Vendéglősök Lapja, 1906 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1906-07-05 / 13. szám
2 VENDÉGLŐSÖK LAPJA 1906. juliiis 5. r\ *i I • r-I i {yy Nemesített 48-as édes paprika egyedül: rapriKa Király! Kovács Sándornál Mokrin. öw- Se?é"“röba Paprika király! ból tisztesen szoktak és akarnak élni, örömmel várják a javaslat törvénynyé emelését. Mi, magyarok is sürgetve kivánjuk, hogy a tisztességtelen verseny korlátozása és szigorú büntetése mielőbb bekövetkezzék. Jegyzetek. A „Magyar Vendéglősök Országos Szö- vetségé-nek központi igazgatósága május 15-iki ülése örömet okozott a magyar szakácsoknak. Ugyanis Frank Dwyer Chester amerikai főkonzul fölkérte a szövetséget, hogy szíveskedjék vele tudatni a kiválóbb szakácsok neveit, különleges ételeiket s ezek czimét, valamint reczeptjét. A szövetség a „Magyar Szakácsok Köre“ elnökségének adta ki a kérelmet elintézés végett. Az amerikaiak, akik az utóbbi időben a chínai konyhát vették divatba, talán már beleuntak a fecskefészek rágásába s magyar ízlés szerint akarnak táplálkozni. Nem lehetetlen! Ők is nyernek vele, de a mi szakácsaink is. * A méhek között is nagy örömrivalgást okozott ez a szövetségi ülés, mert a mézsör megadóztatását sürgette. Na, legalább nem lopkodják el fáradságos munkánk édes gyümölcsét a telhetetlen kétlábú, tollatlan állatok, hogy azt gyilkoló szesszé mérgesítsék. Több mézünk marad nekünk és fiainknak. A kis méhek elhatározták, hogy szerenádot adnak a vendéglős-szövetség derék elnökének, Oundel Jánosnak. * Lesz még ünnep, magyar élet a világon! A „Tulipánkert“ buzgólkodása folytán a pinczérek levetni készülnek a csúf frakkot s helyette magyar zekét öltenek. A Bodó-kávéház pinczérei már ilyen ruhában sürgölődnek s azóta bővebben hull a tálczára a borravaló is. A tisztán magyar étlap is törekvés tárgya. Wurglits Antal kerepesi-uti éttermében már csak magyar étlappal szolgálnak. Dicsőség a kezdeményezőknek s mielőbb kövesse szép példájukat az ország minden vendéglőse, kávésa és pinczére. Jó volna, ha a pinczér-egyesületek magukévá tennék az ügyet s megállapítanák az országos jellegű magyar pinczérruhát. * Frangois Lajos, ez a nagy magyar fran- czia, megint 200 koronát adott az „Országos Iparegyesületnek,“ hogy ezt huszko- ronás takarékpénztári könyvekben, mint az egyesület jutalomdiját ossza ki a budapesti és budafoki alsó ipariskolák öt-öt tanulója között. így gyarapítja a magyarságot Frangois Lajos, a ki hű franczia s a legjobb magyar. * Mégis csak hires nemzetté leszünk: megtanulunk semmiből élni. Kitűnő példát adtak erre a nagyváradi vehdéglősök és kávésok, akik pinczéreik- nek sem kosztot, sem fizetést nem adnak; de legújabban megajándékozták őket békéltető bizottsággal. Mit szól ehez a békétlenkedő has, nem tudjuk; hanem annyi bizonyos, hogy a lepipált Menenius Agrippa szégyenében megfordulhat sírjában. Ah, Grosswardein, mikor roskadsz össze ennyi dicsőségtől: benned volt és van a Tiszák kirepitő fészke s benned dicsérik az Istent a semmiből megélni tudó pin czérek. A mint halljuk, Succi néhány havi cursusra Váradra utazik. * Egy lap a „Budapesti Pinczéregylet“ szépen megépített várát ugyancsak csákányozza. Ha a szó szellő is, halgatással nem lehet agyonütni; tehát kívánatos, hogy az egyesület meggyőző czáfolattal némitsa el az epés gyanusitót. R szövetkezetek italmérése. Nem kis visszatetszést keltett a vendéglősök között az a törekvés, hogy a gazdasági szövetkezetek korlátlan italmérési jogot nyerjenek. Mi azonnal kifejeztük véleményünket, hogy ez a törekvés nem felel meg a gazdák érdekének, azzal a gazdák nagy zöme nem is ért egyet; tehát sikerrel nem járhat s igy a túlzó törekvéstől nem is kell tartanunk. Ezóta már volt alkalmunk jelenteni, hogy a szövetkezeti italméréssel tett kísérletek nekünk adtak igazat, mert a gazdák most már határozottan ellene vannak a szövetkezeti italméréseknek. Újabban Andrássy Károly lelkész