Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-11-05 / 21. szám

1906. november 5. VENDÉGLŐSÖK LAPJA 3 F. M. K. E. Szántói savanyúviz Honi termék, legkiválóbb természetes szénsavas savanyúviz. Ne igyunk idegen vizet, hanem pártoljuk a magyar terméket, szállodák, vendéglők és kávéházakban fogyasszuk a FMKE fröcscsöt. c&> <§> c&> Kizárólagos főraktára : PÉCZELY és QEBHRRD, Budapest, II. kér., Batthyány-utcza 3. sz. Telefon 40—97. (6 & *6 Kapható mindenütt. 0 <6 Telefon 40—97 volt. Egyik lakomája alkalmával feltálal- tatta a gyümölcsöt s ez olyan tetszésben részesült, hogy először Olaszországban, a Krisztus utáni hetedik században pedig már Angliában, Belgiumban, Németország­ban, Magyarországban is termesztették. A gyümölcs neve is Kerasus, Cerasus város nevéből való ; ebből a városnévből ered a magyar cseresnye, a német Kirsche is. Ezzel kapcsolatban említem, hogy a meggy Európában csak a XII—XIII. században terjedt el, még pedig Konstantinápolyból. E néhány sorból is látható tehát, hogy a mi körünk pecsétjében lévő férfiú, mint­egy körünk védője, nem arról nevezetes, mintha nagyétü ember lett volna, hanem sokkal inkább arról, hogy hazájának egyik legműveltebb fia, a hazájukért dolgozók egyik leghasznosabb tagja volt. A cse­resnye átültetésével pedig az emberiség történetében is nyomot hagyott. Mindezek alapján Lucullus mindenképpen méltó arra, hogy a „Magyar szakácsok köre“ pecsét­jében képmását megörökítse ; s hogy e képmás ott van pecsétünkön, ezt első sor­ban kiváló elnökünknek, Palkovics Ede urnák köszönhetjük. Rusztria harcza. Ausztria, amely iparának szabad piaczául örökre le akarná igázni hazánkat, ádáz gyűlöl­ködésében minden eszközzel megrontásunkra törekszik, még a tisztességtelenségtől sem riadva vissza. Valóban itt az ideje, hogy mi is föleszmél­jünk s ajtót zárjunk az osztrák portékák előtt. Ausztriával szemben a legnagyobb erély s a legridegebb visszautasítás álláspontjára kell helyezkednünk; mert ő előtte csak egy czél van, az, hogyan lehet ártalmunkra, mi­ként dönthet bennünket a végső nyomorba. Kitűnik ez a következő esetből is: Osztrák szomszédaink állandóan agyarkod­nak a magyar liszt eWen s ahol csak módjuk van rá, mindent megtesznek legnagyobb ex- portczikkünk megrontására. Vakmerőségük már odáig ment, hogy hazug és tendenczió- zus hírek kolportálásával igyekeznek nekünk kellemetlenségeket szerezni. Hir szerint Ausztria több tartományában czédulákat osz­togatnak «Az egészségre káros ma­gyar liszt» felírással, melyben a legkép­telenebb hazugságokat szórják a magyar liszt ellen. A vakmerő hazugságokban kifejti az ismeretlen czikkiró, hogy a magyar malmok lisztjüket kénsavval preparálják. Ezért — foly­tatja a förmedvény — a nép széles rétegeit óva intjük, hogy saját egészsége érdekében magyar lisztből készült kenyeret egyék. Maid tovább: «Ha el akarod kerülni azt a nagy veszélyt, hogy te is súlyos betegségbe essél: ne fogyasszál semminemű magyar lisztből készült árut. Minden gon­dos anya és háziasszony ezentúl óvakodni fog a magyar liszt vásárlásától.» E hallatlan hazugság jellemzi osztrák szom­szédainkat. Ily mértéktelen izgatás mellett valóban időszerű, hogy mi is fölvegyük a harczot az osztrák ipar ellen, melynek ter­mékei az ügyvezető kormány jóvoltából 1917-ig zavartalanul fogják elárasztani az or­szágot. Erre a gyalázatos hazugságra csak egy válaszunk lehet, az, hogy nem vásárlunk osz­trák ipari czikkeket. Ezt ha más okból nem is, magunkra való tekintetből azért is meg kellene tennünk, mert világszerte köztudomású, hogy az osz­trák készítmények a legsilányabbak egész Európában. Ne vegyünk drágáért rosszat legkonokabb ellenségünktől a saját kárunkra. Arra nézve, hogy az osztrák iparosok és kereskedők mily lelkiismeretlenek, idézzük egy szakértő czikkelyét a «Magyar Ipar»-ból: «Tessék csak végigsétálni a bécsi előkelő negyed utczáin és méltóztassék meggyőződni, hogy mily kevés a valóban finom úri divat­üzlet. Azok pedig, amelyek az előkelők közé számíthatók, — mily nevetséges kis árukész­lettel vannak felszerelve a budapesti hason- ranguakkal szentben. A választék hiányát talán csak azért nem veszi észre a legtöbb magyar úriember, mert az ezen üzfetekben uraiKocfó kimért, hideg tónus, az a''Bizonyos világvárosi fölény, mely