Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-12-05 / 23. szám
XXIII-ik évfolyam. 23. szám. Budapest, 1907. deczember 5. f ff („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. crsz. pínczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet, a „Székes- lejérvári pinczér-egylet“, a Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipártársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-2gylet"-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületé“-nek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és’aa Országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre“, a „Londoni Magyar Pinczér-Kör" a „Pozsonyi pinczérek és markőrök Egyesületéinek S3” HIVATALOS KÖZLÖNYE. TC! Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 2f,-án. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kor. II Félévre .... 6 kor. Háromnegyed évre 0 „ || Évnegyedre . . 3 „ j Laptulajdonos és felelős szerkesztő: j IHÁSZ GYÖRGY. ! Szerkesztőség es kiadóhivatal: Vli., kerület Akáczfa-utcza 7-ik szám Kéziratok és előfizetések ide intézendők. R képesítés kérdése. Sokan vannak szaktársaink között, akik nem a mi iparunk neveltjei, csak a véletlen, vagy a magukban később felismert hivatottság hozott közénk, mégis diszére válnak szakmánknak. Különösen régebben ritkaság volt az olyan vendéglős, a ki pinczérségen kezdette; mert mások voltak a viszonyok s szakmánk — úgy szólván — járuléka volt a szakács-, mészáros- és hentesmesterségnek, vagy a szőlős-gazdaságnak. A mikor a közlekedési eszközök fejletlensége a forgalmat csak szűk körre szorította; a mikor a korcsmáltatás, mint regále, a földesúri jogok tartozéka volt, ez az állapot megfelelt a viszonyoknak. Ma, a mikor a regále megszűnt, a mikor a forgalom azelőtt hihetetlen tökéletességű eszközök felett rendelkezik, a vendéglősiparral szemben az igények oly sokszerüek és kényesek lettek, hogy ember, a szakmában nevelkedett, tanult ember legyen az, aki azoknak a kielégítésére vállalkozik. Leginkább ezért támadott bennünk annak a szükségesnek az érzete, hogy iparunk képesítéshez köttessék. Igaz, hogy erre bennünket egyéb érdek is ösztönzött. Ez pedig nem egyéb mint az, a mi az par-szabadság korlátozásában nyilvánul az illamok életében. A korlátlan ipari szabadság ugyanis, a őke mindent magához ragadó erejének okozását, a káros verseny tulsága és a izédelgés, kontárkodás felburjánzását jkozta. Ez szülte meg a kisipar züllését, a ta- iult elemek elnyomását, szóval az egész ocziális nyomort. Mert ezt belátták, azért nutat a közgazdasági politika bizonyos etrográd irányt, a mely a védvámos tö- ekvésekben s az ipar terén, mint nálunk z ipartörvény revíziójánál, a képesítéshez :ötöttségnek mentői szélesebb körre való terjesztésében nyilvánul, így hát a mi törekvésünk mindenképpen idő- és okszerű, tehát remélhetjük, hogy óhajtásunk, ha nem is teljesül egészen, ridegen mellőzött nem marad. Ezt a reményt nemcsak a lapunkban többször érintett nyilatkozatokból és jelenségekből merítjük, hanem abból a körülményből is, hogy a kisvendéglősök, korcsmárosok, a kik között legtöbb a jövevény, az avatatlan elem, szintén belátták, hogy szakmánk legnagyobb baja az, hogy a mi iparunk mindenki számára szabadon bitangolható területet képez. Ennek a következménye az, hogy korcsma, korcsma hátára nyílik, hogy a pálinkások és fűszeresek italmérési engedélyt kapnak, a borkereskedők pedig százával rendeznek be megrontásunkra „álló“ borozókat és sörözőket. Ok is belátták tehát a mi felfogásunk helyességét s kérelmük, hogy iparunk képesítéshez köttessék, nyomatékot fog adn. a törvényhozás és a kormány előtt a m1 régi, többször ismételt követelésünknek! Adja Isten ! Vendéglősök szervezkedése. W i 1 b u r g e r Károly, ipartársulatunk pénztarosa a következő javaslatot terjesztette elő a «Budapesti szállodások vendéglősök- és korcsmárosok ipartársulata» választmányához: Tekintetes Elnökség! Mélyen tisztelt Választmány! Ipartársulatunk f. évi október havi választmányi ülésén azon indítványt bátorkodtam a mélyen tisztelt Elnökség és Választmány elé terjeszteni, hogy ipartársulatunk lépjen a már oly gyakran hangoztatott szervezkedés minél gyorsabban végrehajtandó megvalósításának útjára és hogy e .czélból mindenekelőtt hívja össze a székesfőváros összes vendéglőseit — tehát nem csak ipartársulatunk tagjait — egy nagygyűlésre, mely természetszerűleg hivatva leend a további teendők és részletek megbeszélésére. A mélyen tisztelt Választmány ezen indítványt egyhangú helyesléssel elfogadván azzal bizott meg, hogy az indítványom megvalósítására szolgáló javaslataimat tárgyalás és határozathozatal czéljából Írásban nyújtsam be. Midőn a választmány határozatának jelen beadványommal eleget tenni igyekszem, mindenekelőtt kötelességemnek tartom hangsúlyozni, mélyen tisztelt Választmány, miszerint tudatában vagyok annak, hogy oly nagy és szerény tehetségemet messze meghaladó munkára vállalkozom, melyhez egy embernek sem a legjobb akarata, sem a legjobb ereje egymagában nem elégséges, Hogy a feladat elvégzésére, vagy legalább: a kezdeményezés megtételére mégis vállalkozom, annak magyarázatául szolgáljon egyrészt iparunk közügyei iránt viseltetett érdeklődésem, másrészt az a körülmény, hogy az iparunk közügyei iránt viseltetett érdeklődésem, másrészt az a körülmény, hogy az iparunk éterén fennálló, napról-napra elviselhetetlenebbé váló viszonyok mindnyájunknak egyaránt kötelességévé teszik, hogy azok orvoslására kiki a maga tehetségéhez képest hozzájáruljon. I Az első tény, az első igazság, melylyel akarva, nem akarva meg kell barátkoznunk az, mélyen tisztelt Választmány, hogy a szervezkedés ma már elkerülhetetlen. Ennek az igazságnak súlyát mindnyájan annyira érezzük és pedig úgy erkölcsileg, mint anyagilag, hogy talán felesleges is bizonyítékokat felsorolnom. Látjuk, hogy amióta munkásaink szervezkedése társadalmi utón megindult, úgy ahatalmi, mintáz anyagi kérdé- sekben engedni voltunk kénytele n e k és tudjuk azt is, hogy ennek oka nem más, mint az, hogy mi magunk nem voltunk szervezve és hogy az ipartársulat mint erkölcsi testület törvényes erejű és szabályrendeletekben biztosított jogkörével a munkás- szabadszervezetek erőszakosságaival szemben tagjait hatékonyabb védelemben nem részesíthette. A mi iparunkban is megismétlődött az a jelenség, mely más, sokkal hatalmasabb és gazdagabb testületeknél — mint például a gyáriparosoknál is —beállott, hogy tudniillik a szervezkedett munkásság tulkö- vetelései a munkaadókat is szervezkedésre kényszeritették és oly FANDA ÁGOSTON HRLRSZMESTER BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József főherczeg Ö fensége udvara száméra. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója. A „Balatoni Halászati Társaság“ budapesti föelárusitója