ur, a „Szövetkezés“ szerint a szövetkezeti ügyek alapos ismerője és törekvéseiknek buzgó pártolója, czikket irt a Magyar Gazdaszövetséghez tartozó szövetkezetek hivatalos lapjában, amelyben amellett foglalt állást, hogy a szövetkezetek ne törjék magukat a korlátlan italmérési jog megszerzésére. A tiszteletes ur nem leplezgeti az igazságot és valójában megbotránkozt itó képet rajzol arról, hogy miként mutatkozik a szövetkezeteknek hires nevelő, erkölcs- nemesitő hatása a valóságban. Elmondja, hogy miként változik az italmérési jogot gyakorló szövetkezeteknél „a legjámborabb igazgatósági tag is duhaj legénynyé, hogyan tűznek össze a boltkezelővel és hozzák zavarba az egész ügykezelést“. Felemlíti továbbá, hogy egyes vidékeken, mint pl. Gömörmegyében ezen állapotokból kifolyólag erős áramlat indult meg a fogyasztási szövetkezetek ellen, amely mozgalom tudomása szerint egyenesen a „szövetkezeti lumpolások“ ellen irányul. Tehát elég volt egy rövid kisérlet, hogy bekövetkezzék a teljes kiábrándulás. Nem kell többé tartanunk a szövetkezetek versenyétől, de annál inkább a szeszgyárak versenyétől. Számtalanszor panaszoltuk, hogy a pálinkamérések százával szerzik meg a korlátlan italmérési jogot; a zugborkereskedők egyre-másra nyitnak álló borozókat, hol 48 fillérért vesztegetik tőkét nem látott lőréiket. Ha még ehhez vesszük azt a versenyt, a melyet a korlátolt italmérésü kereskedők okoznak nekünk a legkisebb szatócstól a nagy fűszeresekig, úgy be kell látnunk, hogy a kereskedők semmi tekintettel nincsenek iparunk érdekeire. Pedig hát mi vagyunk a legnagyobb fogyasztói ennek a kereskedelemnek; tehát szinte a tiszteség dolga, hogy ez a kereskedelem egy kis méltányossággal legyen irántunk. De hát nincs. Ily körülmények között az okosság, érdekünk védelme parancsolja, hogy mi se támogassuk ezt a kef-eskedelmet ott, ahol elkerülhető. Valamint a bortermelők, mert a borkereskedők nagyobb részének nem kellett szüretelt bor, a vendéglősök zöme pedig kénytelenségből ezektől a kereskedőktől vásárolt; tehát hogy a termés értékesíthető legyen, kénytelenek voltak kisérletet tenni, hogy maguk nyitnak korcsmákat; ilyenformán kell cselekedniük a vendéglősöknek is. Ha a borkereskedők versenyre kelnek velünk, ne ezektől vásároljuk a bort, hanem azoktól, akik nem versenyeznek velünk, vagyis a termelőktől. Most ezt már nemcsak az érdek, hanem a méltányosság is parancsolja, mert ha a termelők elállanak a szövetkezeti italméréstől, szükséges, hogy termésük fogyasztását mi biztosítsuk. Ezért volna sürgős, hogy mielőbb megalakuljanak a vendéglősök borvásárló szövetkezetei. Ezek megszabadítanak bennünket a nagykereskedők uzsorájától s érdektársainkká teszik a termelőket. Ez az utóbbi már magában is megbecsülhetlen nyereség lenne. R jövő zenéje. Szédítő magaslatokra hág a haladás. A technika mind több és több lánczát töri össze a szellemnyügző anyagnak. Már káprázatos gyorsasággal száguldunk szárazon és vizen s nincs messze az idő, a mikor a levegőnek is az uraivá leszünk, versenyezve a madarakkal és a suhanó felhőkkel. Gondolatainknak és szavainknak már nem szab határt a távolság s biztató jelek vannak arra, hogy látásunk is korlátlan a föld körén. Hangunkon már nem diadalmaskodik az enyészet s unokáink bármikor megszólal- S tathatják nagyapáik jóságos intelmeit. Ha átgondoljuk meglevő technikai vívmányainkat s azokat a melyeket a közel jövő sejtet velünk, úgy csodálkoznunk kell, hogy az emberiség erkölcsi és szel- í lemi emelkedése nincs arányban külső I haladásunkkal. „Asbestoid“ A legszebb és legtartósabb- — Prospektus, minta és árlapok kívánatra ingyen és bérmentve. SÁTORI, FK/INK, VÖLKER flSBESTOIb dombormű és épület-diszitmény^K gyára Budapest, VI., Hungária-körut 72. sz. Menyezet és faldiszitések, valamint falburkolatok (lambériák) szab. Asbestoid- ből, domborművű kivitelben, szállodák, vendéglői és kávéházi helyiségek részére.
