Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-09-12 / Rendkívüli szám
6 Vendéglősök Lapja 1905. szeptember 12. iparunk és a szoczializmus. A szoczialista apostolok a pinczérek s a kávéházak es a vendéglők más személyzete közé is be akarják magukat feszkC "sikerült is nekik egy kis csoportot fanatizálni, leginkább abból az elemből, a mely magának állandó kenyeret nem tud vagy nem akar biztosítani. A szoczialista agitátorok mindjárt megszokott fegyverükhöz, a terrorismushoz folyamodtak; de nem sikerült sem érett gondolkodású társaikat, sem a főnököket megfelemhtemok. Ez a terrorista csoport legutóbb megint gyülésezett, most azért, hogy a «Magyar Országos Pinczér-Egylet» ellen támadjon, sürgetvén ennek szétrobbantását s helyébe szoczialista szellemű szakszervezet alakítását. Semmi kétség, hogy a megtámadott egyesületnek sok hiánya van, kebelében sok visszaélés fordult elő, úgy, hogy az egyesület élete czélvesztett, tehetetlen vergődés. Sajnálni való, hogy a nagyra hivatott egyesületet vezetőik ide juttatták; de azért éppenséggel nem kívánatos, hogy helyette szoczialista szak- szervezet alakuljon. Nem kívánatos, mert az úgyis oly nehéz helyzettel küzdő pinczérek még válságosabb körülmények közé sodortatnának. Százan és százan, a kik még most csak szegénységben élnek, csakhamar nyomorba buknának. Tagadhatatlan ugyanis, hogy a pinczérek helyzete nem kielégítő, akár a keresetet, akár a munkaidőt, akár a bánásmódot tekintjük. Ámde ennek az okai nagyobbára iparunk sajátos természetében, a társadalom általános rendjében, szokásaiban és igényeiben rejlenek. Az okok egv része magától megszűnik a társadalom nagy elmaradhatatlan átalakulásával, mig a másik rész megszüntetését okosság, kölcsönös méltányosság és türelem szerezheti meg. Ámde a hazatagadó és nemzetrobbantó szoczializmus szellemi arzenáljában nincs meg ez a három fogalom. Kivetették. Kivetették onnan, mert a szoczializmust önön czéljaikra kizsákmányoló intézőknek nem az az őszinte czéljuk, hogy a munkásnép helyzetét fokról-fokra, a viszonyoktól megengedett módon javítsák, könnyebbé tegyék, hanem az, hogy a társadalmat két ellenséges, egymás iránt engesztelhetetlen, vadult táborra osszák, hogy igy a zavarosban kedvükre halászhassanak Krisztus, az első és legnagyobb szoczialista, a ki ugyan az egész emberiséget ölelte keblére, nem tagadta meg hazáját, sőt mindhaláláig ennek a megváltása hevitette a keblét első sorban. Hazaszeretet és nemzeti érzület nélkül az erkölcsiség, lé- nyűnk nemesebb része talaj nélkül marad, gyökerei elfony- nyadnak s elszárad, mint a meddő fügefa, melyet Jézus megátkozott. Ezt a magyar pinczérség, melyet minden szép és jó iránt fogékonynak ismerünk, nagy többségében teljesen atérzi; sohasem fog az eszményiségtől megfosztott, modern szoczializ- mushoz csatlakozni, a mely csak a mesterségükre ráunt, könnyű megélhetésre áhítozó, politikai szédelgők sivár lelkét elértheti ki. ö imlt azért a pinczéreknek joguk is, kötelességük is jobbít, tukut küzdeni; \alamint a főnököknek is kötelességük, hogy munkásaik helyzetének könnyebbitésére minden tőlük telhetőt megtegyenek. Gondoskodjanak róla, hogy munkával ne legyenek annyira megterhelve, hogy egészségük áldozatul essék; bánjanak velük tisztességgel; mert a ki munkását, segítő társát megalázza, saját iparai szennyezi be, önmagát vágja pofon. Bizonyos, hogy a munkaidő szabálvozása s a bér-kérdés rendezese sokáig nem halogatható; kezdjék meg hát ennek a munkáját a íonokok és a pinczérek vállvetve, kölcsönös méltányossággal s egymás iránti szeretettel, okosan szem előtt tartva a mai viszonyok lerázhatlan kényszerét. r, LH\,Ígá já,rUnk e1’ közöttünk nem verhet gyökeret a mai lelek nélkül való, egyedül a nép