Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-02-05 / 3. szám
2 Vendéglősök Lapja 1905. február 5. tartozásaikat prolongálják s némi további hitelt nyerjenek. A ki ezért jegyezteti be magát, azért lehet aggódnunk, mert a csődeljárás fölemészti a vagyont és az embert is s a ki egyszer beleesett, arra ritkán van feltámadás. Hála Isten, a székesfővárosban eddig csak szilárdan álló szaktársak jegyeztették be magukat; tehát elhatározásukhoz csak örömmel gratulálhatunk. Keresztelő. A belügyminiszter teljesítette a „Budapesti Kisvendéglősök Ipartársulata“ kérelmét, hogy czimét „BudapestiKorcsmárosok“ ipartársulatá“-ra változtathassa. Nem tudjuk, hogy a keresztelő örömére csapnak-e nagy paszitát, durrog-e a pezsgő; de azt hisszük, hogy annak a beteges gyermeknek nem a neve a legnagyobb baja. Erőtlen, mint öreg szülők kései gyermeke, a kinek már csak elgyengült vér s az ősi vagyon törmeléke maradott. Báttya ereiben lángol az ifjúi hév, ez dúskál a vagyonban, neki csak a gond jutott. Régi ipartársulatunk mellett csak tengődhetik egy uj, sőt még oly régi is, mint az I—III. kerületi, összezsugorodott. Ennek az az oka, hogy a „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulatá“-t oly időkben alkották meg, a mikor az elnyomott erők fölszabadultak s az elfojtott öntudat kitört és buzgalommal, lelkesen, két kézzel látott munkához, hogy alkosson és gyarapitson. A fölszabadult ország boldog lázában fogamzott, illetőleg erősödött meg ez az ipartársulat, évek során át oly nagy anyagi és erkölcsi tőkét gyűjtve, a milyennel már megállhat minden körülmények között és sikerrel, mert kitartón küzdhet közügyeinkért. Ez utóbbinak iparkodott megfelelni, kötelességeinek teljesítését szándékosan nem mulasztotta el soha, ebből származott erkölcsi tőkéje, melyen tekintélye s az iránta nyilvánuló 'bizalom alapszik. Fokozza ezt még az a körülmény, hogy ez a társulat nem egy részre, hanem az egész fővárosra terjed, nem egy csoportra szorítkozik, hanem a szállodások és vendéglősök érdekeit csak úgy védi, mint a korcsmárosokét. Ez az egyetemesség hatalmának legfőbb tényezője, mert sem szállodásnak, sem a vendéglősnek, sem a korcsmárosnak nincs szüksége arra, hogy külön ipartársulatot alkosson; mert ez az egy mindnyájuké, ebben valamennyien egyesíthetik erőiket egymás javára. A „kisvendéglősök vagy most már korcsmárosok egy része nem akarta magát ebbe az erős várba venni, uj sánczokat hevenyészett a maga védelmére. Használni nem használt ez a fölösleges, elhamarkodott alkotás, ellenben a mestereinek, jóakaróinak annál több boszuságot és gondot okozott. Most uj nevet adtak neki, mert néha babonás az ember s nőmén est omen, hátha azzal a régi névvel elvetik a bal- szerencsét is. Mi aligha hisszük, sőt inkább veszedelmet látunk az elkeresztelésben. Ugyanis biztos értesülésünk van arról, hogy azok a kereskedők és pálinkások, a kik suttyomban korcsma-jogot is szereztek a fináncz uraságoktól s a kik ellen ipartársulatunk már megkezdette az akcziót elhatározták, hogy mindannyian belépnek a korcsmárosok ipartársulatába, hogy igy legalizálják vendéglős voltukat. Ez nem kívánatos ugy-e, hiszen ezek azok a telhetetlen kapzsik, a kik mindent fölfalnának előlünk, a kik leginkább a kisvendéglősöket, korcsmárosokat szorítják a végromlás felé, azért tehát a keresztelő alkalmából jó lesz vigyázni az ajtókra, nehogy a paszita javát a hívatlanok falják föl a hivatottak elől. Van egy török közmondás : „Egy ostoba kinyithatja a vár kapuját s száz okos nem zárhatja be !“ Levelezés. Igen tisztelt Szerkesztő ur! Kérem az alábbi sorok szives közlésére. Kar társak ! Hogy mennyire fontos és szükséges a „Vendéglősök Lapja“, azt sokan el sem gondolják. Nem is tudják, de nem is használják ki ezen lap élvezetét, pedig mennyi jó és hasznos tudni és tanulni való van benne. A sok újítás, üzletek átvétele és eladása, szaktapasztalatok, felvilágosítások stb. szóval, mind fontos és bátran lehet mondani ez a lap az egyedüli, mely annyi sok kedves szakhireket hoz, minden szaktársnak azon kellene törekedni, hogy minden tudását és tapasztalatait többi társainak tudomására hozza, ezáltal művelődünk és gazdagodunk szakmánkban. így pl. a szoba-főpinczérek itt Budapesten kik annyi sok veszedelemnek vannak kitéve egyes vendégektől, havonta egyszer közölnék, azaz beküldenék szerkesztőnknek, Ihász György urnák egy kimutatást, melyben figyelmezteti kartársait az alant felsorolt vendégekre, kik minden podgyász, esetleg értéktelen podgyász hátrahagyásával távoztak és többé vissza nem jöttek. Minden szoba-főpinczér olvassa a „Vendéglősök Lapjá“-t, megtalálja a névsort, mely