Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1907-10-05 / 19. szám

1907. október 5. VENDÉGLŐSÜK LAPJA 3 RpnniH-n^7 a Ipninhh \}\\ÁnÍ\Á* kastélyok, villák, uradalmak, kórházak, Denuia gaz a legjODD viiagiias hoteiek>vendéglők>gyárak laboratoriu_ mok, állomások, kaszárnyák, templomok, iskolák, községek és kisvárosok részére. — Költségvetés ingyen min- Magyar Benoid-gáz r.-társ. Arad. den kötelezettség nélkül. Iroda és raktár: Budapest, VI. kerület, Andrássy-ut 17. szám. Nem acetylen ! Nem acetylen 50 normálgyertyafényü láng óránként 1*6 fil.-be kerül Legegyszerűbb kezelés ! Robbanás veszélye kizárva Bel- es külföldi elismerő nyilatkozatok és szabadat mák. Számos kitüntetés. — Érdeklődőknek bő fel világositást adunk. Telefonszám 28-60. De ez semmi! Ihásznak se lesz mit harapni! Még a hulladékokból sem kap ! (Szószerint igy Írják!) Mindent ők falnak fel ! Képzelem ezt az evést! Ki lehetnek már nagyon éhezve!!! „Ihász a közmorált még csak hírből sem ismeri“. És igy tovább! Szóval az egyszeri futó tolvaj kópiája, aki maga kiabált legjobban, hogy „lóg­ják el“, hogy elterelje magáról a figyel­met. Egyben azonban nagyon arczátlanok és nagyon nevetségesek. Mikor összehason­lítják magukat az országos függetlenségi párttal. Hogy épp úgy döntik meg ők Gundelékat, mint a negyvennyolczaspárt a hatvanhetes kormányt! Óh Mar . . . gitok! Hát ki nem látja rögtön ebből kivilág- lani, hogy micsoda pimaszság: egy nemzeti közvéleményt képviselő országos párttal néhány faczér lézengő pinczérnek az ő kalandos spekuláczióját összehasonlítani? Azután szembe állítják Gundelt és Janurát. Janura senki és semmi! Még annyi ne­ve sincs, hogy a saját vendéglőjére oda bigyeszthesse. Gundel egy érdemes öreg ur, aki egész életét a vendéglős iparnak szentelte, dus- vagyonu ember, és az egész ország intel- ligencziája emel előtte kalapot. Gundelnak nagy múltja van. Janurának jelene sincs, sőt, ilyen tö­rekvésekkel, ilyen társaságban, reméljük, jövője se lesz. Hisz még nem jutottunk idáig! így folytatja a „Fogadó“ tovább kis üzelmeit. Próbál gúnyolódni, gyalázkodni, rágal­mazni, köpködni, piszkolódni, véges vé­gig­De mi messze vagyunk tőle! A felhajított sár idáig nem ér fel ! Azonban akik dobálják, a saját sóvárgó markaikat alaposan besározzák vele. Egyre jó! A sárgömbökön odatapad a daktiloszkó- pia és igy már jóeleve megvan a szüksé­ges ujjlenyomatuk, amelyre még szükség is lehet. Tolakodásukban még le is tegezik Ihász Györgyöt. Ihász György lehet demokrata, a „te“ poharat megihatja az utolsó utcza- seprővel is, aki becsületes munkával ke­resi kenyerét és a társadalomnak egy seprünyi hasznára válik, de Flór Győzőék­kel nem ivott és nem fog inni „te“ poha­rat soha. Ebben a rémregénybe illő kalóz-harcz- ban van egy nagy vigasztalásunk. Hogy a bűn mindig eléri büntetését. A madarat a saját csapdája fogja meg. A ki a „Fogadó“ legutóbbi számát el­olvasta, tisztán lát a vesékbe! Most már azok is torkig jóllakhattak, akiket egyébb kicsinyes okok vittek arra, hogy az ipartársulattal és a szövetséggel szembehelyezkedjenek. A fondorlatnak csúfos bukás lesz a vége. Azt hisszük, nem igen fognak falatozni. Még útiköltségért se jönnek el többet Ihász Györgyhöz ! Nem azért, mintha szégyelenék, hanem mert ingyen is lehet utazni ! A vörös nap. Október 10-én a vendéglők nyitva lesznek! Szolgáljuk ki önmagunkat! Nehéz kérdés előtt álltak a vendéglő­sök. Október tizedikén, az általános munka­szünet alkalmából, bezárják-e üzleteiket vagy ne? A vendéglősöket ugyanis a szoczialista sztrájk közvetlenül nem érinti. Végre is a vendéglő egy nélkülözhetlen üzletág. Étkezni kell és a szoczialista mun­kásság sem kívánhatja, hogy e napon azok, akik a vendéglőkre vannak utalva, éhezzenek. Több vendéglős mégis azért lett volna hajlandó bezárni üzletét, mert