az eladó minden hangjából és minden mozdulatából kirí, szinte üermesztoleg hat a vevőre, ki kalapot emelve az idegen eiott — pénzéért megveszi azt, amit neki kezébe nyomnak. Lehet, hogy sok tekintetben mögötte áll a mi fővárosunk az osztrák metropolisnak, de a férfidivat dolgában semmi esetre sem, mert a korrekt angoi divat követésében és az ezzel karöltve járó valódi londoni újdon­ságok felmutatása tekintetében a themze- parti főváros után, — még Párist is túlszár­nyalva — Budapest áll az első helyen. De van a nyakkendőnél még több, sokkal fontosabb áruczikk, amelyre a bécsi divat­árus a legnagyobb higadtsággal és minden lelkifurdalás nélkül rányomja az angol bé­lyeget. «London mode» felirat fityeg például nemcsak egy helyen olyan flanell ingeken, melyekről a neutitscheini származás az utcza túlsó járdájáról is leolvasható. A bécsi bel­város egyik számottevő posztókereskedésé­nek emeletmagasságu üvegtáblái mögött reichenbergi vagy brünni utánzatok «echt Englisch» jelzéssel vannak kitéve és éppen­séggel nem ritka az a felirat sem, melylyel a sifíongallért «Rein Leinen» gyanánt kínálja. Hogy ezeket a visszás állapotokat tollhegyre vettük, nem a "féltékenység, vagy az irigység vezetett bennünket, hanem csupán az a meg­nyugtató belső tudat, hogy a férfidivat terén, Budapesten a szoliditás is magasabb fo­kon áll. Vendéglősök, pinczérek tehát ne vásárol­junk beeJ: rongyot, ne viseljük Bécs össze­tákolt ruháit, a mikor a magyar ipar szebbet es joDDat produkál olcsóért. Ki az osztrák iparczikkekkel Magyar- országból ! R budapesti pinczéregylet memoranduma fi miskokzi kongresszus színe előtt. Idevonatkozólag egy sajátos esetet is el­mondok. Insbruckban egy olyan szállo­dában laktam, amelyben minden folyosón, minden helyiségben sürü egymásutánban fel­bukkanó táblákon figyelmeztették a közönsé­get, hogy ott borravalót sem adni, sem el­fogadni nem szabad. Én azután kísérletet tet­tem, vájjon elfogadják-e a borravalót. És csodálatos dolog, talán életemben több borra­valót nem osztogattam ki, mint ebben a borravalótól mentes insbrucki szállodában, rövid idei tartózkodásom alatt, mert bizony mindegyik a legnagyobb készséggel fogadta el a borravalót. Ami a tanonczokat illeti, ezeknek az ér­dekét én úgy is szivemen viselem és a pin- czéregyesülettel egyetértésben meg fogjuk találni a módot, hogy mindent megtegyünk, ami a jövő generácziónak kiképzésére és fej­lődésére fontos. E tekintetben tőlünk a leg­messzebbmenő méltányosságot várhatják és fogják is tapasztalni. A frakk-kérdésre nincs megjegyzésem. A memorandum egészére nézve előadtam azon álláspontomat, hogy előkészítés végett utaljuk a megfelelő tényezők elé. Minden­esetre a legnagyobb melegséggel foglalko­zunk vele, jóakarattal és méltányossággal, hogy vállvetve és kölcsönös megértés mel­lett megtehessük mindazt, ami az ipar ér­dekeinek sérelme nélkül lehetséges, amit az újkori szocziális irány, a XX. század szocziális szelleme megkövetel. Ez elől nem fogunk elzárkózni, számolni fogunk a gyakorlati élettel, a keresztülvihetőség nehézségeivel és minden szempont tekintetbevétele mellett szerencsésen megtaláljuk majd a módot arra, hogy a pinczéregyesület memorandumában foglalt sok jogos és igazságos kívánalomból teljesítsük és megvalósítsuk azt, ami telje­síthető és megvalósítható, sőt teljesítendő és megvalósítandó önszántunkból is. (Hosz- szantartó zajos éljenzés.) Elnök: Miután többen a tárgyhoz szólani nem kívánnak, azt hiszem, kijelenthetem, hogy a vendéglősök országos szö­vetségének közgyűlése a buda­pesti pinczéregyesület memoran­dumát a legnagyobb jóakarattal és méltányossággal fogadja, annak részleteire nézve azonban nem határozhat, hanem előkészítés végett kiadja az igazgató- tanácsnak azzal az utasítással, hogy küldje meg az egyes ipartestületeknek sürgős tár­gyalás és elintézés czéljából és a beérkező jelentések alapján tegyen majd indokolt elő­terjesztést az igazgató-tanács a vendéglősök országos szövetsége legközelebbi közgyűlé­sének, amelyet Pécsen fogunk megtartani. (Vége.) Szállodások figyelmébe! IX., Liliom-utcza 8. sz (saját házban.) Ajánlom dúsan felszerelt raktáromat vas- és rézbuiorhan olcsó árban és kedvező fizetési feltétellel. BRUCK J. HENRIK : =TuV1T£st= n 8 !l

Next

/
Thumbnails
Contents