Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-03-05 / 5. szám

2 Vendéglősök Lapja 1905. márczius 5. Győztünk! Üdvözlet és köszönet GundelJános­nak, ősz, érdemes vezérünknek, a vendéglősipar igazi atyamesterének! Nagy, vesztünket okozható sérel­met ejtett rajtunk a budapesti pénzügy­igazgatóság, a mikor az italmérési illetéket szükség és törvény ellenére 37 százalékkal fölemelte a székes- főváros területén.. Gundel János volt az első, a ki erélyesen tiltakozott a visszaélés ellen; ő volt az, a ki or­voslást sürgetve, bátran és határo­zottan a pénzügyminiszter elé állott. A lanyha, kedvetlen fogadtatás vissza nem riasztotta, az Ígéret el nem ámí­totta. Ismételten és ismételten kopog­tatott, nem, dörömbölt a hatalom ajta­ján, fölfegyverkezve a meggyőző ér­vek és a megczáfolhatlan adatok egész arzenáljával. Kért, sürgetett, hogy megmentse a vendéglősök véres ke­resményét a finánczkarmaktól s száz és száz családot megóvjon a bukás­tól. A hév, a hogy fölkarolta ügyün­ket, az erély, a hogy síkra szállott mellettünk, örömmel jelenthetjük, dia­dalmaskodott. A „Szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulata“ febr. 23-ki ülésén tudatta fáradhatlan elnökünk, hogy a vendéglősöre jogosulatlanul kirótt 37 százalékos italmérési illeték visszatérítése és eltörlése végett új­ból küldöttséget menesztett a pénz­ügyminiszterhez. A miniszter a kül­döttséget, a melynek Kommer Ferencz, Müller Antal és Prindl Nándor vol­tak a tagjai, szívesen fogadta és megígérte, hogy az italmérési illeték kivetését a jövőben a törvény rendel­kezéseinek megfelelően hajtják végre és hogy a pénzügyigazgatóság az ál­lami italmérési jövedéket megint a régi kulcs szerint veti ki, vagyis 500 lélek után nem 300, hanem 200 ko­ronás alapon állapítja meg. Tehát győztünk, győzött a jog és igazság. Hála érette Gundel János­nak, köszönet a küldöttség tagjainak s az egész ipartársulatnak, a mely nem késedelmeskedett, nem hunyász- kodott meg, hanem fölhatalmazást adott elnökének, hogy belátása sze­rint s a legnagyobb erélylyel járhas­son el. Tíz év alatt körülbelül egy millió koronára rúgott volna az az összeg, a melylyel a 37 százalékos emelés­sel többet fizettünk volna, ha tud­tunk volna. Ennyivel lettünk volna szegényebbek s most — Gundel Já­nos okos és erélyes fellépése foly­tán — ennyivel vagyunk gazdagabbak. Gundel Jánost ezek után minden vendéglős-család jótevőjének tekint­heti s az ipartársulatban érdekeinek erős várát láthatja. íme, egy csapásra meg van döntve a konkolyhintőknek az a hazug állí­tása, hogy az ipartársulat tétlen és lanyha. Az ipartársulat és Gundel János mindenkor híven és odaadón teljesí­tette kötelességét s ha nem tett meg i mindent, ez nem rajta múlt, hanem a vendéglősök közönyén és széthú­zásán. Ha az ipartársulatnak minden vendéglős tagja volna, úgy erőre ellenállhatatlan, tekintélyre imponáló volna s kívánalmait nagyobb figye­lembe részesítené a hatalom. Hogy ez az idő mielőbb bekövet­kezzék, erre az alig remélt győze­lemre szádjának magukba a vendég­lősök s mindannyian lépjenek be az ipartársulat kebelébe, valamint az or­szágos szövetségbe s akkor ez a győzelem csak kezdete lesz további győzelmeink fényes sorozatának. Ihász György. A pálinkások vasárnapi zárlata. Évtizedek óta sürgetjük, hogy a pálinkamérések vasár­nap és a törvényes ünnepeken zárva tar­tassanak. Sürgettük ezt nem annyira ipa­runk, mint inkább a szegény nép érdeké­ben, hogy ez a pálinka-méregtől s az anyagi kifosztástól megóvassék. Jelentet­tük és méltattuk a székesfővárosnak azt a határozatát, a melyet az annak idején ismertetett Wodiáner-féle indítvány alap­ján hozott, arra kérve a kormányt, hogy törvényhozási utón gondoskodjék a pálinka­mérések vasárnapi zárvatartásáról. A mikor üdvözöltük 3. székesfővárost ezért a nép­mentő határozatáért, egyúttal kifogásoltuk, hogy a vasárnapi pálinkamérési tilalmat a vendáglőkre is kiakarja terjeszteni. Kifogá­soltuk ezt a kívánalmat, mert egyrészt az óhaj teljesítését a kormányra nehezebbé teszi, másrészt