Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1907-07-20 / 14. szám

12 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1907. julius 20 által a bor izét kellemessé teszi, anélkül^ hogy a bor színe változnék. Schier bácsi okos volt! Schier Mihály régi köztisztelt, kedvelt, népszerű vendég­lőse a fővárosnak, az Izabella-téren évti­zedek óta úgy a legegyszerűbb polgárok, mint a főváros legismertebb notabilitásai látogatták és most is vannak vendégei, akik a fröccs-ivás fertályszázados jubileumát ülik. Vendéglőjét az utóbbi időkben megna­gyobbította, szép kerthelyiséget rendezett be az udvaron és van még két jeles tulaj­donsága. Az egyik az, hogy konyhája még mindig a régi zamatos konyha, árai is a régiek, nem változtatott se borán, se ét­lapján húsz év óta semmit, a másik pedig, hogy okos gondolkozásu, müveit öreg ur, aki sokat tanult és sokat olvasott. Elmondjuk pedig azt abból az alkalomból, hogy hozzá is ellátogatott a «Kristály» vállalat vigécze. Neki is összehandabandázott mindent. Ő szépen meghallgatta, azután elolvasta a szerződést és végül kijelentette, hogy nem bánja, ha Kristály vizet is küldenek, de ő mindenféle vizet szervíroz, amilyen csak jól esik neki. És oda irta a szerződés végére, hogy minden vizet árulhat, az ötéves szer­ződési időt pedig nem fogadja el, hanem kiköt három hónapot. A «Kristály» igy is belement az üzletbe, természetes, a legna­gyobb örömmel. Ebből okulhatnak azok, akik a Kristály vigéczeinek olvasatlanul (mentek lépre. ; Torma, nürnbergi óriás, sajáttermésü, nemes s édes, hosszú vastag gyökerekben métermázsán­ként 18 korona, 25 kilogramm 5 korona Kemény­nél, Regeteruszka, posta Galgóczbogdány. Vi- szontelárusitók kerestetnek. Felhívás a szaktársakhoz! Mutassuk meg, hogy hazafiak vagyunk! Itt az idő, hogy mi is elősegíteni iparkodjunk az ország­nak boldo ulását, azért szaktársak haza­fias cselekedetet végezünk azzal, hogy a külföldi ásványvizekért kiküldendö temérdek pénzt meg apasszuk és helyette a kitűnő hazai ásványvizeknek nagyobb forgalomba- hozatalát elősegítsük s ezáltal sok pénz marad itthon kedves hazánkban. Pinczér szaktársak! Akiben egy csepp magyar vér buzog, tartsa becsületbeli kötelességének vendégei körében a hazai ásványvizeknek ajánlatba hozatalát; mint kitűnő asztali és b o r v i z kiállta a versenyt 26 év óta minden külföldi ásványvízzel szemben a mohai Agnes-forrás I- sö rendű szabad szénsavas nátron ásvány­víz; ennek becsét és gyógy értékét nem tudta legyőzni a nagyhangzásu reklámok serege sem, — különösen akkor — ezután még úgy sem, ha a magyar vendéglősök tömege pinczér-szaktársaikkal egyetemben, a hazai ásványvizeknek elsőjét, a kitűnő MOHAI ÁGNES-FORRÁST felkarolva kínálják, minden fajbeli borral alkalmazható, annak zamatát nemcsak nem rontja, sőt inkább kellemesebbé teszi, egy próba bizonyí­tani fogja, hogy nem is hasonlítható ama II- odrendü és drága külföldi vizekhez. Fel tehát hazafias szaktársak I Sorakozzunk ha­zánk jobbléte érdekében a „TULIPÁNKERT“ dicső szolgálatába mindannyian. R garasos sör végnapjai. (Haggenmacher már nem ad!) A garasos sört mérő butikok piszkos versenye ellen emelt panaszaink nem vol­tak hiábavalók. íme az első sörgyáros már megtette a kezdeményező lépést. Ifjú Haggenmacher Henrik sörgyáros ki­jelentette, hogy a butikoknak többé garasós sört kiszolgáltatni nem fog. Ennek a nemes és szép elhatározásnak Budán, a Fehérvári-ut környékén levő vendéglősök helyzete volt az indító oka' A Fehérvári-ut 31. szám alatt nyitott ugyanis egy ilyen butikot valami Engel Fülöp nevű volt ószeres, aki derure-borura mérte a garasos sört és a huszfilléres tokajit. Nyakára zúdította az egész környék vendéglőseinek a piszkos konkurrencziát. Ifjú Haggenmacher Henrik megtudta, hogy ez az ósztrcs az ő sörgyárában szerzi be a sört. Rögtön intézkedett tehát és szigorúan megtiltotta, hogy