Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-08-20 / 16. szám
1906. augusztus 20. R mi szégyenünk. A pécsi járás borellenőrző-bizottsága nemrégen tartotta meg a pécsi járás főszolga- birói hivatalában ülését, ifjú Brázay Kálmán elnöklete alatt. Az ülésen a borhamisítás ügyével foglalkoztak. Sajnos, borhamisítással, daczára annak, hogy már elég bőven termelnek bort, mégis nagyon sokan foglalkoznak. Megállapították, hogy a pécsi járásban 1905. évben 5 esetben fedeztek fel hamis bort, amelyeknek előállítói szigorú büntetésben részesültek. Aborhamisitók között legtöbb korcsmáros volt. Megbeszélték még a szükséges intézkedéseket, amelyekkel a bortermelők és korcsmá- rosok jobban ellenőrizhetők. Hát a hivatalos jelentésben nem kételkedhetünk, igy hát csak pirulnunk kell megtéve- lyedett szaktársaink miatt. Az ilyen elvetemültek a szégyen mellett kimondhatatlan kárt is okoznak a vendéglős-iparnak, mert gyanússá teszik a közönség előtt valamennyi vendéglőst s elriasztják a borivástól. Éppen ezért minden tisztes vendéglősnek erélyesen kell követelnie, hogy a lelketlen pancsolók és hamisítók kérlelhetetlen szigorral sujtassanak; sőt maguknak a vendéglősöknek kellene egymásra ügyelniük s akit közülök gyanúsnak találnak, hogy a tisztesség, a vendéglős-ipar jó hírneve és embertársaik egészsége ellen vétenek, juttassák a törvény és a közmegvetés kezére. Mig ezt nem teszszük, mindnyájan szenvedni fogunk a közönség megszégyenítő gyanúja alatt. R nyugdijegyesület gyarapszik! (HizériáK a tagyyüjtés Körül.) Örömmel tapasztaljuk, hogy mint gyarapodik tagokban országos nyugdíjintézetünk. Az érdeklődés egyre nagyobb és nagyobb arányokat ölt a nyugdíjintézet iránt és most már az egész ország minden részéből tömegesen iratkoznak be a tagok. Nagyon helyes ez igy, mert csak akkor fogunk eredményt flérni, ha egy hatalmas tábor támogatja a nyugdíjintézmény üdvös eszméjét. A nyugdíjintézet ily örvendetes haladása mindenesetre elsősorban az igazgatóságot dicséri, amelynek tagjai fáradhatlan buzgalommal és lelkiismeretességgel töltik be feladatukat. Az igazgatóság állandó közeget alkalmazott a tagoknak országszerte való összegyűjtéséhez. A megbízott taggyüjtő Delfin Samu, aki ezért rendes fizetést és százalékot húz. Delfin Samu működését azonban nem VENDÉGLŐSÖK LAPJA mulaszthatjuk el némi megjegyzésekkel kisérni. Biztos forrásból értesülünk ugyanis, hogy Delfin Samu a nyugdíjintézet alkalmazottja taggyüjtés közben egyéb privát dolgokkal is foglalkozik. Az aláíró tagokat egyes lapok megrendelésére kapaczitálja. Több helyen gyűjtött megrendelést bizonyos szaklapokra és az előfizetés gyűjtéssel rendszeresen foglalkozik. Ez pedig helytelen és elitélendő, akármilyen lapot kolportál is. Mert hivatalos minőségében nincs kizárva, hogy akármelyik szaklapot mintegy a nyugdíjintézet hivatalos lapjának gondolja a közönség s ő neki, akinek a gyűjtésből haszna van, egy csepp oka sincs azt czáfolni, sőt inkább érdeke úgy tüntetni föl; ez pedig nemcsak a közönség és a többi szaklap, hanem az intézmény rovására is megy . A nyugdíjintézet taggyüjtője nézzen a dolga után, töltse be hivatását, kap érte rendes díjazást és jutalékot és ne csapjon föl ügynöknek, mert e foglalkozás az ő hivatásával össze nem egyeztethető, az az intézmény kárára van. Hiszszük, hogy az igazgatóság el fogja tiltani attól, hogy tagok mellett előfizetőket is gyűjtsön, mert egy cseppet sem használ az intézménynek, ha közege a közönséget előfizetések gyűjtésével is zaklatja. Delfin Samu legyen vagy újság-ügynök, vagy taggyüjtő, de az nem engedhető meg, hogy az intézet költségén és rovására újsággal is beügynökölje az országot. Üzérkedés a kasszírnőkkel. Nincs igazán sajnálatramélíóbb asszonyi teremtés a földön, mint az a nő, aki arra van kárhoztatva, hogy éjjeli tivornya tanyákon, bizonyos füstös kávéházakban, virrasz- szon egész éjeken át a szilvoriumos üvegek közt, fanyar mosolylyal biztatva mulatásra a vendégeket. Mióta a modern Magyarország kialakult, úgy a főváros, mint a vidéki városok kisebb- nagyobb éjjeli kávéházaiban és mulatóiban elmaradhatlan személyiség a kaszirnő. Sok kényszerhelyzetbe jutott, bukott nő került oda a kassza mögé, néhány évtized óta. És számuk annyira