izgatására, de nem megváltására törekvő szoczializmus; legfölebb néhány eszelős, önmagával meghasonlott individuum tarantella-táncza marad. Ha azonban a főnökök ridegen a non possumus álláspontján maradnak, úgy a jogosult elkeseredés az egyre nehezebbé váló megélhetés folytán természetszerűleg növelni fogja a megtévelyedett elégedetlenek ma még kicsiny légióját. Ezt pedig nem szabad előidéznünk sem a magunk, sem hazánk érdekében. Ciscíí 41^3 Pártoljuk egymást! A «Magyar Védő-Egyesület», a mely a hazai ipar pártolására alakult, zajtalanul, de serényen dolgozik. Egyre gyarapszik erőben, úgy, hogy a hazai iparnak nemsokára erős gyámola lehet. Ez a derék egyesület már a tettek mezejére lépett. Elkészült a hármas halmon ékeskedő kettős kereszttel diszlő védjegye, a melylvel igazolni fogja a kereskedők egyes áruinak hazai eredetét, hogy ne sózhassanak a hiszékeny közönség nyakába ócska és hitvány osztrák portékákat magyar készítményekként.' Kész az egyesület plakát-igazolványa is, a mely azoknak a kereskedőknek a kirakatait fogja ékesíteni, a kik hazai termékeket árusítanak. A plakáton név szerint el lesz sorolva, hogy az illetőnél minő hazai czikkek kaphatók. A plakát-igazolványt Hungária méltóságos, ihletetten megrajzolt alakja foglalja el, a szöveg a következő: A Magyar Védő-Egyesület igazolja, hogy ........cégnek ebben az alább megjelölt áruk hazai származásúak. Honfitársak! Tartsa mindenki kötelességének, hogy szükségleteit, melyeket a hazai gyáripar és mesterségek termékeiből fedezni lehet, csak ezekből vásárolja. Ha munkánk és fáradságunk béréből nem adózunk ezentúl is évenként sok száz millióval a külföld iparának, akkor munkája és keresete lesz mindenkinek, megszűnik a honfitársak százezreinek kivándorlása s a jólét áldása erősiti meg édes hazánkat! Gazdag nemzetnek van erkölcsi súlya, koldus népnek könyörgés a szava. Hazafias üdvözlettel A Magyar Védő-Egyesület. At agyarország vendéglősei, a kiket most ügyeitek megbeszélése, intézése végett kongresszusra szívesen és tisztelettel fogad Győr városa, ne feledjétek, hogy ti is iparosok vagv- tok, tehát első sorban a ti kötelességtek iparostársaitok pártolása, mert azok is támogatnak titeket. Szóljon szivetekhez a plakát meleg, meggyőző szózata: ne vegyetek idegentől; pártoljátok a hazai ipart! I-------)!=■ ...... I[= 11= ■■■ IE-------- IE==] Or oszországból. rrioszkoa, 1Ó05. augusztus 15. Most, a mikor véresnél véresebb tragédiák egész sora ide köti a világ figyelmét, talán érdekli a «Vendéglősök Lapja» olvasóit, ha elmondok egyet-mást itteni tapasztalatainkból. Ebben a nagy, roppant kiterjedésű városban teljes eredetiségében mutatkozik az orosz élet, nem úgy, mint Szentpétervárott, a hol már az idegen szokások uralkodnak. A várost külső képe után találón nevezhetjük a tornyok városának, annyi benne a templom s alig van ház, a mely mellett kis kápolna ne figyelmeztetné a járókelőt a túlvilágra. Az igazhitű, legyen az szegény vagy gazdag, mindegyik f lőtt térdhaitva keresztet vet s jaj az idegennek, ha kalapot nem emel e szent hajlékok előtt. Az orosz népnek átalában legjellemzőbb sajátsága a vallásosság, melyben sok a babonás elem; de azért a muszka mégsem türelmetlen. Nem az, mert az orosz nép jóságos szivü. Jámbor és megalázkodó. Igényei szűk körben mozognak. Az evés-ivás minden vágya, de minden inyenezség nélkül. A szegény nép egész éven át alig fogyaszt egyebet, mint teát és valami kásaszerü, élvezhetlen kotyvalékot. A teát keserűn, minden nélkül isszák. Közben-közben egy-egy falat ezukrot ropogtatnak. E végből a szegények házainál az asztal fölött madzagon lóg a süveg ezukor, melyet teázás közben egymáshoz löknek az ott ülők, aztán ki-ki harap vagy tör magának egy-egy darabot.
