Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-10-20 / 20. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. október 20. HERRMANN J.L. cs. és kir. fémáru-gyár. Budapest, IV., Eskü-ut 6. Ajánlja a legszolidabbnak elismert gyártmányait alpacca-ezüs; chinai ezüst s alpaccából szálloda, kávéház és vendéglő felszerelések. Árjegyzékek, költségv. díjmentesen. Alapítási év 18i9‘ pontjából — miként azt a végrehajtás tárgyában kiadott pénzügyminiszteri utasítás maga is kiemeli — kiváló fontossággal bir, hogy az egyes üzletek italforgalma a lehető pontossággal megállapittassék. E végből ugyanezen utasítás elrendeli, hogy a pénzügyőri biztosságok a három évi kivetési időszakot megelőző év junius 30-áig gyűjtött egész évi forgalmi adatok összeirási jegyzékét 8 napig terjedő közszemlére való kitétel, az érdekeltek értesítése és az osztály- basorozásra vonatkozó saját véleményük közlése végett az elöljáróságokhoz áttenni kötelesek. Ezen kötelességüket a székesfőváros területén működő pénzügyőri biztosok a pénzügyminisztérium által Budapest területére külön engedélyezett határidőben pontosan teljesítik, úgy nemkülönben a kerületi elöljárók is, amennyiben a hozzájuk beérkezett ezen jegyzékeket közszemlére kiteszik. Ámde a 'kerületi elöljárók, kik pedig amint tudjuk, minden hónapban tartanak közös értekezletet, tehát módjukban lett volna ezen több ezer családot érdeklő felette fontos ügyben bizonyos egyöntetű eljárásban megállapodásra jutni, a közszemlére való kitétel és a meghirdetés körül csaknem mindannyian egymástól eltérő eljárást követnek. így, miként azt most, midőn a reánk következő időszakra terjedő előmunkálatokról van szó, tapasztaltam, az V. kerületi elöljáróság anélkül, hogy utczákon kiragasztott hirdetmények vagy meghívás utján hívta volna fel az italmérők figyelmét a közszemlére kitett összeirási jegyzék megtekintésére, elégnek találta, ha a nagyterjedelmü füzetet az elől- járósági épület bejáratánál kifüggesztett hirdetési táblába helyezi el, mely tábla azonban sodronyhálózattal lévén ellátva és kulcscsal lezárva, még ha tudta volna is valaki, hogy a jegyzék ott rejtőzik, azt meg nem tekinthette s ellene észrevételeit az adott 8 nap alatt be nem terjeszthette. Ezen kerület területén lakó italmérők tehát évek óta el voltak zárva attól, hogy az üzletükre vonatkozó italforgalmi adatokat megtekinthették s azokra észrevételeiket megtehették volna, minek következtében az osztály- basorozásra hivatott pénzügyigazgatóság a pénzügyőri biztos által hozzája felterjesztett és saját javaslatával ellátott jegyzék záradékolásából meggyőződvén arról, hogy az adatok ellen senki észrevételt be nem adott, az illetéket ezen egyoldalú és mindenesetre felületes munkálat alapján vetette ki. Ezen visszás és az italmérőkre felettében sérelmes eljárásra nagyságos Gundel János ipartársulati elnök urat figyelmeztetvén, szokott buzgósággal azonnal sietett az említett elöljárósághoz, ahol is sikerült kieszközölnie, hogy a már záradékkal ellátott és aláirt jegyzék 8 napon át az irodavezető hivatalos helyiségében közszemlére újra kitétetett s erről az összes italmérők kézbesített felhívásban értesítettek. A IV. kerületi elöljáróság hasonlókép a kapu alján levő hirdetménytáblába zárva tette közszemlére a jegyzéket, de hirdetményeket éppen úgy nem bocsátott ki, mint az előbbi, hanem azt megtette, hogy midőn a kapu alól a jegyzék hozzája visszakerült, sokakat behívott és élőszóval közölte velük az üzletükre vonatkozó italforgalmi adatokat. Ezen eljárás sem mondható helyesnek, mivel számosán nem voltak a kitételről értesülve. A III., VIII. és X. kerületekben utczákon kiragasztott hirdetmények utján lettek figyelmeztetve az italmérők a szükséges tudnivalókról. A meghirdetés ezen módja azonban még sem oly biztos, mert az idő rövidsége és az illetők más elfoglaltsága miatt a hirdetmény többek figyelmét kikerülheti. Az I., II., VI. és VII. kerületi elöljáróságok minden egyes italmérőt kézbesített határozat vagy kézbesített végzéssel hívják fel, hogy a 8 napon át kitett jegyzéket az előljárósági épület melyik helyiségében s mely időben szemlélhetik meg. Ez már sokkal helyesebb módja ezen ügy kezelésének, mint az előbbiek. Die a legteljesebb elismeréssel és köszönettel mégis a IX. kerületi elöljáróságnak tartozunk, mely elöljáróság felismerve az ügy egyesekre kiható nagy fontosságát, követésre méltó példát adott többi tiszteletreméltó társainak is a követendő eljárásra nézve. Ezen elöljáróság ugyanis, amint azt a többiekkel együtt ide mellékelt «Értesítő» mutatja, (Lásd alább a közlemény után. Szerk.) kinyomatott és házhoz kézbesített «Ér- tesités»-ben tudatta miként már ez előtt, úgy most is az italmérőkkel mindazt, amit tud- n|io'k kell s közli egyszersmind az italforgalmi adatokat is. Az