Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-07-20 / 14. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1907. Julius 20. A mélyen tisztelt vendéglős uraknak közvetlen szállit asztalnemüeket, törülközőket, törlőruhákat, pinczérkendőket, vászonárukat, sifonokat, ágyhuzatokat, pap lanokat, lepedőket, matraczokat valamint teljes vászon és fehérnemű berendezéseket a hírneves WEISZ és H E I M L E R-féle pozsonyi ipartelep. Árjegyzékek,költségvetésekés minták bérmentve küldetnek Utánvételesmegrendeléseknél2°/o engedmény ség, hogy a sajtót tényleg el lehet pénzért hallgattatni és a Kristályvállalat egy rongyos hirdetéssel a szánkat immár be is fogta. De a hozzánk intézett levelében foglalt piszkos gyanúsítások és fenyegetések miatt is, amelyben egyrészt meggyanúsítja lapunkat, hogy idegen érdekeket szolgálunk, másrészt, ha a pénzét el nem fogadjuk, esküdt- bíróság elé állít. És azt állítja az esküdtbiróságról vakmerőén előre, hogy az ő érdekei védelmében súlyosan el fog ítélni bennünket. Majd meglátjuk. Ki kell ugorni a nyúlnak a bokorból. Majd meglátjuk perel-e? És mit fog mondani a bíróság? Nem az „esküdtbiróság“, — mert hisz még azt sem tudja, hogy e per fölött nem az esküdtbiróság, hanem a sajtóbiró- ság ítél. De nekünk nem ez a fő. A szent kötelesség: elmenni az igazságért ha kell, a börtönig is. Huszonhárom éve szolgáljuk a magyar vendéglősséget. Mindenkor híven, becsülettel és rendületlenül csak a közérdeket szolgáltuk. Az ellen a piszkos kíváncsisága ellen, hogy nem-e magánosok érdekeit szolgáljuk, tiltakoznunk sem kell. Mindenki tudja, hogy mindenkor csak a közérdeket szolgáltuk. Minket soha nem vesztegetett meg senki, Legföljebb csak a Kristály akart megvesztegetni. Nem mi rágalmazunk, hanem akkor is a Kristály rágalmaz, mikor minket megvesztegetéssel gyanúsít. De mi sem rágalmaival, sem fenyegetéseivel nem törődünk. Akármilyen kétségbeesetten kapkod, haladunk a magunk kötelességparancsolta utján. Viselt dolgait a nyilvánosság elé vinni most már a fontos közérdekek mellett még a sajtó tisztességének megóvása és a független magyar bíróság védelme is parancsolja. És ránk nézve csak az a fontos, hogy mit mond a legfőbb forum: a közönség. íme előadjuk bizonyítékainkat. ítéljen a közönség! * Bizonyítékaink a Kristály vállalat tizeiméiről. Lapunk múlt számában hosszabb czikk- ben rámutattunk arra, hogy a Szent-Lukács fürdő kutvállalat minő abszurd, meg- engedhetlen módokon igyekszik, ócska vitriollal előállított mü-ásványvizének a többi hazai ásványvizvállalatok rovására kizárólagos fogyasztási monopóliumot teremteni. Monopolizálni valamit csak az állam jogosult és számos kiváló jogbölcs vitatja, hogy még az állami monopólium sem fér össze az ideális jogélet elméletével, annak élétbeléptetését csupán magasabb állami érdekek indokolják. De egyszerűen tűrhetetlen és bűnös üzelem, ha azt egy magánvállalat teszi egy országban, ahol éppen a szabad ipari fejlődés most a legégetőbb érdeke az államnak. Azért készülünk törvényt hozni a tisztességtelen verseny ellen és üldözni azokat a szélhámos vállalatokat, amelvek semmiféle piszkos eszköztől nem rettennek vissza, hogy más vállalatok rovására akarjanak milliókat harácsolni. Mindenkinek joga van élni a hazában, minden ipari, gyári vállalatnak szabad érvényesülnie az üzleti tisztesség határai közt. Sőt, hogy virágzó, gazdag és boldog országot teremtsünk, első és főszükség a vállalatok létesülését minden módon elősegíteni és a tisztességes szabad versenyt biztosítani. Akik az ország e magasabb érdekei ellen akár bűnös furfanggal, vagy ravasz cselszövéssel, akármi más eszközzel vétenek, a börtönbe valók. Ez a magasztos közérdek parancsolta, hogy felszólaljunk múlt számunkban a „Kristály“ vállalat manipulácziói ellen, Mint ismertettük, ez a vállalat oly szerződési mintát íratott alá fogyasztó közönségével, a vendéglősökkel, hogy eszerint pénzbírság terhe alatt tilos más