Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-11-05 / 21. szám

HERCZEGTESTVÉREK ásványvíz nagykereskedő szá lit legjutányosabb árak és pontos Budapest, vili., józsef-kórut 3i b. telefon 53-66. kiszolgálás mellett mindennemű hazai és külföldi ásványvizeket. 1906. november 5. ______________________________VENDÉGLŐSÖK LAPJA 5 minden tekintetben előmozdittassélr, még hogyha áldozatokkal járna is annak ke­resztülvitele. Mint legközelebb fekvő kö­vetelmények lépnek azért előtérbe a bor- italadó leszállítása, a házi fogyasztás adó­mentesítése es a pálinkaadó felemelése, A jelenleg érvényben levő boritaladó bénitólag hat a borforgalomra úgy magas­ságánál, mint behajtásának módjánál fogva. A fogyasztás az országban igen alacsonyra csökkent az utolsó időben és a kereslet hiánya erős nyomást gyakorol az árakra. Csakhogy igy is az árak — daczára, hogy a termelő alig kap valamit az ő boráért — a fogyasztó számára még mindig ma­gasabbak, semhogy ebből kifolyólag le­hetne a borivás fellendülésére számítani. Az ár szabad képződését nagyban aka- dá lyozza a magas fogyasztási adó, mely mint ék verődik a termelő és fogyasztó közé és igy lehetetlenné teszi, hogy a fogyasztó közönség tényleg olyan áron kaphasson bort, mely a kereslet nagyob­bodását idézhetné elő. De azon csekély forgalom mellett, mely ma borban van, a közvetítői hasznot is kénytelenek a ke­reskedők, vendéglősök stb. az egységnél igen magasra tartani, mig megnagyobbo­dott forgalomnál az is tetemesen volna leszállítható. Azért tartjuk mi kétségtelen­nek, hogy a boritaladó csökkenésével a borkereslet csakhamar ismét rendes ke­rékvágásba jönne és a borárak a fogyasztó számára nemcsak annyival szállnának alá, mint a mennyivel az adó csökkentetnék, hanem jóval többel. De az adó a jelenlegi borárakhoz ará- nyitva oly magas, hogy szinte prohibitiv jellegűnek mondható. Ily magas adóval, helyes közgazdasági felfogás szerint csak oly tárgyat szabad sújtani, mely vagy ki­fejezetten luxusczikk és csak a leggazda­gabb közönség keresletét képezi vagy olyant, melynek forgalmát az állam min­denképpen megakadályozni akarja. A legalacsonyabb borárak, melyeket a múlt évben fizettek, 10—12 korona közt ingadoztak, vagyis az adó (11 —13 korona) ennek egy „alterum tantum“-\u volt. A mennyit a termelő kapott keservesen elő­állított termékéért, ugyanannyi adót is szedett róla az állam. De hát ez szeren­csére ma még kivétel. Vegyük azonban a bor nagy tömegét. Ennek értékét sem tehetjük magasabbra 22—25 koronánál hektoliterenkint, ezt viszonyítva az adó­hoz, kiderül, hogy jelenleg a borok túl­nyomó többségénél az állam csak borital­adó czimen 50—70 százalékkal megdrá­gítja azt az italt, mely hivatva volna mil­lióknak rendes fogyasztásául szolgálni. (Folytatása következik.) Társas reggelik: November 9-én: Petánovics József étter­mében, „Metropole“-szálloda, VII., Kere- pesi-ut 58. szám. November 16-án: özv. Jahn Edéné ven­déglőjében, VII., Valeró-utcza és Király- utcza sarok. „Jó barátok“ összejövetelei. November hó 7-én: Paládi László ven­déglőjében, Eötvös-ulcza 41. November hó 14-én: Kori István ven­déglőjében. Orczi-ut 26. November 21-én: Podolccz Ferencz ven­déglőjében, Szerdahelyi-utcza 2. November 28-án: Marchhard András ven­déglőjében, Mária Terézia-tér 1. Deczember 5-én: Kriszt Károly vendég­lőjében, Visegrádi-utcza 5. KÜLÖNFÉLÉK. Házasság. Díszes esküvő volt folyó hó 5 ikén délelőtt 11 órakor a városligeti fa­sorban lévő evangélikus templomban. Pelz- mann Ferencznek, a Pannónia-szálló ven­déglősének leányát, Irént vezette oltárhoz Lingel János butorgyáros. Násznagyok vol­tak : Glück Frigyes és Ullrich Lajos. A násznép között voltak : Lingel Károlyné, a vőlegény anyja, Lingel Károly, a vőlegény bátyja, Lingel Klára, a vőlegény nővére, Szabady Kálmán, a vőlegény sógora, Sza- badyné Lingel Irma, a vőlegény nővére, Glück Miczi nyoszolyóleány és ifj. Pelz- mann Ferencz vőfély. Simon Miczi nyo­szolyóleány ér Cristofoli Olvin vőfély, Glück Erős és neje, Brázay Kálmáy, Brázay Zol­tán országgyűlési képviselő és neje, Márkus József, Halmos János, Szuly János, Szuly Aladár dr. és neje, Fittler Kamill, özv. Singhoffer Ágostonná, Stadler Károly, Éhen Gyuly, Gundel János, Müller Antal, Simon Imre és neje, Spanberger Alajos igazgató, özv. Dréherné, Eisler Miksa dr., Mátray Lajos, Paizs Klára, Kaczián János ev. lelkész. Gyász a Géczy családban. Gyurkovits Ist­vánná, született Géczy Mária úrnő, október hó 25-ikén Budapesten elhunyt. Még