Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1907-08-05 / 15. szám

1907. augusztus 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 RpnniH-ná7 a Ipninhh \)i|ánitÍQ kastély°k’villák’uradalmak’kórházak­Denom gaz a legjODD világítás hotelek>vendégiők) gyárak la5oratoriu_ mok, állomások, kaszárnyák, templomok, iskolák, községek és kisvárosok részére. — Költségvetés ingyen min- Magyar Benoid-gáz r.-társ. Arad. den kötelezettség nélkül. Iroda és raktár: Budapest, VI. kerület. Andrássy-ut 17. szám. Nem acetylen ! Nem acetylen ! 50 normálgyertyafényü láng óránként í'6 fil.-be kerül! Legegyszerűbb kezelés ! Robbanás veszélye kizárva! Bel- és külföldi elismerő nyilatkozatok és szabadal­mak. Számos kitüntetés. — Érdeklődőknek bő fel­világosítást adunk. Telefonszám 28-60. sirkertben ideiglenesen nyugalomra helyez­tetni. Lelki üdvéért az engesztelő szent miseáldozat folyó hó 5-én délelőtt 10 óra­kor fog a belvárosi plébániatemplomban a Mindenhatónak bemutattatni. Az özvegy fáj­dalmában osztoznak számos rokonain és jó­barátain kívül Törley Gyula mint testvér­bátyja és gyermekei; Törley Bálint, Törley Margit, Törley Tibor, özv. Törley Antalné szül. Nagy Katalin mint sógornéja. Törley Ilonka ikrényi és kálnai Körmendy Jmréné férjével. Törley Dezső, Törley Antal, Törley Erzsiké, mint az elhunyt nevelt gyermekei. Budapest, 1907. augusztus 2-án. Áldás és béke hamvaira! A temetés. Augusztus 3-ikán ment végbe a temetés a Kerepesi-uti sirkertben. A temetésen ott volt képviselve az egész főváros közönsége. A vendéglősök részéről megjelent G u n- del János elnöklete alatt az egész ipartár­sulat. A vendéglősök, kávésok stb. orsz. nyugdijegyesülete képviseletében Fran­cois Lajos pezsgőgyáros jelent meg. A szaksajtót Barth a Béla, F. Kiss. La­jos és I h á s z‘ György szerkesztők képvisel­ték. Vendéglősök küldött­sége az államtitkárnál. f\ „Kis"-vendéglősök védelme. (Panasz a garasos putikok versenye ellen.) Lapunk felszólalása nem volt hiába való. Fényes eredménynyel járt múlt pénteken egy tekintélyes küldöttségünk a pénzügymi­nisztériumban. A küldöttség felvonulása meglepetés- szerű volt előttünk, éppen olyan, mint a mily meglepő az a fényes eredmény, amivel járt. Mert nem is sejtettük, hogy az a harcz, amit lapunk megindított a garasos sörkimérő putikok versenye ellen, oly hamar tettre ser­kenti a vendéglős-ipar vezető férfiait. A mi lapunk volt az, amely legelőször föl­tárta azt a veszedelmet, amit a garasos sör- és olcsó bor kimérése okoz a vendéglősök­nek és főleg a kis vendéglősöknek. A mi lapunk vetette fölszinre ezt a fon­tos kérdést. Mi indítványoztuk, hogy lép­jen akczióba az ipartársulat és kérje a kor­mánynál annak sürgős orvoslását. Egyik múlt számunkban felhívtuk még az országos szövetséget is, hogy tűzze napi­rendre ezt a kérdést a legközelebbi orszá­gos kongresszuson, ahol ünnepélyes hatá­rozatban kell a kormánynál kérelmezni, tiltsa el a pénzügyigazgatóságokat az italmérési engedély kiadásától e putikok számára. És ime, lapunk összes javaslatait múlt pén­teken egy tekintélyes küldöttség már a pénz­ügyminiszter elé is terjesztette. ' Lapunk felszólalása nyomán tiltotta meg ifj. Haggenmacher Henrik is, hogy sör­gyárából többé a putikoknak sört adjanak. Mi nem is sejtettük, hogy lapunk ez ak- cziójának ily gyors és fényes sikere lesz. Nem hivalkodunk ez eredménnyel, csak leszűrjük belőle azt a tanulságot, hogy mennyit használhat egy szaksajtó a közér­deknek, ha hivatását komolyan fogja föl és nem lusta mindenkor és mindenben alkuvás nélkül csak a közérdeket védeni, önös érde­kei hajhászása helyett. Ez nem tesz elhízottá bennünket, csak bá­torításul szolgál a jövőre. Persze, hogy ki szervezte ilyen gyorsan össze ezt a küldöttséget és ki vezette föl olyan buzgalommal, talán mondanunk sem kellene. Az a galamfehér fejű ember, akit a gond­viselés küldött a magyar vendéglősök Mó­zesául: Gun del János. Ma megpendítünk egy eszmét, ímely a vendéglősök legvitálisabb érdekeit van hi­vatva megvédeni és holnap már ott látjuk a fehérhaju G un del Jánost Budán, amint eg}’ deputáczió élén órás magyarázatokat tart az államtitkárnak. Ez a fáradhatlan, tevékeny arany-ember, aki csodás szívóssággal harczol ügyünkért s akinek a magyar vendéglősség soha, soha nem hálálhatja