Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-10-05 / 19. szám

(5 Vendéglősök Lapja 1905. október 5. biztosíttassanak s ezeken az ő intézetük segítségével csorbát ne ejthessenek a kau- czió-szédelgők. Ezt reméljük s el is várjuk az uj óvadék- bank alapítóitól. Múltjuk kötelezi őket erre! Társas-reggelik. A „Budapesti Szállodások, Vendég­lősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit tart. A legközelebbi reggeliket a kö­vetkező helyeken tartják: Október 6-án: Hack István vendéglőjében, VII., Baross-tér 13. sz. Október 13-án: Schnell József vendéglő­jében, VIII., Népszinház-utcza 9. sz. Október 20-án: Müller Auíalnál, „Orszá­gos kaszinó“, IV., Ujvilág-utcza 3. sz. Győri emlék. Kongresszusunk alkalmából a „Győri Napló“ üdvözlő czikkelyében lapunkról és szerkesztőnkről a következőket irta: „A szaksajtó képviselője: a „Vendéglősök Lapja“ ünnepi számmal köszönti a gyűlés házigazdáját, Győr szab. kir. városát. El­jött a szerkesztő is, hogy messzire vigye városunk hírnevét. Itt van Ihász György, a Vendéglősök Lapjának szerkesztője, ki­váló publiczista és költő, aki a vendéglős szakiparnak lapjával nagy szolgálatot tesz.“ Hogy mélyen tisztelt collegánknak min­denben igaza legyen s méltányló sorait megháláljuk, hát szerkesztőnk, hogy némi­képpen a meg nem érdemelt költői ba­bérra is rászolgáljon, azt a versezetet kül­dötte viszonzásul a „Győri Napló“-nak : Korcsmát nyitni. Korcsmát nyitni bolond is tud, S kiszolgálni szintén; Jó pénzért jó bort is adhat, — Épen úgy, a mint én. Tisztelheti a vendégét, S azok meg őt vissza ; S adhat hitelt (tudván kinek), Dolga még sem tiszta. Korcsmát nyitni, oh ahhoz még, Még nagyon is sok kell: Először is figyelem, mit A vendég csak ott lel. Es másodszor, és harmadszor, És mondjuk: negyedszer: Kilesni a szeszélyt, szájízt, Hol az mitse veszt el. S adni prücsköt s bogarakat Az asztal-középre : Tepertőt s édes sütetkét, (Itt hasznot se véve.) S aztán, aztán . . . node ebből Csak úgy jön a többi. Édes-kedves ember lenni, S mindennel törődni. Ha ki ilyen, és korcsmát nyit, Mint jó Gundel János (Jó elnökünk), annak sorsa’ Soh’se lesz hiányos. Ihász György. Különfélék. Kérelem. Az október—deczemberi év­negyedre szóló előfizetések beküldését kér­jük A kiadóhivatal. Czégjegyzések. Törvényszékileg bejegyez­tettek a következő czégek: Grossmann Sámuel vendéglős, Nyitra-Novákon. Stósz János és társa vendéglősök, Budapesten VII., Csömöri-ut 54. (Beltag Stósz János; kültag 4000 kor.-val özv. Strobl Ferenczné szül. Probszt Mária). Pöstyéni hírek. A „Cursalon“-vendéglőt és kávéházat Schubert Ferencz vette át Kassáról, mig Rónai Adolf, a volt bérlő, itt díszes, 3 emeletes szállodát építtet vendéglővel éskávéházzal. — Novák Ferencz i szaktársunk, ki itt keresett gyógyulást, már épülőben van, úgy, hogy pár hét múlva teljes egészséggel hagyhatja el a fürdőt. Örvendünk! L. M. P. K. Ez a négy betű azt az ör­vendetes hirt jelenti, hogy a „Londoni Magyar Pinczér Kör“ ismét életre kelt s 37. Marshal St. Regent St. alatt tartja összejöveteleit. A megalakulás szeptember 20-án történt. Elnök : Varga József, titkár Walentiny Ferencz, háznagy és vendéglős: Mérey A. A körben van kényelmes társalgó és billiárd-terem, olcsó és kitűnő magyar konyha. A kör reggel 10 órától éjjel 2 óráig van nyitva a tagok számára. — Az alakuló gyűlés bennünket tüntetett ki azzal, hogy lapunkat egyhangúlag hivatalos köz­lönyéül választotta. Virágozzék föl a kör, hogy erős vára lehessen a magyarságnak. Értékes találmány. A vendéglősökre s minden háztartásra, megbecsülhetlen talál­mánynyal lépett a világ elé a „Strobentz Testvérek“ czég. Ez nem egyéb, mint a „Pacific“-nek nevezett szárított tojás-ki­vonat, a mely mindenben pótolja a friss tojást; romolhatlan, kiadós és a legkelle­mesebb izü. A mellett, hogy olcsóbb is, mindenre használható, a mire a friss tojás. Külföldi hírek. Kiss István barátunk, a ki a nyarat itthon töltötte látogatóban, már visszatért Amerikába s ismét elfoglalta helyét Clevebndban, a „Hofbráu-haus“-ban. Az ugyanitt foglalkozó Dautlich Gyula barátunk hosszabb ideig betegeskedett, de már jobban van. — Kováltsik István, a ki Angliában, Seafordban (Sussex) főpinczér a „Bay Hotel“-ben, nemsokára visszatér hazánkba. Tartsunk össze, magyaroki Válságos idő­ket élünk. Ellenségeink még egyszer föl­emelik megalázott fejüket. Össze kell fog­nunk s minden téren önmagunkat kell pártolnunk. Ki az idegennel! Különösen az osztrák portékával! Fogyasszuk hazai ásványvizeinket, különösen