Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-11-05 / 21. szám
2 Vendéglősök Lapja 1905. november 5. A kormány programmját a II. kerület választó polgárainak küldöttsége előtt hirdette ki báró Fejérváry Géza. A programmból mint érdekeinket közvetlenül érintőket, a következő pontokat emeljük ki: A kormány iparpolitikájáról igy nyilatkozott a miniszterelnök: Továbbá előfeltétele a gazdasági haladásnak, tisztelt uraim, az erőteljes^ igazán nagyarányú iparpolitika. Az utolsó tíz év iparpolitikájának eredményeitől az elismerést nem lehet megtagadni. De ezen eredményektől helyesen csak az a következtetés vonható le, hogy mert viszonyaink nagyobbarányu ipar fejlesztésére alkalmasak, épp azért még sokkal többnek kellene ez irányban történnie. E törekvésnek két alapvető elve van: megteremteni Magyar- ország nagy gyáriparát és regenerálni az országnak százados múltra visszatekintő kisiparát. A hazai kisiparosság, a nemzeti társadalomnak e fontos eleme, nagyrészt még életképes és kiragadható még a pusztulás örvényéből. E munkára vállalkozni anyagi támogatással és ott, ahol kell, törvényhozási intézkedésekkel is, egy okos kor- mánypotitikának elsőrendő kötelessége. A kormánynak ebben a tekintetben való szándékait még jobban megvilágítja a miniszterelnök ott, a hol a szocziálpolitikáról szól, mondván: Visszatérek a kisipar helyzetére, a mely az állam anyagi támogatásán kívül, helyze- ének törvényes biztosítását is követeli. Méltán követeli a kisiparosság évek óta az ipartörvény revízióját; e revíziót komoly és sürgős feladataink közé soroljuk, megoldása már csak nagyon rövid idő kérdése. Az uj törvényben kiküszöböljük az egészségtelen versenyviszonyokat, szilárdítjuk a szorgalmas kisiparos helyzetét, gondoskodunk a jövő nemzedék képzéséről, megadjuk iparosainknak a testületi kényszer révén a hatékony eszközt saját viszonyaik czélszerü rendezésére. Ugyancsak az uj ipartörvényre vár fontos szocziálpolitikai feladatok megoldása. Szabályozni kell a munkások jogviszonyait, gondoskodni kell a dolgozó osztály kellő védelméről és biztosítani kell egy jogos és sürgős követelés megoldását: t. i. a magántisztviselők és kereskedelmi akalmazottak jogviszonyainak igazságos rendezését. A mint látjuk régi és reális kívánalmak teljesítését helyezi kilátásba a kormány- programúi s bárha a mi szakmánkat spe- cziálisan ki nem is emeli, ha programmját valóra váltaná, a mi érdekeinknek is figyelembe kellene kerülniük, különösen akkor, ha annak idején megmutatnék, hogy mi is élünk, akarunk és követelünk. Üdvös volna tehát, hogy ez a szép Programm, mely az ellenzékek mezejéről böngésztetek önre, ne bizonyuljon kakukszó- nak, gimplifogásnak. Aggályos, hogy a programm hazánk gazdasági önállóságát messze határidőre tolta ki s nem valami világos kifejezésekkel szól róla. A miniszterelnök ugyan beszédének befejező részében úgy nyilatkozott: Tisztelt Uraim! Az eddigiekben volt szerencsém feltárni azt a politikai irányt és ama kormányzati feladatokat, a melyek e súlyos viszonyok között vállalt törekvéseinkben vezérelni fogják működésűnket. Szíveskedjenek a részleteket összefoglalni és bírálat tárgyává tenni, vájjon van-e ezknek alapján jogunk azt mondani, hogy programmunk a nemzeti erők fejlesztészét, a nemzeti haladás előmozdítását, a demokratikus irányzat felkarolását, a társadalom minden rétegének s e rétegek minden érdekének egyenlő szeretettel és egyenlő buzgósággal való előbbrevitelét czélozza. Tisztelt Uraim! Mi a nemzeti eszmével összhangzásba akarjuk hozni a demokratikus haladást és a szocziális igazságot. Midőn erre az irányzatra esküszünk fel, a magyar politika legdicsőbb hagyományaihoz térünk vissza, ama Széchenyi István hagyományaihoz. Adja isten, hogy igy legyen; adja Isten, hogy a parlamentnek elég garancziát nyújtson szándékainak komolyságáról, a nemzeti törekvésekre való veszélytelen szándékairól; mert nagy szükségünk van békére és mélyreható reformokra. Helyes kezdeményezés. Borainkat hozzáférhetőbbé tenni egyik legfőbb feltétele a borértékesítésnek. A külföldiek, ha egy-egy borvidék borait egyszerre, egy helyütt ismerhetik meg és vásárolhatják, örömest jönnek hozzánk, nem úgy, mint most, amikor tájékozatlanul kell összecsatangolniok az ország vidékeit, hogy maguknak megfelelő anyagot találhassanak. Ezért nagy jelentőségűek a boraukcziók az .önkéntes borárveréssel. Üdvözöljük tehát az aradhegyaljai bortermelőket, a kik ezt az intézményt igen gyakorlatias módon akarják meghonosítani. A mint az „A. H.