Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-01-20 / 2. szám
4 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1907. január 20. Tisztelt kartársaimat Vendéglősök ügyeimébe van 0 szerencsém értesíteni, hogy a világhírű •• SALVATOR-SORE sör“ egész, fél és negyed hektoliteres Megkeresésekre levélben válaszolok. müncheni „Paulaner-Bräu” nálam megrendelhető. Mivel a „Salvátor- sör“ kimérési ideje márczius 1-től bezárólag márczius végéig tart a megrendelések már febinár hónapban megteendők. A „Salvátörhordókban, palaczksörök pedig 30 üveg tartalmn ládákban küldetnek szét. Tisztelettel PRINDL NÁNDOR vendéglős Budapest, VI., Andrássy-ut 51. sz. A „Magyar Szakácsok Köréinek 1906. évi deczember hó 29-én d. u. 4 órakor Budapesten, az „Angol királynő“ szálloda I. em. nagytermében tartott közgyűlése Palkó vies Ede elnök megnyitja a közgyűlést, konstatálja a határozatképességet, mert a kör ez idő szerinti 188 tagja közül az alapszabályok 13. §. II. bekezdésében előirt 47 tag (a tagok egynegyed része) helyett 49 tag van jelen; a jegyzőkönyv vezetésére felkéri Beer József h. titkárt, a hitelesítésre pedig Ká- vássy Károly és Taraba Mihály urakat. Elnök bejelenti, hogy a közgyűlés egy- behivása az alapsz. 12 §-ának szemmeltartá- sával történt, amennyiben a közgyűlés ideje a kör hivatalos lapjában: a «Vendéglősök L a p j a»-ban kétszer is és pedig először 1906. évi deczember 5-én, másodszor 1906. évi deczember hó 20-án hirdettetett, továbbá, mert a meghívók úgy a rendes, mint a tiszteletbeli tagoknak 17 nappal a közgyűlés napja előtt, 1906. deczember 11 -én szétküldettek. Elnök ezután a jelenlevőkhöz a következő beszéddel fordult: Tisztel Közgyűlés ! Tisztelt Uraim! A Magyar Szakácsok Körének megtisztelő bizalmából, most első Ízben állok Önök előtt, hogy számot adjak arról, miképpen viseltem gondját mindannak, a mit rám bíztak. A legjobb tehetség szerint végzett munka adta önbizalommal és büszkeséggel mondhatom el, hogy működésemnek nem vallotta kárát a kör. Munkálkodásom eredményét az évi jelentés és a kezeik között levő zárószámadások tüntetik fel. Őszinte akarattal kívánva a kör felvirá- gozását, néhol talán erősebb húrokat pendítettem meg. És nem sajnálom. Az én jutalmam támadás volt, de a kör érdeke meg volt mentve. Szigorúan szem előtt tartva a takarékosság elvét, egyes esetekben mégis túlléptem a kiadások legszűkebb körének határát, de csak akkor, mikor tudtam, hogy a befektetés gyümölcsöző lesz. Hála Istennek, nem csalódtam és nagy lelki örömömre szolgál az a tudat, hogy működésem alatt a kör vagyona majdnem megháromszorozódott. Munkásságom teljesítésében hű segítőtársaim, támogatóim voltak a kör választmánya, pénztárosa, jogügyi tanácsosa, és ellenőrei. Segítségükért, buzgalmukért fogadják hálás köszönetemet. Zajos éljenzés fogadta ezt a beszédet, melynek elhangzása után Elnök bejelenti, hogy a mai közgyűlés tárgysorozata, melyet a meghívók is tartalmaznak, a következő: Évi jelentés. Az 1906. évi zárószámadás és az 1907. évi költségelőirányzat előterjesztése. A felmentvény megadása. Uj alapszabályok tárgyalása. Elnök, alelnök, 12 választmányi tag, 3 számvizsgáló, a pénztáros, és jogtanácsos választása. A közgyűlés az előterjesztett tárgy- sorozatot egyhangúlag elfogadván; elnök felszólítja h. titkárt, hogy adja elő évi jelentését. A h. titkár a következőkben számol cl: Évi jelentés. a „Magyar Szakácsok Köre" 1906. évi deczember hó 29-’ki l!l. rendes évi közgyűléséhez. Tisztelt Közgyűlés! Tisztelt Uraim! A véletlen nekem juttatta a feladatot, hogy a II. és a III. évi közgyűlés között lefolyt idő alatt végbement sáfárkodásról megirjam a jelentést és leszámoljak a kör ezévi történelméről. Magyaros őszinteséggel felelek meg ennek a feladatnak. Szépitgetés nélkül mondom el a múltat, annak hibáival és amennyiben vannak, erényeivel; lefestem a jövő reményeit és egyúttal ideállitom a krónikás tükrét, hogy a kör benne lássa meg szemtől-szembe az ő képmását. Pártatlan leszek; adózva az érdemnek és megróva a rosszat. Kötelességem ez! Tehetem is, mert nem köt érdek és