egész fiatal volt, mindössze 21 éves, három évig élt boldog házas életet. Temetése nagy részvéttel ment végbe az uj központi sir- kertben. Az elhunyt fiatal úrnőben Géczy Kálmán rég időtől fogva közkedvelt mar­gitszigeti főpinczér leányát gyászolja. Lucullusról. Lapunk inai számában Bauer Károly főszakács ir egy rendkívül érde­kes kis értekezést Lucullusról, a kitűnő római hadvezérről, a ki lakomáiról histó­riai hirt hagyott maga után, kapcsolatban azon ténynyel, hogy a „Magyar Szakácsok Köre“ pecsétjére Lucullust vésette. A ked­ves értekezés figyelemre méltó vonzó stílusban van Írva s írójának nagy tanul­ságára vall, a mire büszke lehet a szakács­testület. Muhr György Budapesten. Néhány éve an­nak, hogy Muhr György, a népszerű fő­városi vendéglős átvette Rákospalotán a volt Csörgey-íéle vendéglőt és igy meg­szűnt pesti vendéglős lenni. Most örömmel értesülünk, hogy ismét visszatelepedett a fővárosba, a Csengeri-utcza 45. számú házban levő vendéglőt véve személyes kezelésébe. Régi törzsvendégei bizonyára örömmel fogják fölkeresni uj otthonában, mert pompás konyhája és kitűnő italai,— Uj vendéglős. Gazda Mihály szaktársunk a Rock Szilárd-utcza 10. számú vendég­lőt Albert Viktortól átvette. Igyekvése jó konyhával, és kitűnő borokkal szolgálni közönségének. amelyre mindig nagyon kényes volt, — soká feledhetlen volt a vendégek előtt. Sok szerencsét! Elhunyt szülők. Kiss Antal budapesti ven­déglős kartársunkat súlyos csapás érte. Rövidesen úgy édes atyja Kiss Ferencz volt 48-as honvéd 96 éves korában, mint édes anyja, született Borbély Erzsébet asz- szony 72 éves korában jobb létre szende- rültek. Derék szaktársunk gyászában min­denki a legnagyobb mértékben osztozik. Foghuzó vendéglős. Vendéglős-körökben pikáns kis eset fölött anekdótáznak néhány nap óta jóhumoru kedélyes emberek. Egy pesti vendéglősről szól a nóta, a ki a kon- kurrencziában annyira vitte, hogy a hozzá járó vendégeknek ráadásul a legelőzéke- nyebben huzza ki a zápfogát. Egy volt borbély ugyanis az élelmes szaktárs, a ki megunván a szappan habverést, vendéglőt nyitott. A múltkoriban egy vendég panasz­kodott neki, hogy napok óta sokat szen­ved az állkapcsában meglyukasodott hatal­mas zápfoga miatt. Oh, az csekélység, dörgölte össze vörös kezeit vihogva a borbélyvendéglős, ettől igen könnyen meg­szabadítja, t. i. kihúzza. A .vendég nagyot nézett: — Hát ön ki tudja huzni ? — Hogyne ! Minden vendégemnek na­gyon szívesen. — Azután mennyibe kerülne ? — Semmibe ! Kihúzom ingyen. Legföl­jebb megiszik nálam egy liter bort. — Gemacht ! Kezet szorítottak és az üzlet meg volt kötve. A következő perczben egy pár ha­talmas orditás hangzott a vendéglőben és az óriás zápfog ott volt a tányéron, néhány vércseppel garnirozva. A vendég azonban nem igen hálálkodott, mert a liter borért a borbély vendéglős fölszá­mított három koronát. A mi pedig ebben fő viccz és a mi valóban szomorú dolog, hogy valósággal megtörtént. Most már még az kell, hogy a tyúkszemeket is ki­vágja, a vendégeket megköpülyözze, a keléseket fölmetszsze és akkor bizonyára a legnagyobb mértékben sietnek majd a vendégek étkezni ebben a gusztusos ven­déglőben. Mi ellenben, azt hiszem, nem igen kérünk ilyen kollégákból a vendéglős szakiparban ! Így mondja el ezt egy ven­déglős kollégánk. Szölöültetés a Székelyföldön. A székely akczió keretébe fölvették az elpusztult szőlő- területek felújítását is. Miután ezleknek a te­rületeknek talaja alaposan minden irányban megvizsgáltatott, megkezdődött a telepítés. Tavaly 515,000, ez évben pedig 870,000 darab szőlőoltványt engedélyezett a földművelési miniszter székelyföldi szőlősgazdák közötti ki­osztásra. E támogatás mellett egyesek, gazda­körök, egyházak és községek vállvetett igye­kezettel újítják szőlőterületeiket s már igen szépen felújított szőlők tanúsítják a székely nép szorgalmát és igyekezetét. Budapesti föpinczérek óvadék letéti társaság mint szövetkezet Tudatjuk úgy a fővárosi, mint vidéki t. Kartárs urakkal, hogy eddigi rendszerünket teljesen megváltoztatva, teljesen uj alapon — melynél a kamat, dij és részjegy mindig csak egy heti időtartamra számittatik, — oly előnyös és couláns módozatot hoztunk be az óva­dékok folyósításánál, mely az eddigi összes módokat előnyök tekintetében jóval felülmúlja. Ajánljuk t. Kartársainknak, hogy mielőtt óvadékot folyósittatnak győződjenek meg előnyös feltételeinkről. Felvilágosítással minden irányban szolgál a társulat vezetősége.

Next

/
Thumbnails
Contents