Vendéglősök Lapja, 1907 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1907-06-20 / 12. szám
XXIII-ik évfolyam. 12. szám. Budapest, 1907. junius 20 („PINCZÉREK LAPJA“) A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY. „Az első magy. érsz. pínczemesterek és pinczemunkások egylete", a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egylet, a „Székes- fejérvári pinczér-egylet“, a Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársulata“, az „Aradi pinczér-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-3gylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületé“-nek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok ipartársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és’aa Országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre“, a „Londoni Magyar Pinczér-Kör“ a „Pozsonyi pinczérek és markőrök Egyesületéinek Ű" HIVATALOS KÖZLÖNYE. Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-en és 20-án. Előfizetési ár: Egész évre ... 12 kor. || Félévre .... 6 kor. Háromnegyedévre 9 „ Évnegyedre . . 3 ,, ij Laptulajdcnos és feielős szerkesztő : j IHÁSZ GYÖRGY. ! i Szerkesztőség es kiadóhivatal: VII., kerület Akaczfa-utcza 7-ik szám Kéziratok és előfizetések ide íntézer.dők. Uj tagok. A Budapesti Szállodásom Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatába Farkas István bátyánk szives buzdítására ismét a következő vendéglősök léptek be. 34. Duffek Adolf X. kér., Maglódi-ut 59. 35. Verbőczi Lajos V. kér., Dorottya-u. 9. szám. 36. Beringer János III. kér., Vörösvári- utca 41. 37. Józsa György VII. kér., Rottenbiller- utcza 29. 38. Kovács József VI. kér., Nagymező- utcza 41. 39. Randwég József VII. kér., Klauzál- utcza 27. Rottenberger Sándor VII. kér., Dob-u. 70. Életkép. «Izzad, fut a pinczér, Szaladgál napestig...» Sorsát az elvtársak Sanyarúnak festik. S a «zsarnok vendéglős», A «kihizlalt» gazda: Hej, .nem egyszer eljut Biz a koldusbotra! Akárki mit mond is, Higyjétek elvtársak: Ez igazi képe A mai világnak! Illetlenség. Szándékosan nem Írtam meg ezen czikkemet és vártam mostanáig. Vártam, hogy illetékes helyről legalább egy mentegetődző nyilatkozat történik azért a kvalifikálhatatlan demon- stráczióért, amit néhány félrevezetett pinczér (vagy mi) a Törley jub'úeum alkalmával jónak látott illetlenül és jogtalanul rendezni. Azért mondom „illetékes“ helyről, mert lesznek néhányan, akik azt mondják, én csak azért beszélek, mert Törley alkalmazottja voltam. Hát abban, hogy az voltam, igazuk is lesz. De ez csak megtisztelő volt a vendéglős-iparra, hogy egyik szerény tagja, az ország egyik legelső gyárát és annak gyártmányait képviselhette a főváros piaczán. A várt nyilatkozat nem jött, szolgáljon, hogy jelen czikkemet nem mint Törley ur volt alkalmazottja, hanem mint az országos szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek nyugdíjintézetének elnöke írom, akinek intézetünk keletkezésekor Törley ur egyetlen szavára 6000 koronát adományozott intézetünk részére. Továbbá ugyanazon Törley, egyetlen szavamra egy olyan estélyt rendezett a nemzetközi vendéglősök kongresszusa alkalmával, amely fényt és magyaros vendégszeretet talán még nem felejtettük el és nem is fogjuk elfelejteni soha. Hát akkor miért nem handa-bandázott a magas pinczéreknek nevező díszes kompánia, akkor talán helyén lett volna kérni, — de nem követelni, hogy pinczérek szolgáljanak fel. Tessék csak emlékezni. Nem-e a derék Mit- rovácz és tiszteletreméltó társai rendezték a nagy Redout-ebédet, amely úgy volt rendezve, mint még soha egy ebéd se, nem láttunk ott egy kisegítőt sem, hanem az elsőrendű szállodák alkalmazottai, tudva, hogy vendégeink jöttek el, hogy Mitrová- czot, Ruefot nagy munkájában segítsék. Arra is tessék emlékezni még pedig tisztelettel, hogy azok a derék és becsületes úri pinczérek azt a tiszteletdijat, amit nekik a rendezőség megszavazott, Mitrováczczal, letétették a Glück Frigyes Íróasztalára azzal a kijelentéssel, tessék, mi méltók akarunk lenni mestereinkhez, a 400 koronát (ennyi volt a tiszteletdij), felajánljuk az Erzsébet királyné emlékének szánt szoborra. Ugyanígy cselekedett Müller Antal, aki úgy gondolta, ha vendégeink vannak, nem illik nyerészkedni és felajánlotta 2000 koronányi keresetéi a Redout-ebédből, ugyancsak az Erzsébet királyné szobrára. Csodálom tehát, mikor ilyen példák állanak pinczéreink előtt, akkor elragadtatják magukat és illetlenségeket követnek el. Honnét tudják, hogy Törley nem-e tett volna rokkant- és elszegényedett pinczérek számára nagyobb alapítványt ? De ezek után csak nem várhatjuk, hogy ilyenre gondoljon. Ha azok az urak okvetlenül „szolgálni“ akartak, hát ott van Wampetics és a többi nagy nyári üzlet, azok örülnek, ha embert kapnak, mire való a „szol- gálást“ követelni, mikor folyton ülésezünk a borravaló eltörlése czéljá- ból. Ha urak akarunk lenni, akkor ne kapaszkodjunk a Törley-kert rácsába munkáért és borravalóért. Meg vagyok tehát győződve, hogy azt az illetlenséget nem követték el szakemberek és ez nagyon természetes is, mert tanult pinczér ilyesmit nem tesz. Azt is bátorkodom szives emlékükbe hozni, hogy nincs vendéglős FANDA ÁGOSTON hrIasTmester BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok). Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára. Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József föherczeg Ö fensége udvara száméra. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója. A „Balatoni Halászati Társaság“ budapesti föelárusitója.
