Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-06-20 / 14. szám
2 1906. julius 20. t\ «-I i • fi | HMT Nemesített 48-as édes paprika egyedül: JrapriKa Király I Kovács Sándornál Mokrin. SW- rendelést tenni. Paprika király! Virágok. Ez a nagy város, ez a roppant kőhalom oly rideg: nincs virága, amelyen a szem megpihenhessen, nincs dalos madara, melynek az énekén a sétáló szive elandalod- hatnék. Ezért alakult a virágkedvelők egyesülete, hogy e város ablakai, erkélyei virágokkal legyenek ékesek s majd ekkor tereinken meg- megfészkelnek a dalos madarak s házaink tetejéről sűrűbben szállingóznak atezáinkra a kezes, turbékoló galambok. Úgy örültünk ennek a közelben ránk köszöntő virágkorszaknak s ime még az első muskátli sem biborlik ablakainkból, már is akadnak némelyek, a kik utczáinkról száműzni akarják a virágos kosarakat. Teszik ezt éppen azok, a kik a virágok istápolói, a kertészek. A napilapokból olvastuk, hogy a fővárosi virágkereskedők kérvényt adtak be a tanácshoz, hogy szoritsa meg az utczai virágárusítást. Csak budapesti lakos árulhasson az Tj'tczán virágot, de környékbeli ne árulhasson. Férfiaknak és fiatal leányoknak ne engedjék meg a virágárusítást, csak öreg asszonyoknak és ezek se árulhassanak bokrétát, csak szálvirágot. Minden öreg asszonynak legyen kimérve a maga helye. A virágkosárnak hatvan czenti- méternél magasabbnak nem szabad lennie és a kosarat nem szabad az utczán letenni. Tiltsa meg a tanács azt is, hogy olyan családot, a melyben halálozás történt, virágügynökök keressenek föl és virágot ajánljanak. A közigazgatási bizottság ma tárgyalta ezt a furcsa kérvényt és a közigazgatási ügyosztály javaslata alapján igen helyesen elutasította. A bizottságnak az a czélja, hogy a szegény ember is becsületes utón megkereshesse a kenyerét, tehát a kívánt korlátozásokat nem hajlandó életbeléptetni; ellenben ha valami konkrét panaszt terjesztenek eléje, megvizsgálja és intézkedik. A vásárcsarnoki igazgató jelentése szerint összesen kétszáz-kétszáz- harmincz utczai virágárus van Budapesten; ezek közül csak ötven vidéki, a többi budapesti és nyáron mezei, télen olasz virágot árulnak. Ezeknek a dolgát pedig a vásárcsarnoki igazgatóság a rendőrséggel egyetértve, már rendezte. Fiatal leányok, falusi leányok ne árulhassanak virágot; tehát a rózsa is ebben a városban száraz kórón virulhasson, a szűz liliom is talán bűnös élettől megtört anyóka kezeiből illatozhassék. Hej, kertész urak, ily módon aligha terjesztik a virágkultuszt! Ily módon a szivekben nem fognak virágok tenyészni! Az erényeknek, a női tisztaságnak nem az a módja, hogy a fiatal nőket eltiltsuk ehez a lényükhöz legillőbb kenyérkeresettől; hanem az, ha a kenyerüket tisztes munkával kereső nőket a törvény és a társadalom oltalmába veszi, ha az őket durvasággal és trágársággal inzultálókat, az őket rosszra csalogatókat és kényszerítőket kérlelhetle- nül üldözi a törvény s kiveti kebléből a társadalom. Ha igy ápoljuk a mezők és kertek virágait, a női szivek ibolyáit, úgy illatos lesz ennek a városnak a levegője, ártatlan és kedves az élete. Vendéglőinkben és kávéházakban is inkább sürgölődhetnek a tisztességükben védett hajadonok, mint azok a szánalmas, gyakran kedvszegő alakok, a kiknek hideg kezében ellankad a virág és kolduló, siránkozó hangjuk úgy hat, mint a himes mezőt letarló téli szél sivitása. Hagyjuk meg a virágot virágok kezében! Kongresszus előtt. Ne csináljunk szétvonást. A magyar vendéglősök országos szövetségének ezidei miskolezi kongresszusa elé nagy érdeklődéssel néz az egész magyar vendéglős világ. A készülődések serényen folynak és Miskolczon előreláthatólag oly nagy számmal lesznek