Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)

1906-10-05 / 19. szám

XXII-ik évfolyam.

19. szám.

Budapest, 1906. október 5.

(„PINCZÉREK LAPJA“)

A HAZAI SZÁLLODÁSOK, VENDÉGLŐSÖK, KÁVÉSOK, PINCZÉREK ÉS KÁVÉHÁZI SEGÉDEK ÉRDEKEIT FELKAROLÓ SZAKKÖZLÖNY.

„Az első magy. crsz. pínczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „Budapesti kávéházi segédek egylete“, a „Szatmár-Németi pinczér-egvlet a Székes- fejervan pmczer-egylet“, a Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a Győri pinczér-egylet“, a Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipártársulata“ az „Aradi pinczer-egylet“-nek, a „Szabadkai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások vendéglősök es kávésok ipartarsulatá“-nak, a „Miskolczi pmczér-egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek a „Székesfejérvári vendéglősök, kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és'az Országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, a „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet“ a Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulat“-nak a „Magyar szakácsok köre“, a „Londoni Magyar Pinczér-Kör“

a „Pozsonyi pinczérek és markőrök Egyesületéinek

*3" H3VATALOS KÖZLÖNYE. -£J

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án.

Előfizetési ár:

Egész évre ... 12 kor. II Félévre . . . . C kor. Háromnegyedévre 9 „ || Évnegyedre . . 3 ,,

Laptu’ajdonos és felelős szerkesztő:

IHÁSZ GYÖRGY,

Szerkesztőség es kiadóhivatal:

VII., kerület, Akáczfa-utcza 7-ík szám.

Kéziratok és előfizetések ide íntézendők.

Az összetartás ereje.

Azok a vendéglős kongresszusok, melyek az utóbbi években lefolytak, igazolják legjobban, hogy mennyire hasznos és fontos a föltétien összetartás valamely közös czél elérésére.

Szorongatott, jogaiban csorbított osztályok mindenkor csak úgy vehették fel javaikért a sikeres küzdelmet, ha összejöttek, harczuk irányát megbeszélték és amit közösen elhatároztak, amellett derekasan kitartottak.

Az apostolok gyülekezetükön határozták el, hogy szétmennek a világba hirdetni az igét és vértanusá- got kellett halnick, hogy igazaik diadalra jussanak.

Az ankétek, a kongresszusok, az értekezletek, koalicziók, a gyülekezetek, vagy nevezzük bárminek azt a módját az ideákért való küzdelemnek, mely sok ember testvéri egyesülésében nyilvánul, mindig meghozták a maguk gyümölcseit.

A magyar vendéglősipar sokáig élt szertetagozódva a hazában.

Ezelőtt egy pár évtizeddel sem a kormányhatalom, sem a nagyközönség még csak nem is gondolt arra, hogy a vendéglősség is egy számottevő ipar.

A fővárosi vendéglősben egy vállalkozót, a falusi Iczigben pedig csak a bormérő zsidót látták, arra nem is gondoltak, hogy egy igen felette fontos ipari hivatást töltenek be, mely- lyel számolnia kell az államnak s a társadalomnak egyaránt.

Hogy a vendéglősiparnak, mint iparnak bajai és sérelmei is lehetnek és

Vannak, még pedig nagy számban, senki sem sejtette és azzal senki sem törődött, mert mint ipart észre sem vette senki.

Nem volt szervezett osztály, magát kifele képviselő testület és igy nyomták minden teherrel, amit csak elbírhatott. Mert minden korcsmáros a maga fészkében maga-magának jajgatott.

Egy negyed százada annak, hogy a vendéglős iparnak sajtója kezdett teremni. A sajtó adta hírül a világnak először, hogy van vendéglős ipar és annak sok súlyos terhei és bajai vannak. A sajtó adta az impulzust a szervezkedésre, az egyesülésre.

Az állam és a nagyközönség pedig a kongresszusok révén tudta meg országosan, hogy a vendéglősség egy szervezett nagy testület a hazában, mely jogokért küzd.

Voltak lelkes vezetőférfiak, kik kezükbe vették az ügyet, megmozgatták az egész ország vendéglősségét, talpra állították érdekeik védelmére és immár a vendéglőskérdés a kor- | mány egyik megoldásra váró problémájává vált.

Meg kell mosolyognunk azt a kicsinyes rövidlátást, azt a hülye felfogást, mikor bizonyos körben fölvetik azt a kérdést, hogy mit értünk el mozgalmunkkal s mit csinált érdekünkben pl. egy Gundel János?

Gundel János nem tehetett sokat, de annyi parányit tett, hogy megérdemel a vendéglősségtől legalább is egy szobrot.

Gundel első apostola volt az életre- kelt magyar vendéglős iparnak. Hogy |

vagyunk, hogy létezünk, hogy mozgunk, hogy élünk, hogy szervezett iparrá lehettünk, hogy a világ tud rólunk, hogy tisztelnek, becsülnek bennünket, azt mind Gundel Jánosnak köszönhetjük.

Tévedés azt hinni, hogy azok a kongresszusok, melyek pár év óta igen okosan az ország kiiiömböző részeiben tartattak, eredménytelenül zajlottak volna le.

Minden egyes kongresszusnak volt egy-egy hatalmas pozitiv eredménye. Minden egyes kongresszuson vetődtek újabb és újabb eszmék föl. A magyar vendéglősséget fölébresztették, ipara iránt érdeklődővé tették és határozataik tudtára adták az egész világnak, hogy a vendéglősség él és mozog és mint a legfontosabb iparágak egyikét, nem szabad Csáki szalmájának tekinteni.

A legutóbbi miskolczi kongresz- scusról is az egész hazai sajtó hasábokban emlékezett meg. Mely lap emlékezne meg országos bajainkról, ha arra néki módot nem nyújtanánk.

Honnan tudná a kormány, hogy nekünk bajaink, sérelmeink, követeléseink vannak, ha azt impozánsan, egyesült erővel nem hangoztatnánk ?

Az eddigi kormányok, igaz, nem segítettek rajtunk semmit. Folyton váltakoztak, közjogi harczokban múltak ki, az ipari érdekek általában el voltak hanyagolva és a mi mozgalmunk pedig csak csecsemőkorát élte. Egy csapásra mindent kivinni nem lehet. A diadalnak le kell rakni alapjait, magot kell vetni, hogy gyümöl- l csözzön.

FANDA ÁGOSTON ^IIszmesTer

BUDAPEST (Központi Vásárcsarnok).

Első budapesti mindennemű élő és jegelt halak nagy raktára.

Szállít a legmagasabb királyi udvar, valamint József föherczeg Ö fensége udvara számára. — Budapest székesfőváros összes nagy szállodáinak és vendéglőseinek szállítója.