nem riaszt el megfélemlítés. Bocsássanak meg Tisztelt Uraim, ha eltérek a rideg statisztikai számoktól s a megszokott kimutatásos jelentés sablonjától; hanem belenyúlok a kör múltjába is, alapításától kezdve. Teszem ezt azért, mert a kör múltja úgy sincs megörökítve, másrészt pedig megköveteli a párhuzamvonás, amely csak ily módon lehetséges. A Magyar Szakácsok Köre 1904. április 14-én tartotta alakuló közgyűlését 51 szakács jelenlétében. Ezen idő előtt a kör csak mint asztaltársaság működött, minden alapszabályok nélkül. Ennek az asztaltársaságnak az elülülője Gyurkovits Ferencz volt, tulajdonképpeni megalkotója a mostani körnek. A fentidézett napon, már Gyurkovits halála után, elfogadták a máig érvényben levő, megerősítése daczára is csak «úgynevezett» alapszabályokat és kimondották jósszerüen előrelátva, hogy ameddig a körnek 10 tagja van, a kör fennáll. Arra persze nem gondoltak, hogy a tisztikar maga 16 tagból állott. Kimondták továbbá, de az alapszabályokba szintén nem vették be, hogy ha csak 9 tagja lesz a körnek, a kör vagyona a szakácsok özvegyei és árvái javára fordit- tatik. Ez a határozat magában véve nem nagy horderejű, de sajátságos véletlen, hogy rövid idő múlva bekövetkezhetett volna, ha a kör sorsa meg nem változik. Az első, alakuló közgyűlésen elnökké Mayer Lénárt József urat választották, aki ezt a tisztséget a múlt évig viselte. Alelnök [ lett Bauer Károly, jegyző ifj. Szekrényi Rezső, pénztáros Stettner Ferencz, aki a mai 1 napig rendithetlen ráfizetéssel nyögi a közbizalom terhét. A megalakulás után tehát meg volt a kisded, akit megkereszteltek, s talán lakomát is ültek; nem tudom, nyoma nincs. A megalakuláskor természetesen nagy volt a felbuzdulás, annyira, hogy még olyanok is akadtak, akik a tagsági dijat pontosan fizették, daczára annak, hogy határozottan körvonalozott czélja a körnek a valóságban nem volt. Lehet, hogy a vezetőség úgy gondolkodott, mint a gyermeknevelő édes anyák, hogy hadd erősödjék meg előbb, azután majd formálnak belőle valamit. Ha kibírja és megél, jó! Ez az angyalcsinálók logikája is és csekély híja, hogy ezzel a «gyöngédséggel» ki nem tekerték a csecsemő nyakát. A tagok legnagyobb része azonban a gyengédséget még merészebben fogta fel és alighanem az írás szavaira támaszkodva, úgy vélte, hogy: Aki ruházza a mezők liliomait és eteti a lég madarait, majd csak kegyelmébe fogadja a Magyar Szakácsok Körét is. Ezeknek az Írástudóknak a száma ma 24; példaképei az eléggé meg nem róható kötelesség nem tudóknak, szavukat meg nem tartóknak. Szinte erőt kell vennem magamon, hogy neveiket ne vegyem tollhegyre s itt felolvasva, ki ne pel- lengérezzem. Az uj kört múltjának ködös homályában a régi jó táblabirák patriarchalismusa és Pető Pálék nemtörődömsége árnyékolta be; holott pedig a legnagyobb magyar egyik mondásával: «hass, alkoss, gyara- pits!» jeligével kellett volna harezba mennie; mert, Tisztelt Uraim, egy újonnan megalakult körnek nem lehet oly életbeosztással élni, mint az embernek. Egy körnél, társaságnál, egyletnél nem lehet, nem szabad tétlenül nézni az évek múlását, várva annak magától megerősödését. Egy egyesületnek, hogy életképessége felett kétségbe ne essünk, olyannak kell lenni, mint Minerva sisakjának, amelyből, a görög mythológia szerint, vértezett harezo- sok ugranak ki és várják a csatát, a küzdést a jóért. A megalakulásnál és. utána elmulasztott céltudatos irányítás hibáját a vezetőség követte el, talán jóhiszemüleg; elkövette azzal, hogy nem Ígért semmit, nem adott és nem tett semmit. Talán abban bizakodott, hogy előbb gyűjt, aztán ad, nem gondolva arra, hogy manapság majdnem fordítva áll a dolog és kiadott fillérei után mindenki hasznot akar látni, értéket kapni. Más szavakkal: a kör azt várta, hogy előbb fizessenek a tagok és azután nyújt valamit; a tagok pedig — javarészt — azt várták, hogy előbb a kör nyújtson valamit és aztán — tisztelet, becsület a kivételnek — «fizetek .... ha akarok.» Ennek a két homlokegyenest ellenkező irányú gondolkodásnak a kiegyenlítése, összhangba hozatala képezte volna a múlt