elszaporodott, hogy' az üzleti vállalkozók bizony válogathattak bennük, hogy melyik lesz vonzóbb, csinosabb a vendégek számára. Persze fizetésük a legkevesebb, alig pár garas. Amit bájaikkal, fanyar mosolyukkal elérni bírtak, ott a kassza mögött, az mind a tulajdonos zsebébe vándorolt. Úgy látszik azonban, hogy az utóbbi időkben megszűnt a kaszirnői mosoly hagyományos varázsa. Egyik uj kávéház a másik után nyílik, a konkurrenezia egyre nagyobb és azoknak a jámbor Paliknak a száma egyre 7 kevesebb, akik egy mosolyért teljesen kihagyják magukat fosztani. A kaszirnők is okosabbak kezdenek lenni és nem hajlandóik a csekély fizetésért egyébre, csak úgy uk-muk-fuk, mint a följegyzések teljesítésére. Ha a tulajdonos ur egyebet is akar, részesítse őket is a haszonban. Ennek tulajdonítható, hogy egyes tivornya- tanyákon, bizonyos kávéházakban a kapzsi vállalkozók egy felette piszkos intézményt hoztak be: a «c z e h - k a s z i r n ő» intézményét. Bizonyos éjjeli üzletekben a kaszirnőket újabban úgy alkalmazzák, hogy fizetést nem húznak, hanem a vendéggel megitatott czehek egy bizonyos százalékában részesülnek. A piszkos spekuláczió arra van alapítva, hogy ezáltal a kaszirnő a legnagyobb mértékben ambiczionálva van a balek körülhá- lózására. Ha a «Pali» pityókosan betér egy feketére, a kaszirnőnek bizonyára nagyobb kedve lesz beugratni néhány üveg pezsgőre, ha tudja, hogy a «Törley»-ből neki is kijár üvegenkint egy korona és nem mind a tulajdonos zsebébe vándorol, aki ha megunja őt, akkor dobja ki, amikor akarja. Hát ez bizony nagyon okos gondolat, de egyben nagyon becstelen üzlet. A konkur- rencziának legalacsonyabb foka, az erkölcsi mételynek legundokabb produktuma. Ez aláássa ipari tekintélyünket és megtámadja a közerkölcsöket. Aki ilyen módokhoz fordul, hogy magának kényelmes megélhetést és nagyobb üzleti forgalmat biztosítson, annak nincs helye iparunkban, nincs helye a vendéglős és kávés polgárok között, mert megérdemli a hat évi fegyházat. Az ilyen kaszirnőt is le kell csukni, ki kell tolonczolni, mert rosszabb és veszedelmesebb a legselejtesebb éjjeli pillangónál. Akinek kaszirnő kell, az fizesse meg tisztességesen és ne kívánjon tőle mást, mint hogy hűségesen jegyezze föl a felszolgált dolgokat. Amilyen aljas dolog fizetés nélkül fő- pinczért tartani, hogy az egzisztencziáját szabad lopásra alapítsa, százszor aljasabb dolog ilyenfajta czeh-kaszirnőt tartani, hogy az az ő jövedelmét és a saját egzisztencziáját a legnagyobb becstelenségre, balekfogásra alapítsa. Van arra hatósági tilalom is, hogy a kaszirnőnek nem szabad a kasszából kilépnie és a vendég mellé telepednie. Szerezzen a hatóság érvényt e tilalomnak szigorúan, ez mindnyájunk érdeke, mert az ilyen aljas, lelketlen üzérkedés legnagyobb szégyene szakiparunknak. A berúgott embernek is legyen annyi esze, hogy ne igya le magát egész a «Pali» stádiumáig. Felhívás a szaktársakhoz! mutassuk meg, hogy hazafiak uagyunk! Ii.1 __ jJ" hogy mi is elősegíteni iparkodjunk az országnak bol- lll aZ. IllU} dogulását, azért szaktársak hazafias cselekedetet végezünk azzal, hogy a külföldi ásványvizekért kiküldendö temérdek pénzt meg apasszuk és helyette a kitűnő hazai ásványvizeknek nagyobb forgalombahozatalát elősegítsük s ezáltal sok pénz marad itthon kedves hazánkban. PINCZÉR SZAKTARSAK! Akiben egy csepp magyar *vér buzog, tartsa becsületbeli kötelességének vendégei körében a hazai ásványvizeknek ajánlatba hozatalát; mint kitűnő asztali és bor viz kiállta a versenyt 26 év óta minden külföldi ásványvízzel szemben a moh ni Rinnnc-fnrrnc ,sö rentlü szabad szénsavas nátron ásványvíz; ennek becsét és gyógyértékét nem tudta HlvIKUl LlCjIiWJslvllVÍ5 legyőzni a nagyhangzásu rtklámok serege sem, — különösen akkor — ezután még ugv sem, ha a magyar vendéglősök tömege pinczér-szaktársaikkal egyetemben, a hazai ásványvizeknek elsőjét, a kitűnő MOHAI AGNES-FORRÁST felkarolva kínálják, minden fajbeli borral alkalmazható, annak zamatát nemcsak nem rontja, sőt inkább kellemesebbé teszi egy próba bizonyítani fogja, hogy nem is hasonlitható ama ll-odrendü és drága külföldi vizekhez. Fel tehát hazafias szaktársak I Sorakozzunk hazánk jobbléte érdekében a „TULIPÁNKERT“ dicső szolgálatába mindannyian.