tart az esetleges utczai tüntetésektől, amelyeket mindig a nyitva levő üzletek ablakai siny- lik meg. Számos vendéglős pedig azon töpren­gett, hogy nem lesz kellő felszolgáló sze­mélyzet, mivel a szervezett pinczérek is leteszik e napon a szalvétát. Gundel János, az ipartársulat fáradha­tatlan elnöke e tárgyban már érintkezésbe is lépett a főkapitánysággal, ahonnan a vendéglősök azt a megnyugtató értesítést kapták, hogy tüntetésektől nem kell tar- taniok, az üzleteket nyitva tarthatják s amennyiben valahol mégis zavargás kelet­keznék, az üzletek kellő őrizetéről és a főváros teljes közbiztonságáról gondos­kodva lesz. A kellő közbiztonság fönntartására e napon katonaság is lesz készenlétbe he­lyezve. Az ipartársulat e tárgyban választmányi ülést tartott, amelyen kimondta, hogy en­nélfogva a vendéglőket október 10-én nyitva tartják. Amennyiben a kiszolgálás némi nehéz­ségbe ütköznék, a közönség elnézésére appellálnak. A pinczéreket lehetőleg e napon a szak- szervezethez nem tartozó egyénekkel és nők­kel, helyettesítik. , És ha ez nem volna teljesen kielégítő, hát, a kivételes helyzetre való tekintettel, hozzanak egy kis áldozatot a tisztelt ven­dégek is, szolgálják ki önmagukat. I Október hatodikán. Meghaltak ők a szent honért, Mint dicső és hős vértanuk! Halálukért e gyásznapon A honfi szeme könnybe fut. Buzgó imára kél az ajk: Öh, nagy irgalmu Istenünk! Megbünhődtünk már mindenért, Te hozzád esdünk: légy velünk! A kormány táviratai a szövetséghez. Wekerle, Kossuth és Szterényi válasza. A pécsi közgyűlésen országos szövetsé­günk a kormány tagjait is üdvözölte me­leghangú táviratokban. Az üdvözlésekre három távirat is érke­zett. Legérdekesebb ezekben Szterényi ke­reskedelmi államtitkár távirata, aki eltérve a szürke távirati formáktól, köszöneté kapcsán kitért az ipartörvény közelgő re­víziójára is, megnyugtatva a szövetséget, hogy az a vendéglősöket is ki fogja elé­gíteni. A táviratok igy hangzanak: Dr. Wekerle Sándor m. kir. miniszterel­nök és pénzügyminiszter távirata a követ­kező: „Gundel János urnák, a Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége elnö­kének, Budapest. Budapest, 1907. szept. 18. A magyar vendéglősök országos szö­vetségének Pécs városából küldött szives üdvözletét őszintén köszöni és viszonozza: Wekerle s. k. Kossuth Ferencz m. kir. kereskedelem­ügyi miniszter a következőket táviratozza: „Magyar királyi kereskedelemügyi minisz­ter. Budapest, 1907. szeptember 20. Nagy­ságos Gundel János urnák, mint a Magyar Vendéglősök Országos Szövetsége elnö­kének. Budapest. Tisztelt Elnök Ur! A magyar vendéglősök országos szövetségé­nek pécsi kongresszusa alkalmából hozzám intézett távirati üdvözletükért fogadják mindnyájan hálás köszönetemet. Hazafias üdvözlettel: Kossuth s. k. Szterényi József, a m. kir. kereskede­lemügyi minisztérium államtitkárának táv­irata a következő: „Kereskedelemügyi mi­nisztérium államtitkára. Budapest, 1907. szeptember 18-án. Magyar Vendéglősök Országos Szövetségének, tek. Gundel Já­nos elnök urnák. Helyben. Igen tisztelt Elnök ur! A nagybecsű vezetése alatt álló szövetség pécsi kongresszusáról küldött szives sürgönyi üdvözléséért, — melyet kiegyezési tárgyalásokkal lévén Bécsben elfoglalva, csak ma vehettem kézhez — fogadja az igen tisztelt Elnökség őszinte köszönetem kifejezését. Remélem, az ipar­törvény revíziója oly irányban jog történni, mely a t. Szövetséget ki fogja elégíteni. Kiváló tisztelettel Szterényi s. k.“ Mindenesetre biztató jel. De, majd el­válik! Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet Tudatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óva­dékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg előnyős feltételeinkről. Felvilágosítással minden hányban szolgál a társulat vezetősége.

Next

/
Thumbnails
Contents