Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1905-10-05 / 19. szám

(5

Vendéglősök Lapja

1905. október 5.

biztosíttassanak s ezeken az ő intézetük segítségével csorbát ne ejthessenek a kau- czió-szédelgők.

Ezt reméljük s el is várjuk az uj óvadék- bank alapítóitól. Múltjuk kötelezi őket erre!

Társas-reggelik.

A „Budapesti Szállodások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ minden pénteken társas reggelit

tart. A legközelebbi reggeliket a következő helyeken tartják:

Október 6-án: Hack István vendéglőjében, VII., Baross-tér 13. sz.

Október 13-án: Schnell József vendéglőjében, VIII., Népszinház-utcza 9. sz.

Október 20-án: Müller Auíalnál, „Országos kaszinó“, IV., Ujvilág-utcza 3. sz.

Győri emlék.

Kongresszusunk alkalmából a „Győri Napló“ üdvözlő czikkelyében lapunkról és szerkesztőnkről a következőket irta: „A szaksajtó képviselője: a „Vendéglősök Lapja“ ünnepi számmal köszönti a gyűlés házigazdáját, Győr szab. kir. városát. Eljött a szerkesztő is, hogy messzire vigye városunk hírnevét. Itt van Ihász György, a Vendéglősök Lapjának szerkesztője, kiváló publiczista és költő, aki a vendéglős szakiparnak lapjával nagy szolgálatot tesz.“ Hogy mélyen tisztelt collegánknak mindenben igaza legyen s méltányló sorait megháláljuk, hát szerkesztőnk, hogy némiképpen a meg nem érdemelt költői babérra is rászolgáljon, azt a versezetet küldötte viszonzásul a „Győri Napló“-nak :

Korcsmát nyitni.

Korcsmát nyitni bolond is tud,

S kiszolgálni szintén;

Jó pénzért jó bort is adhat,

— Épen úgy, a mint én.

Tisztelheti a vendégét,

S azok meg őt vissza ;

S adhat hitelt (tudván kinek),

Dolga még sem tiszta.

Korcsmát nyitni, oh ahhoz még,

Még nagyon is sok kell:

Először is figyelem, mit A vendég csak ott lel.

Es másodszor, és harmadszor,

És mondjuk: negyedszer:

Kilesni a szeszélyt, szájízt,

Hol az mitse veszt el.

S adni prücsköt s bogarakat Az asztal-középre :

Tepertőt s édes sütetkét,

(Itt hasznot se véve.)

S aztán, aztán . . . node ebből Csak úgy jön a többi.

Édes-kedves ember lenni,

S mindennel törődni.

Ha ki ilyen, és korcsmát nyit,

Mint jó Gundel János (Jó elnökünk), annak sorsa’

Soh’se lesz hiányos.

Ihász György.

Különfélék.

Kérelem. Az október—deczemberi évnegyedre szóló előfizetések beküldését kérjük A kiadóhivatal.

Czégjegyzések. Törvényszékileg bejegyeztettek a következő czégek: Grossmann Sámuel vendéglős, Nyitra-Novákon. Stósz János és társa vendéglősök, Budapesten VII., Csömöri-ut 54. (Beltag Stósz János; kültag 4000 kor.-val özv. Strobl Ferenczné szül. Probszt Mária).

Pöstyéni hírek. A „Cursalon“-vendéglőt és kávéházat Schubert Ferencz vette át Kassáról, mig Rónai Adolf, a volt bérlő, itt díszes, 3 emeletes szállodát építtet vendéglővel éskávéházzal. — Novák Ferencz i szaktársunk, ki itt keresett gyógyulást, már épülőben van, úgy, hogy pár hét múlva teljes egészséggel hagyhatja el a fürdőt. Örvendünk!

L. M. P. K. Ez a négy betű azt az örvendetes hirt jelenti, hogy a „Londoni Magyar Pinczér Kör“ ismét életre kelt s 37. Marshal St. Regent St. alatt tartja összejöveteleit. A megalakulás szeptember 20-án történt. Elnök : Varga József, titkár Walentiny Ferencz, háznagy és vendéglős: Mérey A. A körben van kényelmes társalgó és billiárd-terem, olcsó és kitűnő magyar konyha. A kör reggel 10 órától éjjel 2 óráig van nyitva a tagok számára. — Az alakuló gyűlés bennünket tüntetett ki azzal, hogy lapunkat egyhangúlag hivatalos közlönyéül választotta. Virágozzék föl a kör, hogy erős vára lehessen a magyarságnak.

Értékes találmány. A vendéglősökre s minden háztartásra, megbecsülhetlen találmánynyal lépett a világ elé a „Strobentz Testvérek“ czég. Ez nem egyéb, mint a „Pacific“-nek nevezett szárított tojás-kivonat, a mely mindenben pótolja a friss tojást; romolhatlan, kiadós és a legkellemesebb izü. A mellett, hogy olcsóbb is, mindenre használható, a mire a friss tojás.

Külföldi hírek. Kiss István barátunk, a ki a nyarat itthon töltötte látogatóban, már visszatért Amerikába s ismét elfoglalta helyét Clevebndban, a „Hofbráu-haus“-ban.

Az ugyanitt foglalkozó Dautlich Gyula barátunk hosszabb ideig betegeskedett, de már jobban van. — Kováltsik István, a ki Angliában, Seafordban (Sussex) főpinczér a „Bay Hotel“-ben, nemsokára visszatér hazánkba.

