kívánja, annak elfogadása fölötte ajánlatos.