név keresztnév, állandó lakhely, esetleg év és születési hely, talán még más egyéb fontos ismertető jel esetleg felvilágosítás vagy megjegyzést ad hozzá, ezáltal egyik szaktárs a másik társának vagyonát menti és igy elejét fogja venni a sok szállodai ingyenélők alkalom kihasználásának. Hányszor volt alkalmam hallani, hogy egyik vagy másik szállodában egy vendég egy nagyobb összeg erejéig megkárosította a főpinczért. Ez csak hetek múlva értesítette egyik-másik szaktársát (véletlenül, panaszképen) veszteségéről, a ki szintén szégyenkezve vallotta be, hogy bizony nála is lakott 14 napig, de tegnap óta se hire, se hamva. Pedig ha ezt előbb tette volna, sem egyik, sem másik nem károsodnék oly sokszor. Tavaszszal volt egy ilyen esetem. Nálunk megszállt két hölgy, különféle hazugsággal elhúzták 5 napig a nem fizetést, mely nem éppen oly kis összeget tett ki. 5-ik nap este okvetlen kellett volna fizetni, esetleg kitettem volna már délután. Szemmel kisértem és kisértettem; sok előkelő úrral volt ösz- szeköttetésben úgy telefonon is. E A mind megfigyelve, vezetett a biztos nyomra, így sok utat kellett tennem, mindenütt újabb és újabb csalásokról kaptam híreket. Még a szökést megelőző este értesítettem majd minden kartársamat az eset felől és nem hiába, mert a London szálló főpinczére a személyleirás alapján felismerte a két hölgyet, engem rögtön telefonon értesített én pedig nyomban megtettem az intézkedést letartóztatásuk iránt. A két firma, kik gleichenbergi szálló- tulajdonosnénak adták ki magukat, nem ta gadhatott és a főkapitányságra kisértettem be, honnan az ügyészség börtönébe kerültek. Holzer Terézben felismertek egy országosan körözött csalónőt, Granz Fran- cziska pedig egy volt felirónő, alig 18 éves, máris ily bűnre vetemedett. Granz Franziska leülte a büntetését, én pedig pénzemhez jutottam. Ebből látszik mily fontos, hogy állandóan legyünk telefonon összeköttetésben és havonta legalább egyszer, azaz minden eset alkalmával rögtön levél utján, Ihász György urat a „Vendéglősök Lapja“ szerkesztőjét, (Akáczfa- utcza 7. szám) értesítsük. Budapest, 1905. jan. 26-án. Csepreghy Gyula. A bűnbakok. A tokaj-hegyaljai bortermelők szükségét látták, hogy világspeczialitást képező boraik különleges védelemben részesüljenek. Végre hosszas sürgetéseiket megszívlelte a kormány s legutóbb a kereskedelmi miniszter rendeletet bocsátott ki, melylyel megvalósította az óhajtott intézkedéseket. Minthogy a rendelet leginkább a kereskedők visszaélései ellen akarja megvédeni a termelőket, ezért a kassai kereskedelmi kamaránál, melyhez Zemplénmegye is tartozik, nem kis megdöbbenést okozott a miniszter erélyes föllépése. Hanem azért jó képet vágtak a dologhoz s rendeletéért üdvözölték a minisztert. De hogy értésére adják — úgy a sorok között — méltailanködásukat, hát a ka- kamarai üdvözlő felterjesztés a Hegyalján űzött nagyfokú borpancsolásckért a vizeslepedőt a kereskedőkről — kizárólag — a vendéglősökre akarja átteriteni. Midőn a felterjesztés második bekezdésében a kamara azon törekvésének ad kifejezést, hogy „Magyarország legelőkelőbb borvidékének nagyértékü bora a hamisítók lelketlen üzelmeivel megvédve legyen“, mindenki — a ki a viszonyokat közelebbről ismeri — első és legfőbb sorban a nagyszámú borpancsoló kereskedő ezégre gondol, melyek manipuláczióit megfékezni van hivatva a dicsért kormányrendelet. A kamara elnöksége azonban erről nem tud és a borpancsolók alatt első és legfőbb sorban — a korcsmárosokat érti. Expressis verbis mondja, hogy „Tokaj- Hegyalja városaiban csak az ihatik autentikus bort, a ki a termelő vagy a bor- kereskedő pinezéjébe leszáll, mig ezen borvidék italméréseiben a leghitványabb borzagyvalék, gyakran műbőr kerül kimérés alá.“ Tehát a müborgyártás, a pancsolás, a zagyvalékkészités és forgalombahozatal minden ódiuma egyes-egyedül a korcsmárosokat terheli és a kereskedők pinezéibe szálljon le az, a ki „autentikus“ bort kíván élvezni. Igaz, hogy a borkereskedelem terén is létezik némi abusus, igy sejteti ezt a kamarai jelentés, de ez inkább csak félreértésekre nyújt alkalmat, de szorosan borpancsolásnak nem minősíthető. A kamara felirata igen tapintatosan úgy Írja körül a tárgyat, hogy a Tokaj-Hegyalján kétféle borkereskedelem létezik és pedig a tiszta hegyaljaival és a vegyes borokkal foglalkozó kereskedelem. Kifejezetten műbőrt és a mi ugyanaz, hamis néven bort a kereskedővilág soha áruba nem bocsátott. Annál dicsérendőbb, hogy még ezen ..vegyesborkereskedésnek“ sem barátja a kamara elnöksége és ezért oly tanácsokat ad a miniszternek, melyek a termelők kívánságaival azonosak. Azt kívánja, hogy