meg kellően ezt az apostoli működését. A putikok, amelyek ellen elment a kor­mányhoz panaszszal legnagyobb mértékben, sőt jóformán egyedül a kisebb vendéglőket sújtják. És nem fojthatjuk el e pillanatban, az igaz­ságnak megfelelően, annak a kérdésnek a fölvetését, amely most nagyon helyén van: hol maradtak azok az „uraku, akik a „kis- vendéglősök“ érdekeinek védelmét hirdetik ? Hol maradtak azok, akik, hogy szerepel­hessenek két táborra tépték a vendéglősöket és föltalálták a «kis» elnevezést hogv elnö­kök és alelnökök lehessenek? Hova maradtak az «elnök» urak? A «kis»-vendéglősök érdekeit a «nagy»- vendéglősök elnöke és vezérei állnak elő be­csületes ügybuzgalommal megvédeni! Hja, ők bizonyára nem érnek rá ilyes­mire, mert szikvizgyárakat, sörgyárakat és jéggyárakat meg egyéb holmi légvárakat kell építgetni! Mi hasznuk van abból, ha a kis- vendéglősök nyakáról leveszik a garasos pu­tikok konkurrencziáját? Abból még egv két­ezer korona fizetéses igazgatói állás sem kerül ki! Jéggyár, szikvizgyár, sörgyár kell ide! Az fizeti ki magát! Egész világosan láthatják ebből a példá­ból is azok a jámbor vendéglősök, akik el­szakadtak vág}- ma is távol állanak az anyá- ipartársulattól, mely, ime, érdekeiket ennyire megvédi, hogy ők nem mások, mint bázisok, alkalmas «alanyok» szikvizgyárak, jéggyárak, sörgyárak és egyéb hóbortos légvárak ter- vezgetéseire. Ipartársulatunk ez egyetlen ténykedése többet segített az elszéditett, elpártolt „kis vendéglősökön, mint Janura hetvenezer szik­vizgyára és Flórék milliónyi a holdban ké­szülő sor gyár a. Akik nem vakok és nem kukák, azok ime [világosan látnak. * Gund el János Wekerle miniszterelnök elé akarta vezetni a küldöttséget. A minisz­terelnököt azonban a kiegyezési tárgyalások annyira elfoglalták, hogy nem adhatott ki­hallgatást. Ig}T a küldöttséget D é s y Zoltán államtitkár fogadta. A küldöttség tagjai voltak: Petánovits József, P ri n d 1 Nándor, Lukács János, Steiner Pál, Csuti Gyula,Reil János, és dr. Solti Ödön, mint az ipartársulat ügyésze. G un del János, mintegy háromnegyed órán át magyarázta az államtitkárnak, hogy minő veszedelmet rejt magában a garasos bor és sörmérő putikok konkurrencziája a súlyos adókkal terhelt magyar vendéglős­iparra. Rámutatott, hogy a pénzügyi köze­gek könnyelműen, gyakran lelkiismeretlenül járnak el. így fölhozott egy esetet, hogy pl. a Pipa-utczában a hires Grüníeld-féle sör­kimérő putik úgy kapta meg az engedélyt, hogy kérvényében hamisan azt mutatta ki: putikja 34 lépésnyire van az ugyanabban a házban levő Gebauer vendéglőtől, holott alig választja el őket két lépés. A pénz­ügyi közegek pedig szemet hunynak az ilyen visszaélések előtt. Az államtitkár megígérte, hogy a sé­relmet orvosolni fogja. És pedig úgy, hogy a jövőben minden ilyen uj italmérések föl­állításánál előbb az ipartársulat véleményét fogják kikérni és csak ennek alapján adnak engedélyt. Gund el János végül megköszönte, hogv az államtitkár szives volt ily hosszan meg­hallgatni a küldöttség előterjesztéseit. Reil János a küldöttség egyik tagja, mint Lehel-utczai vendéglős, panaszolta el az ot­tani mizériákat. Panaszát az államtitkár kü lön följegyezte és megígérte, hogy ezt is meg fogja vizsgáltatni. Ünnepük Francois Lajost! A budafoki pezsgőgyár huszonöt éves jubileuma. (Gyász és öröm közt.) E pillanatokban, mikor meg kell ragad­nunk a tollat, hogy hozsannát zengjünk eg}’ derék jubilánsnak, ellentétes érzelmek viharoznak lelkűkben. Egyfelől szivetrázó gyászének, temetésre búgó harangszó kisér utolsó útjára egy de­rék jeles magyar budafoki pezsgőgyárost, a ki még nem rég ülte huszonötéves jubi­leumát. Másfelől vig jubileumi induló, zeneszó, la- komázók pohárcsengése, lelkes toasztok árja hangzik föl egy másik derék, jeles magyar budafoki pezsgőgyáros üdvözlésére, aki most ülte annak huszonötéves jubileumát, hogy francia polgárból sziwel-lélekkel magyar hon­fivá lett és Budafokon pezsgőgyárat ala­pított. Budapesti főpinezérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet Tudatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óva­dékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg előnyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden hányban szolgál a társulat vezetősége.

Next

/
Thumbnails
Contents