a nem izgató, de annál üdítőbb „Szántói savanyuvizet11, annál is inkább, mert ennek elfogyasztá­sából tekintélyes százalék jut a „Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület“ javára. A F. M. K. E. őre, végvára a magyarság­nak ott a Kárpátok között; tehát ennek a végvárnak anyagi gyarapodása most nagy nemzeti érdek. Igyunk tehát Szántói vizet hazánkért és a magunk egészségére! Halálozás. Mányi Aurél, a «Nagyváradi Pinczéregylet» buzgó tagja, 42 éves korá­ban elhunyt. Kartársai nagy részvéttel he­lyezték örök nyugalomra a nagyváradi sir- kertben. Béke hamvaira! Az aradi Kossuth-szobor javára. A vi­déki hírlapírók Aradon tartott kongresszu­sáról csoportképet adott ki az aradi Kossuth- szobor bizottsága, melynek jövedelmét szin­tén a legnagyobb magyar újságíró szobrára fordítja. A szép emléklap ára 5 korona. Ajánljuk a hírlapirodalom és a Kossuth-kul- tus barátainak pártfogásába. Védelem a szölöbetegségek ellen. A^ magy. kir. Középponti Szőlészeti Kísérleti Állomás népies nyelven Írott füzetet ad közre. A kis könyvet bárkinek megküldik, a ki ezért egyszerű kérelemmel az intézethez fordul. Itt adnak díjmentesen felvilágosítást min­denkinek, hogy ha bárki szőlőjében beteg­séget, bántalmat, vagy visszaesést tapasz­tal és ezt az intézetnek bejelenti. Felhívjuk a gazdaközönségünk figyelmét erre a czél- szerü és hasznos intézetre. Francois Lajos és társa újabb kitüntetése. Budafoki hírneves pezsgőgyárosunk a liégei kiállítás magyar osztályán kiállított pezsgőboraik kitűnőségéért a nagy arany­érmet nyerte el. Üdvözöljük! A liégei kiállítás. Biró Henrik, a Ma­gyar Vaskereskedő szerkesztője, aki hiva­talosan volt kint Liége-ben, egy lapjában megjelent szakszerű czikke végén a követ­kező őszinte kijelentéseket teszi: A kiállítás rendkívüli látogatott és külö­nösen belgák ezrei lepik el a pavillonokat és • a kiállítási területet. Az egész kiállítás inkább vásári látványosságnak van meg­szervezve, mert hiszen a pavillonoknak egy jelentékeny részét csak külön belépti dij mellett lehet megtekinteni. Az idegene­ket valósággal felháborítja az a szemtelenség és vakmerő czinizmus, melylyel őket az igaz­gatóság a szó szoros értelmében megzsa­rolja. A képcsarnok, a nemzeti kincsek csar­noka, a gyermekköltő intézet, meg még egy csomó különben sem nagyérdekii pavillon- ban belépti dijat szednek. A látványosságok egy hajszállal sem különbek a budapesti városligeti vurstlinál. Körhinták, csuszóhin- ták, meg más efféle garasos dolgok semmi­képpen sem elégíthetik ki egy világkiállítás igényeit. Az élelmezés minden kritikán aluli és szerfölött drága. Néhány vendéglőben ló- husból mérik a pecsenyét, magam is meg­kóstoltam és egy ilyen lóhus rostélyosért 2 frankot irt fel a különben nagyon udva­rias belga főpinczér. Mint világkiállítás egy­általában nem állja meg a helyét és ha a magyar milleniumi kiállítással hasonlítom össze, hát nem tudom, hogy melyiknek kel­lene a babért nyújtani. A milleniumi ki­állítás mindenesetre szolidabb volt és tisz­tességesebb. Megintett községek. Pest vármegyének van két községe, Soltvad és Tázlár, amelyek­ben szüretkor nyakra-főre keresztelik a bort s ilyenformán a bortermés mennyisé­gét tisztán a viz mennyiségétől teszik füg­gővé. Ez a dolog György Endre földmive- lésügyi miniszter füléhez is eljutott, s a mi­niszter most rendeletileg utasította az al­ispánt, hogy a két község gazdáit figyelmez­tesse az eljárás törvényes következmé­nyeire. Az apa örökében. A dombóvári «Korona­szállót» édes atyjától Szabó Jenő szaktár­sunk vette át, aki ezt fiatal erejével és ismert szakavatottságával régi jó hírében gyarapí­tani fogja. Sok szerencsét vállalkozásához! Az üveg befolyása a borra. Sem a ter­melőre, sem a kereskedőre, sem a fogyasz­tóra nem mindegy, hogy legfinomabb pa- laczkboraik, amelyeket a legnagyobb lelki­ismeretességgel és jóhiszeműséggel adnak el egymásnak s nyújtanak legutoljára a fo­gyasztó vendégeiknek: megfelelnek-e azon jó hírnévnek, amely őket megelőzted amelyet valóban ki is érdemeltek akkor, midőn pa- laczkokra fejtettek, avagy csalódva tesszük-e le az első korty utáni a poharat. Pedig ez meg­esik s annál inkább boszantó, mert hiszen évek hosszú sorára csak olyan borokat szok­tunk palaczkokra fejteni, amelynek literjét aranynyal fizetjük s inkább orvosságul, mint csemegeborul szolgálnak. Okát Paligot igy magyarázza: «Francziaországban több­szörösen tapasztalták már azt, hogy a bor, az úgynevezett Rouen palaczkokban a kor-

Next

/
Thumbnails
Contents