Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-03-20 / 6. szám
6 Vendéglősök Lapja 1907. márczius 20. intézője), a ki a bukaresti kiállításon a czéget képviselte, rövid, keresetlen szavakban üdvözölve főnökét, emléklapot nyújtott át a személyzet aláírásával. Bretz Kálmán irodavezető Szulyné dr.-nét köszöntötte és szalaggal díszített alkalmi íöliratu virágbokrétát nyújtott át neki. A vendéglősök is meleg óváczióban részesítették a derék népszerű nagykereskedőt. Adományok a kispesti evangélikus templomra. Az épülendő kispesti ág. ev. templom czél- jaira Gundel János 4 koronát, Steiner Pál 4 koronát és Paládi László 3 koronát adományoztak, melyet eljuttatunk rendeltetése helyére. Uj tagok. Budapesti anyaipartársulatunkba újabban Molnár Sándor vendéglős szaktársunk a IV., Kishid-utcza 3. szám alatt levő „Zöld . hordó“ vendéglő tulajdonosa lépett be. Üdvözöljük! Figyelmeztetés. Az időközben keletkezett italmérési vállalatok felszólamlási bizottsága márczius 15-ikén kezdte meg működését. Mindazokat, kik a tárgyalásokra meghívást kaptak, figyelmeztetjük, hogy kivetett italmérési adójuk elintézése végett a saját érdekükben megjelenjenek. Czinkotai költészet. Van egy kedves jóbarátunk Czinkotán, az örökké vígkedvű, poéta lelkű Soproni Lajos, egykor a hires czinkotai nagyiccze gazdája, most pedig vendéglős, a saját házában. Márczius 15-ikén ő is nagy lelkesedéssel vett részt a szabadság ünnepén. Alkalmi költeményt irt, melyet nagy éljenzés és taps között szavalt el. Kitett magáért, a hires czinkotai kántor méltó ivadéka Ádámfi Pál is, aki különben Soproni Lajosnak veje, Soproni szép költeményének az első strófájátt ime ide iktatjuk: „A mostani kormány megváltott bennünket. Ez legalább hagyja lüktetni vérünket, Hogy ezen a dicső szép napon Minden magyar ember áldomást ihasson.“ A poéta lelkű Soproni bácsi egyszerű magyaros stílusban irt verse nagy hatást keltett. Szerkesztői üzenetek. Gabriel, Budapest. Szives figyelmeztetésére mi is olvastuk Matsád János alanyi költő és tartalékos pinczér kitűnő költeményét a csacsilázról a „Fogadó“ legutóbbi márczius 1-i számában és kuriozumkép a jeles poéta e legújabb zöngeményét ime mi is megörökitjük: Csacsi láz. [A füzfafütytől megbődült szamarakhoz. Nem tetszik, hogy verset irok — Sok szamár, Füzfafüttynek nézi s tőle — Rúg, kapál. S hallgatóznak : a fülükbe Ki i-á-z . . . ! És elfogja őket a nagy Csacsi-láz. S megbődülnek, csacsi tánczot Lejtenek, S csacsi hangon, ékes füttybe Kezdenek. Ki fütyülik a ki verset Fúr, — farag; Miért? — mert ehhez nem ért’nek a — Szamarak. . Matsád János. E pompás költemény tudományos magyarázatát Tömb Szilárd ur, a „Borsszem Jankó“ hírneves vegyelemzője tudná legjobban megejteni. De némileg mi is feltudjuk fogni, hogy mily mély bölcseimet tár a világ elé ezen egyszerűnek látszó versikében a lái.glelkü költő. Az alapgondolat ugyanis az, hogy akadtak számosán, akik a koszorús költő verseinek olvasása után rugdalódzni és kapálódzni kezdtek. A költő önérzetét természetesen ez nagyon sérti és haragjában őket „szamaradnak nézi, noha ez egy kis túlzás, mert az orvosi gyakorlatban számtalan olyan eset fordul elő, hogy komoly emberek egy-egy ily költemény elolvasása után dühöngésbe törnek ki. A költő eovéhként számos szabadságai formáért. Ő az első sort igy érti: „Nem tetszik, hogy sok szamár-verset írói“. A „sok szamár“ mondatot csak a gördülés kedvéért helyezi a második sorba. A második strófa már szinte megfejthetlen mély bölcselemmel van megírva, de annyit megértünk belőle, hogy a költőt az bántja, hogy az ő „iáz“-ásán a hálátlan olvasót nem lelkesedés, hanem láz fogja el, mit ő költői szabadsággal „csacsi- lázinak nevez. Minthogy az orvosi tudomány ilyen kórnemet eddig nem ismert, nagyon jó lesz, ha a költővel érintkezésbe lép. A harmadik strófában a szerző egy uj állattani jelenséget födöz fel, amit még eddig Brehm se j említett meg, hogy a csacsi füfyül. A negyedik strófában megtudjuk, hogy a szerző J a költemények készítésének egy uj módját találta ki, amely jobban megfelel a mai kor szellemének, mikor minden az ipar jelszava alatt él és az ipartól várjuk a nemzet fel- virágozását, — ő tehát a költeményeket furja- faragja. Igaz ugyan, panaszolja, hogy kifütyülik az értelmetlenek, a hülyék, bugrisok és helytelenek, de hogy miért, azt is megmagyarázza: „Mert a versíráshoz nem ért’nek a szamarak!