ügy ilyetén módon való kezelése mellett az italmérők idejében értesülvén az őket érdeklő italforgalmi adatokról, meg vannak kiméivé attól, hogy, különösen távolabb eső helyekről az elöljáróságokhoz fáradozzanak, hanem ha nincsenek megelégedve, bélyegmentes kérvénybe foglalt észrevételeiket a nélkül, hogy munkakörükből távozniok kellene, egyszerűen posta utján is beküldhetik. A fentebb elmondottakból világosan kitűnik, hogy ezen fontos ügy kezelése körül az annyira kívánatos és czélravezető egyöntetű eljárás, daczára annak, hogy Budapest, habár 10 kerülete van is, mégis csak egy város és hogy a törvény már 6 évvel ezelőtt életbe lépett, még mindig hiányzik. Amiért is, hogy ezen visszás állapotnak vége vettessék, helyénvalónak tartanám, ha a tekintetes Ipartársulat felkérni méltóztatnék a polgármester urat: hatna oda az összes kerületi elöljáróságoknál, hogy az italforgalmi adatokról az italmérőket úgy a három évi időszakra, valamint az időközben keletkezett üzletekre nézve is mindig a IX. kerületi elöljáróság által használt mintaszerű «Ér- tesités»-sel értesítsék. Hiszem, hogy sem a polgármester, sem az elöljáró urak nem fognak mereven elzárkózni ezen kérelem teljesítése elől; mert hiszen mindannyian nagyon jól tudják, hogy a főváros italméréssel foglalkozó hasznos polgárai, adófizetésük és a község iránti más egyéb kötelezettségük teljesítése által nagyon is rászolgálnak árra, hogy őket a kerületi elöljáróságok ezen csekély kedvezményben részesítsék. Felkérendő volna továbbá a polgármester ur annak kieszközlésére is, hogy az italforgalmi adatok közszemlére való kitételéről — ha ugyan eddig meg nem történt — ne csupán az italmérőket, hanem a tekintetes Ipartársulatot is mindenkor értesítsék, hogy — ha ezen jogával élni kíván — észrevételeit szükség esetén az ipartársulat is megtehesse. Nem volna helyes, ha a tekintetes Ipartársulat a törvényben és a végrehajtás tárgyában kiadott utasításban biztosított jogával élni nem kívánna; sőt nagyon is kívánatos, hogy ezen úgy egyesekre, valamint magára az Ipartársulatra is oly fontos jog gyakorlásában közömbös magatartást ne tanúsítson, mert ezen jog gyakorlása által az üzletek osz- tálybasorozásának véleményezésénél az elöljáróságok és pénzügyőri biztosságok körében, sőt még a pénzügyigazgatóságnál is bizonyos befolyást nyer, hatásköre és tevékenységének tere némileg kibővül, tekintélyét emeli, a társulati tagoknak esetleg hasznos szolgálatot is tehet. Nem sikerült teljesen kiderítenem azt, hogy az elöljáróságok mily eljárást követnek az egyes üzletek osztálybasorozásának véleményezése körül, vagyis, midőn a már 8 napon át közszemlére kitéve volt összeirási jegyzék hozzájuk visszakerül, egymaguk végzik az osztálybasorozás véleményézését, vagy pedig mások meghallgatásával állapodnak meg? Több elöljáróságnál hallottam azonban, hogy ezen műveletet többnyire maguk az elöljárók vagy helyetteseik a tanácsjegyző urak végzik. Hát ha ez valóban igy van, akkor ezt sem lehet helyes eljárásnak mondani, mert hiszen a főváros egyes kerületei nem megyei községek, melyekben csak néhány korcsma van és amelyeknek italforgalmát az azokat látogató községi elöljárók saját tapasztalatukból nagyon jól ismerik, az osztálybasorozás műveletét tehát könnyen véleményezhetik, hanem nagy területeken fekszenek, melyeken rengetegen foglalkoznak italméréssel, de amelyeket előkelő társadalmi és hivatali állásuknál fogva a kerületi elöljárók és helyetteseik a tanácsjegyzők soha meg nem látogatnak, tudvalevő ez ügyben tehát teljesen tájékozatlanok s egymagukra hagyatva alapos véleményezést nem is adhatnak. Szerény véleményem szerint az egyedüli czélravezető mód az volna és ez bár nem ugyanazon hatáskörrel, de némileg mégis pótolná a kivető bizottságokat, melyekben tudvalevőleg szakértők is foglaltak helyet, ha sikerülne ugyancsak a polgármester utján kivinni azt, hogy a kerületi elöljárók az ipartársulat által minden kerületre külön kiküldött és ott lakó 2—3 szakértő ipartársulati tagból alakítanának saját elnökletük alatt egy bizottságot, s ezek meghallgatásával véleményeznék az osztálybasorozás! Hogy mennyire szükség volna a szakértők közreműködésére, azt beigazolja a következő eset: 1900-ban, Budapest egyik legelőkelőbb szálloda tulajdonosa szállóbeli kisterjedelmű kávéházára a pénzügyőri biztosság nem kevesebb mint 400 hektó bort, 1000 hektó sört, és egy regement pálinkát irt elő. „Asbestoid“ A legszebb és legtartósabb- — Prospektus, minta és árlapok kívánatra ingyen és bérmentve. S/ÍTORI, FRANK, VÖLKER flSBESTOIb dombormű épület-diszitmény^k, gyára Budapest, VI., Hungária-körut 72. sz. Menyezet és faldiszitések, valamint falburkolatok (lambériák) szab. Asbestoid- ből, domborművű kivitelben, szállodák, vendéglői és kávéházi helyiségek] részére.