Tartsunk össze, magyaroki Válságos időket élünk. Ellenségeink még egyszer fölemelik megalázott fejüket. Össze kell fognunk s minden téren önmagunkat kell pártolnunk. Ki az idegennel! Különösen az osztrák portékával! Fogyasszuk hazai ásványvizeinket, különösen a nem izgató, de annál üdítőbb „Szántói savanyuvizet11, annál is inkább, mert ennek elfogyasztásából tekintélyes százalék jut a „Felvidéki Magyar Közművelődési Egyesület“ javára. A F. M. K. E. őre, végvára a magyarságnak ott a Kárpátok között; tehát ennek a végvárnak anyagi gyarapodása most nagy nemzeti érdek. Igyunk tehát Szántói vizet hazánkért és a magunk egészségére!

Halálozás. Mányi Aurél, a «Nagyváradi Pinczéregylet» buzgó tagja, 42 éves korában elhunyt. Kartársai nagy részvéttel helyezték örök nyugalomra a nagyváradi sir- kertben. Béke hamvaira!

Az aradi Kossuth-szobor javára. A vidéki hírlapírók Aradon tartott kongresszusáról csoportképet adott ki az aradi Kossuth- szobor bizottsága, melynek jövedelmét szintén a legnagyobb magyar újságíró szobrára fordítja. A szép emléklap ára 5 korona. Ajánljuk a hírlapirodalom és a Kossuth-kul- tus barátainak pártfogásába.

Védelem a szölöbetegségek ellen. A^ magy. kir. Középponti Szőlészeti Kísérleti Állomás népies nyelven Írott füzetet ad közre. A kis könyvet bárkinek megküldik, a ki ezért egyszerű kérelemmel az intézethez fordul. Itt adnak díjmentesen felvilágosítást mindenkinek, hogy ha bárki szőlőjében betegséget, bántalmat, vagy visszaesést tapasztal és ezt az intézetnek bejelenti. Felhívjuk a gazdaközönségünk figyelmét erre a czél- szerü és hasznos intézetre.

Francois Lajos és társa újabb kitüntetése. Budafoki hírneves pezsgőgyárosunk a liégei kiállítás magyar osztályán kiállított pezsgőboraik kitűnőségéért a nagy aranyérmet nyerte el. Üdvözöljük!

A liégei kiállítás. Biró Henrik, a Magyar Vaskereskedő szerkesztője, aki hivatalosan volt kint Liége-ben, egy lapjában megjelent szakszerű czikke végén a következő őszinte kijelentéseket teszi:

A kiállítás rendkívüli látogatott és különösen belgák ezrei lepik el a pavillonokat és • a kiállítási területet. Az egész kiállítás inkább vásári látványosságnak van megszervezve, mert hiszen a pavillonoknak egy jelentékeny részét csak külön belépti dij mellett lehet megtekinteni. Az idegeneket valósággal felháborítja az a szemtelenség és vakmerő czinizmus, melylyel őket az igazgatóság a szó szoros értelmében megzsarolja. A képcsarnok, a nemzeti kincsek csarnoka, a gyermekköltő intézet, meg még egy csomó különben sem nagyérdekii pavillon- ban belépti dijat szednek. A látványosságok egy hajszállal sem különbek a budapesti városligeti vurstlinál. Körhinták, csuszóhin- ták, meg más efféle garasos dolgok semmiképpen sem elégíthetik ki egy világkiállítás igényeit. Az élelmezés minden kritikán aluli és szerfölött drága. Néhány vendéglőben ló- husból mérik a pecsenyét, magam is megkóstoltam és egy ilyen lóhus rostélyosért 2 frankot irt fel a különben nagyon udvarias belga főpinczér. Mint világkiállítás egyáltalában nem állja meg a helyét és ha a magyar milleniumi kiállítással hasonlítom össze, hát nem tudom, hogy melyiknek kellene a babért nyújtani. A milleniumi kiállítás mindenesetre szolidabb volt és tisztességesebb.

Megintett községek. Pest vármegyének van két községe, Soltvad és Tázlár, amelyekben szüretkor nyakra-főre keresztelik a bort s ilyenformán a bortermés mennyiségét tisztán a viz mennyiségétől teszik függővé. Ez a dolog György Endre földmive- lésügyi miniszter füléhez is eljutott, s a miniszter most rendeletileg utasította az alispánt, hogy a két község gazdáit figyelmeztesse az eljárás törvényes következményeire.

Az apa örökében. A dombóvári «Koronaszállót» édes atyjától Szabó Jenő szaktársunk vette át, aki ezt fiatal erejével és ismert szakavatottságával régi jó hírében gyarapítani fogja. Sok szerencsét vállalkozásához!

Az üveg befolyása a borra. Sem a termelőre, sem a kereskedőre, sem a fogyasztóra nem mindegy, hogy legfinomabb pa- laczkboraik, amelyeket a legnagyobb lelkiismeretességgel és jóhiszeműséggel adnak el egymásnak s nyújtanak legutoljára a fogyasztó vendégeiknek: megfelelnek-e azon jó hírnévnek, amely őket megelőzted amelyet valóban ki is érdemeltek akkor, midőn pa- laczkokra fejtettek, avagy csalódva tesszük-e le az első korty utáni a poharat. Pedig ez megesik s annál inkább boszantó, mert hiszen évek hosszú sorára csak olyan borokat szoktunk palaczkokra fejteni, amelynek literjét aranynyal fizetjük s inkább orvosságul, mint csemegeborul szolgálnak. Okát Paligot igy magyarázza: «Francziaországban többszörösen tapasztalták már azt, hogy a bor, az úgynevezett Rouen palaczkokban a kor-