együtt vendéglőseink, amilyen számban talán még soha sem voltak. Csak fő az összetartás, az egyetértés. Vállvetve, közös erővel igyekezzünk a kongresszus sikerét előmoz- ditani, hogy az ne csak tartalomban, de külső hatásaiban is magvas, impozáns legyen. Elnökünk Gundel János mindent el fog követni, hogy a kongresszus méltóságteljes határozatai kellő érvényre jussanak és közel vagyunk ahhoz az időhöz, amikor minden kitűzött terveink, mozgalmaink czélja a megvalósulás stádiumába lép. Csak, — ismételjük, — fő a feltétlen összetartás. És éppen ezt nem respektálja egy legutóbb megindult mozgalom, amely csak a vendéglősség széttagolására alkalmas. Múlt számunkban említettük már, hogy a budapesti korcsmárosok ipar- testülete szeptember 4—5-ikére országos korcsmáros kongresszust hivott egybe Budapestre. Ezt a mozgalmat hibáztatnunk kell, mert vagy lesz sikere, vagy nem. Ha sikerül Budapestre egy sereg vendéglőst egybe hívni, akkor azoktól már nem lehet kívánni, hogy Miskolczra is elmenjenek, mert hisz a vendéglősök sokkal lekötöttebb emberek, hogysem örökre kongresz- szusozhassanak. Ha sikere lesz e kongresszusnak, akkor csak fél munkát végeztek, mert mégis csak a nagy országos kongresszus az irányadó és attól elvontak egy sereg vendéglőst, ha pedig kudarezot vallanak vele, akkor egy felette "nagy kárt okoztak a vendéglős ügynek. Ismét csak azt mondhatjuk, ne kongresszusozzanak községenkint, fa- lunkint, hanem álljanak össze országosan, egy testet képezve sérelmeik orvoslásánál. Üdvös is lenne ezt az elhamarkodott mozgalmat a vezetőknek idejekorán lefújni és a magyar vendég- lősséget Miskolczra irányítani. Helytelen az is, hogy épp szeptember elejét választották ki terminusul erre a kis pesti kirándulásra, éppen akkorra, mikor Miskolczon döntő fontosságú országos gyűlés lesz! Mintha csak szándékosan akarnák megakadályozni az évtizedes mozgalom sikerét. Ezt nem hisszük, nem is tételezzük föl a budapesti ipartársulat vezetőségétől és reméljük, hogy maga is be fogja látni, miszerint ez a fiókmozgalom hiba volt. Szenteljenek zászlót a miskolezi kongresszus után, most pedig csatlakozzanak a nagy ipartársulathoz és jöjjenek Miskolczra, ott majd nagyobb eredménnyel fogjuk ,,közös bajainkat megbeszélhetni és orvoslására alkalmas eszközöket“ nemcsak „megállapítani“, —- mint ők felhívásukban mondják, (mert hisz már rég meg vannak állapítva), — hanem találni és alkalmazni is fi Jegyzetek. Budapesti ipartársulatunk, a mikor iparunk érdekében tett akczióinak sikertelenségéről beszámol közgyűlési jelentésében, ezt a következő megjegyzés kíséretében teszi: «Ebből azt a tanulságot meríthetjük, hogy szavunknak nincs elég nyomatéka, mert nem képezünk olyan tömören szervezett egységes testületet, melynek jelentőségével számolni és közérdekű kívánságait figyelemben részesíteni kellene. Jó lesz ezt megszívlelni mindazon szaktársainknak, a kik — iparunk végtelen kárára — a széthúzásnak önző apostolai! és meggátolják közöttünk annak a vezérelvnek a megvalósulását, mely ma az egész világon érvényesül, hogy: t. i. az összetartásban rejlik az erő.» Hát igen, ez szomorú valóság. A közöny, a széthúzás, - melyet mi annyiszor ostoroztunk, a melynek vészes következményeire annyiszor figyelmeztettük a szaktársakat, ez a mi ipari bajaink kutforrása. „Asbestoid“ Ä legszebb és legtartósabb- — Prospektus, minta és árlapok kívánatra ingyen és bérmentve. SÁTORI, FRANK, VÖLKER FISBESTOIb dombormű épüleí-diszitmény^k gyára Budapest, VI., Hungária-körut 72. sz. Menyezet és faldiszitések, valamint falburkolatok (lambériák) szab. Asbestoid- ből, domborművű kivitelben, szállodák, vendéglői és kávéházi helyiségek] részére.