hasonlóan előállitott vizet árulniok, mint az övét. Ha semmi más bűne nem volna a vállalatnak, mint a szerződésnek ez az egy pontja, ez is elég volna arra, hogy az ellen tiltakozzunk és a tisztességes verseny biztosítása érdekében a törvényes megtorlást követeljük. Mert honnan veszi magának a jogot egy vállalat, szerződésileg monopolizálni a maga czikkeit számos más derék törekvő vállalat rovására, mikor itt elöljáróban megállapíthatjuk, hogy mindegyik vállalatnak olcsóbbak és talán még jobbak is a produktumai, mint az övé? Hogy eddig nincs törvény, mely a monopóliumnak ezt a szerződési formáját tiltsa egy magánvállalattól, úgy magyarázható, miszerint nem is gondoltunk arra, hogy akadhat olyan bolond fogyasztó közönség, aki egy ilyen szerződést elfogad, aláír és magát annak aláveti. Nem is akad, mert nem is vetette alá magát senki! Látjuk számos levelekből, miket a vendéglősök hozzánk és a vállalathoz intéztek, mint tiltakoznak kézzel lábbal, goromba hangon, dühös szitkok közt a Kristály vállalat azon követelő hangja ellen, hogy fizessenek pénzbirságokat és tartsák be a szerződés pontjait. Hogy ily szerződéseket mégis sikerült a vállalatnak aláíratnia, annak a magyarázata abban van, hogy az analfabéta vendéglősök félreértették a szerződés nyakatekert zavaros pontjait, felültek az ügynökök csábításainak, és nem tudták, hogy mikor e szerződést aláírják, tulajdonképpen mire is kötelezik magukat. A szerződés szövegében és a szerződő felek megszerzési módjában rejlik a bűn. A vendéglősök, akiknek neveit közöljük is, azt állítják, hogy ők nagyrészt nem tudták, minek Írnak alá. Az ügynökök tele beszélték a fejüket, odanyomtak aláírás végett egy czédulát és egy napon hüledezve ébredtek arra, hogy nyakig vannak süppedve a „Kristály“ zavaros krédójában. Hisz abban az agyafúrt, zavaros, összevissza firkált, homályos pontokból álló szerződésben nem egy egyszerű anafabáta vendéglős, de a legkörmönfontabb fiskális sem tud eligazodni. íme tessék alább részletesen bizonyítani fogjuk. Itt csak egy pontjára térünk ki, ahol azt részletezi, hogy a Kristály vizen kívül semmiféle más vizet és pedig világosan: „bárminemű üvegben vagy edényben más forrásvizet, {továbbá ásvány-gyógv- vezetékvizet, akár forrásból, talajból, kut- ból vagy bárhonnan származik stb.“ árulni 50 korona birság terhe alatt tilos. Ezzel szemben egy más helyen pedig meghúzódik egy' rövid és homályos kis mondat, hogy ezen kizárás nem vonatkozik oly vizekre, melyeket nem szénsavval telítenek. A vendéglős az elsőt elolvassa, a másikat nem érti. Azt se tudják sokan, hogy mi az a szénsavas viz. Észre se veszik, úgy el van keverve a pontok labyrinthu- sában. Ez pedig azért van, hogy a vendéglősöket megtévessze, hogy lehetőleg még természetes savanyuvizet se áruljanak. Azt higyjék, hogy az is tiltva van. Ézt az egy pontot azért emeljük itt ki, mert ebbe kapaszkodik mentségével a Szent-Lukács kutvállalat is. A többi vádjainkról hallgat. Ezen az alapon czáfol, fenyegetőzik sajtópörrel, hogy mi ezt elferdítettük és őt ezzel megrágalmaztuk. Pedig dehogy. Mi csak azt tettük, hogy ezt az egy pontot czikkünkben nem emeltük ki. De most kiemeljük. Hivatkozunk „A Nap“- ra. „A Nap“ czimü napilap is megtámadta a Kristályt és éppen ezen a czimen. Lám még „A Nap“ munkatársa is azt olvasta ki hamarjában e szerződésből, hogy az összes ásványvizek tilalom alatt állanak, aminek az ellenkezőjére csak egy körmönfont ravasz fiskális gondos tanulmányok után képes rájönni. Mi azért keltünk ki a vállalat ellen tudatosan, az összes hazai természetes és müásványviz vállalatok védelmére, mert ez a pont is oly furfangosan van elheBudapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet Tudatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óvadékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg előnyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden hányban szolgál a társulat vezetősége.