pedig a törvény intézke­désének végrehajtását és ellenőrzését tenné illuzóriussá. Rámutattunk arra is, hogy mi könnyen és szívesen elviselhetnők ezt a tilalmat ; mert a vendéglős reggelen túl nem örömest pepecsel a csekély forgalmú s igy alig jövedelmező pálinkaméréssel ; de mert a tilalom ellenkezik üzletünk ter­mészetével, tehát absurdum. Gundel Jánost, ipartársulatunk buzgó elnökét illeti a kö­szönet, hogy a városi közgyűlésen felszó­lalt a ránk elképzelhetlen zaklatással járó határozat ellen, és hogy ezt meg is fö- lebbezte. Óhajtjuk, hogy fellépésének foga- nata legyen ; de inkább elsziveljük a tila­lom hátrányait, hogysem a pálinkamérések tovább is folytathassák néprontó üzel- meiket. Egy vendéglős-szövetkezet. A mikor országszerte napról-napra na­gyobb tért hódit a szövetkezeti eszme; a mikor a vendéglősök között is kezd megerősödni az a tudat, hogy súlyos hely­zetükön csakis szövetkezeti utón segíthet­nének; a mikor a szövetkezeti kérdés s a vendéglős-szövetkezetek miként való szer­vezésének tanulmányozására országos szö­vetségünk bizottságot küldött ki, nem lehet érdektelen egy régi vendéglős-szövetkezet működésének és sikereinek ismertetése. A gyón kávésok és vendéglősök szikviz- gyári szövetkezetéről van szó. A szövetkezet, melynek alapitója s buzgó vezetője a megboldogult Pósch Nándor volt, a minap tartotta ötödik rendes évi közgyűlését Wölfel Pál elnöklete alatt. A szövetkezet öt évi működésének ered­ményei fényes bizonyságot szolgáltatnak arra, hogy mily csekély anyagi erővel s mily egyszerű eszközökkel lehet sikert aratni buzgó és czéltudatos munkálkodás mellett. Beszéljen maga a szövetkezet ötödik évi jelentése: „Az ötödik mérleget terjesztjük szövet­kezetünk igen t. üzletrésztulajdonosai elé. Az üzletéveknek ezen kerekszáma alkal­mat ad, hogy részletes beszámolónk előtt nyugvópontot tartsunk és felhívjuk minden egyes kartárs figyelmét arra, hogy mind­azt, a mit szövetkezetünk létesítésekor czélul tűztünk, lelkes összetartással bevált­hatjuk. Figyelmébe ajánljuk a szövetkezet tagjainak az eddig elért eredményeket, a melyeknek mérvéről mindenki meggyő­ződhetik, ha a mérleget megvizsgálja. Ki­tűnik abból, hogy a 14.984 kor. alaptőké­vel létesített vállalat ma 16.262 kor. 21 fill. értékű üzleti berendezéssel, tartalék- és beszerzési alapjaiban 8907 kor. 55 fillér, 5 százaléknak megfelelő osztalékot nyújt és hogy a szövetkezeti ház értéke az arra fel­vett folyó-számla állását az év végén 8551 kor. 24 fillérrel meghaladja. Mennyi­vel hatalmasabb lenne vállalatunk fejlő­dése, ha minden egyes tag felismerné saját anyagi érdekét a szövetkezet felvirágzásá­ban; ha minden üzletrészes nemcsak saját üzlete szükségletét kizárólag innen sze­rezné be, hanem ismerős körét a szövet­kezet támogatására buzdítaná! A mily mértékben gyarapodik a vállalat, ugyanoly arányban emelkedik az üzletrész­tulajdonosok részvényeinek értéke és csak tőlünk, szövetkezeti tagoktól függ, hogy rövid idő alatt sokszorosan gyarapodjék a vállalatba fektetett vagyonunk. Most, mikor már öt év működéséből bizonyosságot szereztünk vállalatunk életre­valóságáról, hangsúlyozzuk, hogy itt meg- állnunk nem szabad és a kezünkben tar­tott eszközt közös érdekeink javára és istápolására erősbitenünk kell, mert még mindig jelentékenyen erősbithetjük. Ötéves működésűnk eredményét és folya­mát megvilágítjuk a következő kimuta­tással: Évi bevételünk volt 1900. évben (10 hó alatt) 29.678 kor. 07 fill. 1901. 62.356 „ 18 1902. 68.705 „ 81 1903. „ 76.513 „ 01 1904. „ 86.012 „ 72 Egy nem kevésbbé fontos eredmény sörraktári mellékvállalatunk, melylyel a sör árát a helyi piaczon csökkentettük. Kávéháztulajdonos, czukrász és vendéglős urak szives figyelmébe! Az Első Alföldi Cognacgyár R.-T. Kecskeméten, szeszfinomitógyára által égetett valódi tiszta baraczkpálinkát 3 literes üvegkorsóban, bérmentetlenül, ingyen korsóban 8 kor. 25 fillér utánvét ellenében szállít a Gyárvezetöség. Sürgöny és levélczim: „Szeszgyár Kecskemét“

Next

/
Thumbnails
Contents