Engel Fü- löpnek az őgyárából többé sört kiszolgáltas­sanak. Egyben elküldte a gyár egyik derék képviselőjét Demeter Sándort, látogassa meg a környékbeli vendéglősöket és meg- i nyugtatásukra adja hírül ezt az elhatáro­zást, aki a legnagyobb örömmel teljesítette ezt a feladatot. Melegen üdvözöljük ifjú Haggenmacher Henriket e szép nemes elhatározásáért. Dicséretes példaképp állítjuk ide, mely hiszszük, összes sörgyáraink részéről kö­vetésre talál. És igy lealkonyul örökre ezeknek az ószereseknek, akik minden hivatottság nélkül zúdították a súlyos anyagi terhek­kel küzdő szakképzett vendéglősök nya­kára a piszkos konkurrencziát. Hiba volt, hogv eddig is lehetett! Ami valószínű! (Ellesett párbeszéd.) — Mit gondolsz, miért ad a Szent Lukács Részvénytársaság harmincz ingyen fürdő­jegyet azoknak a vendéglősöknek, akik szerződésileg kötelezik magukat a Kristály­víz árusítására? — Az igen természetes. Azt gondolja, hogy ráfér a fürdés az olyan piszkos em­berekre, akik egy pár potyajegyért ezt a szerződést elfogadják. — Az lehet, látod! Mert azoktól, akik nem akartak kötélnek állni, visszakérte! Szerkesztői üzenetek, Vasúti vendéglős. Köszönjük szives figyelmét, de fölösleges volt. Régi közmon­dás, hogy aki jómódjában a jéggyárra megy tánczolni, kitörik a — hitele. Vállalkozó. Jó lesz! Alapítsa meg a «közép»-vendéglősök ipartársulatát is, leg­alább önnek is jut egy elnökség. Még jég- jgyárat is alapíthat, ha jól esik! Előfizetőinkhez! Julius hó elsejével új évnegyedbe léptünk. Mindazon t. olvasóinkat, akiknek előfizetésük lejárt, felkérjük az elő­fizetés megújítására. Lapunk a legrégibb és legtartal­masabb lapja a vendéglősiparnak. Lelkesedéssel küzdtünk a vendég­lősök érdekeiért mindenkor. Apostoli missziót végeztünk és mégis, — ne essék panaszképpen, — mostoha gyermekek voltunk. Mert semmi iránt nem viseltetik közönségünk annyi közönynyel, mint a szaksajtó iránt. Pedig ez az egyetlen kapocs, mely az egész hazai vendéglősséget egybeköti. És soha nem volt oly nagy szük­ség buzdító, küzdő, bátorító sajtóra, mint most, mikor a vendéglősipar nagy reformok küszöbén áll. Minden garas, mit a szaksajtóért áldoznak, ezerszeresen megtérül abban a nagy eredményben, mely a szervezkedésre való buzdításban, az ipari bajok folytonos ébren tartásában és a szakérdekek bátor védelmében nyilvánul. Pedig csak garasokról van szó. Hisz lapunk előfizetési ára: egész évre 1 1 korona, fél „ 6 „ negyed „ 3 Tartsák szem előtt lapunk t. olvasói, hogy a vendéglősök bátor és hü harczosa egyedül a sajtó és lapunk­nak ép most, egyetlen asztalról sem szabad hiányoznia! Tisztelettel: A „Vendéglősök Lapja“ szerkesztősége és kiadóhivatala. Hegyeshalom község elöljáróságától. 732-1907. szám. r Árverési hirdetmény. HEGYESHALOM község elöljárósága ezennel közhírré teszi, hogy a község tu­lajdonát képező 156 | 157. számú nagykorcsmaház melléképülettel együtt Hegyeshalom község házánál 1907. évi augusztus 19. napjának délelőtti 9 órájakor megtartandó nyilvános árverésen 1908. évi január 1 -töl 1911. évi deczember 31-ikéig terjedő egymásutáni 3 évre a legtöbbet Ígérőnek haszonbérbe kiadatni fog. Ezen korcsmaépület, melyhez még a ter­jedelmes udvaron kívül 1089 □ és 400 □-öl szántók tartoznak, a következő helyiségek­ből áll, u. m. egy vendégszoba, egy ebédlő, egy tánczterem, 2 lakószoba, 2 vendég­szoba, 1 konyha, 2 éléskamara, 2 pincze, 1 mosókonyha, 1 mészárszék, 1 jégverem, 4 istálló és egy kocsiszínből. Kikiáltási ár 1200 korona. Árverezni szándékozók tartoznak vagyoni állásukat igazoló községi és erkölcsi bizo­nyítványuk felmutatása mellett 900 korona bánatpénzt letenni, mely bérlőnél az utolsó év utolsó negyedébe fog beszámíttatni. Az árverési feltételek Hegyeshalom köz­ségházánál betekinthetők. Hegyeshalom, 1907. évi julius 15-én. Fazekas Lajos Falb Pál jegyző. bíró.

Next

/
Thumbnails
Contents