“-ban olvassuk, az Aradhegyaljai szőlősgazdák egyesülete a bortermelők érdekeinek hathatós fölkarolásaként nevezetes és nagy sikerrel biztató tervvel foglalkozik. Külföldi mintára és Magyarországon más áruczikkeknél már bevált rendszer alapján önkéntes borárverést rendez az egyesületi tagok borkészleteinek eladása végett. Az egyesület október 18-iki ülésén a boraukczió megtartásának részleteit állapította meg. Az idő előrehaladottsága folytán az aukcziók megtartását márczius elejére halasztották. Akkor a hegyaljai gócz- pontokon egymásután következő napokon megjelenik az önkéntes árverést eszközlő bizottság, valamint az eladók és vevők, s a rendelkezésre álló bormennyiségeket szabad kézből a legtöbbet Ígérőknek eladják. A boraukczió a terv propagálóinak vélekedése szerint sikerrel fog járni és remélik, hogy az előző évekből fönmaradt és az idei terméssel együtt ötven-hatvanezer hektoliterre rugó bormennyiség nagy része vevőkre fog találni, Az idei bor kitűnő minősége különösen indokolttá teszi az ez évben tartandó bor- aukcziót. Az egyesület ugyanis abból a föltevésből indult ki, hogy az országból és a külföldről a boraukczióra idesereglő nagykereskedőket a hegyaljai borok kitűnő minősége arra fogja bírni, hogy Arad- megyében szerezzék be szükségletüket és más években is az itteni termelők borkészleteit vásárolják. Az árverés részleteinek megállapítása végett az egyesület kéttagú bizottságot küldött ki s nagyobbszabásu működést fog kifejteni abban az irányban, hogy az országnak és külföldnek, különösen Ausztriának és a Balkán-államoknak borkereskedői az aukczió megtartásáról tudomást szerezzenek és azon minél nagyobb számban vegyenek részt. így a nagyobb borkereskedő czégeket levélben hívják meg, az árverés napjait, a borok minőségét pedig hazai és külföldi lapokban fogja közzétenni. Ilyen szervezéssel ez a boraukczió nemcsak a külföldi vevők meghódítására lesz alkalmas, hanem a hazai vevőket is összefogja toborzani; mert rendkívül kedvező és kényelmes alkalmat nyújt a vásárlásra, különösen a mi a vendéglősöket illeti. Éppen ezért eleve olvasóink figyelmébe ajánljuk az arad-hegyaljai boraukcziókat! Egy szálló bérlete. A „Magyar Ipar“-ban olvassuk: „Az aradi ipartestület elöljárósága október havi ülésén érdekes kérdéssel foglalkozott: az elnökség előterjesztést tett arra vonatkozólag, hogy az iparossegédek szállóját, a mely most tudvalevőleg a testület épületében van elhelyezve s a testület házi kezelésében áll, ismét adja ki az elöljáróság bérletbe, a mint azt évek előtt kezeltette a testület. Ennek az előterjesztésnek, a mely az előljárósági tagokat is nem kevéssé lepte meg, igen egyszerű oka van; azelőtt, mig a szállót bérlő kezelte, a testület azért évenként hatszáz forint bért kapott, a mely összeg minden évben fix bevétele volt a testületi pénztárnak, — addig ma, az önkezelési mód mellett, a szállótartás egyáltalán nem hoz jövedelmet, sőt nem lehetetlen, hogy az esztendő végéig ráfizetéssel is fog a kezelés zárulni, (Nézetünk szerint ily vállalatnál — ha csak különös okok nem szólanak az ellenkező mellett — a legfontosabb az erkölcsi és humánus érdek volna és nem kívánatos az iparos-ifjúságot bérlőnek kiszolgáltatni, a kinek első és egyetlen czélja: minél több jövedelmet biztosítani a maga számára. A szerk.) Minthogy ezt a felfogást az országos iparegyesület közlönye hangoztatja, szó nélkül nem hagyhatjuk. Szerintünk az erkölcsi és humánus érdek jóravaló bérlő, ha az igazi szakember, nincs veszélyeztetve. Bolondság. A veszprémi fő-főphisikus, mint a hogy régen a tiszti főorvost nevezték, azt gondolta magában, hogy a szenvedő emberiséget egy csapásra megszabadítja minden nyavalyától. Baktérium, szérum mind ostoba agyrém és nyegleség, minden a szikviztől függ. A szikvizes üvegek a nyavalyák pandora- szelenczéi. Lakat alá kell zárni ezeket az üvegeket, hogy a betegség láthatatlan ördögei ki ne szabadulhassanak ezekből az üvegekből. Wertheim-zárat a szódás üvegekre! S a hogy a tiszti főorvos ur kimondotta ezt a rettenetes jelszót, sápkórba estek a szódás palaczkok, vitus tánczot jár a veszprémi szikvizes részvénytársaság; a jámbor publikum pedig azon a problémán töri a fejét, hogy ki a bolond, bolondabb és legbolondabb. Annyi bizonyos, hogy ezen kategóriák egyikébe sem tartozik az a veszprémi szaktársunk, a ki a „Népakaratában imigy válaszolt a buzgó és tudós főorvos urnák: 1. Mi vendéglősök, a kereskedők, szatócsok kocsikon: tiszta állapotban friss töltésben kapjuk a szikvizes üvegeket, másképpen azokat el sem fogadnánk. 2. Mi az üvegeket nyáron jég között tartjuk s igy természetesen azokra jégpiszok ragadhat. Ezért a lelkiismeretes vendéglős az üvegeket a jégből kivevén, megmossa, megtörüli és igy szolgálja ki. (Aki HÜTTL TIVADAR porczéllángyáros, császári és Gyár: VI. kér., Angyalföld. <8><&><$>«><£><£><$><$> királyi udvari szállító BUDAPESTEN Raktár és iroda: IV. kér., Dorottya-utcza 14. szám