“ Olvasva az egész verset, el kell ismernünk, hogy szerzőnek e végső következtetésében van a legnagyobb igaza. S. S. vendéglős. A „Fogad ő“-ban irt „P i ó c a“ czimü „czikkezet“-re küldött válaszát sajnálatunkra nem tehetjük közzé, mert amit „ott“ írnak, arra ugyan nem érdemes reflektálni. De nem is lehet. Mert azokat a zagyva, értelmetlen, erőlködő félmüveltség- gel megirott rettenetes körmondatokat meg sem lehet érteni. Kisérje csak figyelemmel, hogy micsoda borzasztó stilus honol abban a lapban. Szinte szégyen, hogy csak ilyen szak- irodalmi terméket tudunk produkálni a huszadik században, mikor vannak tollforgató embereink is. A félmüveit emberek feltolakodása az irodalmi térre, az újságírás legnagyobb átka. J a n u r a Károly is, akinek czikkére ön reflektálni óhajtott, azok közé az elemek közé tarlozik, aki mint pinczér összeolvasott mindenféle tücsköt-bogarat és bogár ment a fejébe. Most azután „író“. akar lenni és fontos képpel „czikkezik.“ Összehord hetet-havat, amiről csak valaha olvasott valamit, összehozza, ráerőlteti betanult hasonlatait olyan témákra, amikhez azoknak semmi köze. Abban a czikkben is beszél haldokló oroszlánokról, afrikai vademberekről, piócáról, egeret szülő hegyről (mintha már ezt is hallottuk volna valahol!) szavaló költőről, élő halottról, cápáról és az álmoskönyv mindenféle csodabogarairól. Idézzük például az ön czikke ellen irt czikkének csak egyetlen mondatát. íme csak egy mondata az ön czikke ellen: „Megmosolyogjuk a legénykét (!), ki halottnak (!) nézvén bennünket, bátran (!) elszavalta (!) kitűzött (!?) versecskéjét (!) — s rövidesen az érdemi részre (!), a lényegre térünk.“ (Eddig ugyanis az oroszlánokról, vademberekről stb. elmélkedett egy hasábon át.) Avagy tessék egy kis filozófia : „A jelen (!) társadalom, a „létért való „küzdelem“ alapgondolatán (!) épült föl. . ,“ Aki megfejti, hogy ez micsoda, annak csakugyan adhat 100 aranyat az a bizonyos droguista ! Ilyen körülmények közt beláthatja, hogy ott, ahol Matsád János a költő és J a n u r a Károly a publiczista, ott nem csak nem érdemes, de nem is lehet komolyan hírlapi polémiába bocsájtkozni. Legföljebb aggódni lehet értük. NYILT-TÉR. (Az e rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a szerkesztőség.) A Bór- és Lithiontartalmú Salvator-forrás kitűnő sikerrel liasználtatik vesebajoknál, a húgyhólyag bántalmainál és köszvénvnél, a czukorbetegségnél, az emésztési és lélegzési szervek hurutjainál. H w g 3T H aj t, ó hatású! Vasmentes! Könnyen emészthető ! Teljesen tiszta : Kapható tisvanitl',zk'evt'i'k<!(1 ext'kkm vagy a Szinyv- [Apó'‘zi Snlrat -r'o'-rás Willnlatmil Ktit/rne.cr I' Rutint fn<kitart /> „SPRITZERN BORHOZ LEGJOBB! BELATINY PEZSGŐ;! HAACK ANTAL-féle stájer alpesi gyógyfü- gyomorlikőr, m Ezen a Stájerország alpeseinek legnemesebb és legjobb gyógyfüveiből a leggondosabb páralat utján készített likőr, az emberi belszervezetre való jó behatásának köszönheti a mindig jobban emelkedő szétterjedését; ennek folytán és a rendkívüli zamatja következtében jelenleg a likőrök között az elsőrendű helyet foglalja el. Mint utazási likőr, különösen a tengeren, ezen ital alig nélkülözhető és a gyomrot erősítendő természeténél fogva legmelegebben ajánlható. Rendelmények kéretnek egyenest BRRTUSCHEK ERNŐ úrhoz BUDAPEST, VII., hungária-körut 15. sz. alá intézni. Cs. k. orsz. szab. likörgyár HAACK ANTAL, GRAZ. Alapittatott I808. évben. Szepességi lenipar! Szepességi lenipar! Wein Károly és Társai vászon- és asztalnemű-gyárosok. Budapesti főraktára: IV., Koronalierczeg-utcza 8. (Haris-bazár épület.) Ajánljuk hírneves szepességi vászon, asztalnemű, törülköző, törlők-, csemegekendö és minden e szakmába vágó gyártmányainkat. — Szállodai fehérnemű berendezésekről költségvetéssel szolgálunk. Minden darab gyárainkból származó árút ezen védjegy gyei látjuk el.
