Vendéglősök Lapja, 1905 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1905-04-20 / 8. szám
2 Vendéglősök Lapja 1905. április 20. szükségesek. Ilyenekül első sorban az önálló magyar vámtarifa megalkotását, azután az iparfejlesztés és munkásképzés erélyesebb felkarolását, a mezőgazdaságig termények elhelyezésére vonatkozó kérdés megoldását, a malomipart érdeklő intézkedéseket s végül a pénz- és hitelügy térén teendő intézkedéseket jelölve meg. A gazdaközönség, a melyet eleinte sikerült tartózkodóvá tenni azzal a ficzamodott okoskodással, hogy a gazdasági különválás esetén az osztrákok mellőzni fogják a magyar terményeket, ma már^ szintén bátran néznek a jövő elé. ludják, hogy az osztrákok, ha csak holtra nem akarják magukat koplalni, iparukat egy csapással meg nem akarják bénítani, úgy a magyar mezőgazdaság nyersterményeit nem boy- kottálhatják; sőt inkább minden áron biztosítani kell azokat a maguk számára. Gazdáink is már teljes tudatában vannak a fejleményeknek s nyíltan hirdetik, hogy ha az önálló vámterületre való téréssel jár is valamelyes rázkódtatás, ez csak jelentéktelen s rövid ideig tartó lehet. Hogy ennek a válságnak árhátrányait mentői kevésbbé érezzük, a szőlősgazdák például a következő ellensúlyozó intézkedéseket óhajtják: Első sorban a boritaladó teljes eltörlését. Mig a vámközösség mellett ezen adónem lényeges leszállítása is sokat használna, addig önálló vámterületen csakis a teljes adómentesség volna képes a rohamos áresést mérsékelni. Evvel karöltve kellene járnia a műbőr- törvény lényeges szigorításának és oly végrehajtási módozatok megállapításának, melyek nemcsak akarnak valamit, de azt keresztül is viszik. Követelik, hogy a vasárnapi munkaszünet a pálinkamérésekre, illetve pálinkának kismértékben való elárusitására azonnal kiterjesztessék. Módot kell nyújtani az államnak, hogy az egész olcsó, gyenge borokból készült cognac kiviteli prémiumban részesüljön. Mindenképen elő kell mozdítani azt, hogy a hegyvidéki szőlőtermelés olcsóbbá tétessék. A katonaság koronkint — mondjuk a nyári gyakorlatok idején — bort kapjon, úgy amint ezt Francziaországban behozták. Végül pedig követelik, hogy az emberi fogyasztásra szolgáló pálinka adója lényegesen felemeltessék. Hát ezek a követelések nem újak s nem is helytelenek, de ha most úgy állítják föl, mint bérdijat azért, hogy a szőlősgazdák szintén csatlakoznak a nemzet többségének akaratához, akkor ez igen tapintatlan s nagyon nem szép eljárás. Hála Isten, hogy gazdáink ettől távol állanak s csak a B. L. egyik czikkezője talált a szeg mellé ütni. A pálinkamérés. Megemlékeztünk a székesfővárosnak arról a határozatáról, melyet Wodianer Arthur humánus indítványára kényszerült hozni a pálinkamérések vasárnapi zárvatartásáról. Eveken át sürgette ezt lapunk, valamint a pálinkamérések számának redukczióját s a pálinkacsinálás egészségügyi rendezését. Most, hogy a városi bizottság kénytelen volt cselekedni, hogy dédelgetett pálinkásainak károsodását megtorolja, hát a pálinkaárusitás tilalmát a vendéglőkre és kávéházakra is ki akarja terjesztetni. Ennek a határozatnak abszurditását annak idején behatóan kimutattuk; most tehát csak arra a jelentésre szorítkozunk, hogy a határozatnak e képtelen része ellen ipartársulatunk agilis elnöke, üundel Janos, felebbezést intézett a minisztériumhoz. A felebbezés igy hangzik: Méltóságos Polgármester ur! Budapest székesfőváros törvényhatósága folyó évi február hó 15-én tartott rendes közgyűlésében tárgyalta a bizottmány és tanács 241.285—903 I. számú előterjesztését, melyben indítvány tétetett aziránt, hogy a törvényhatóság az élelmiszereknek vasárnapokon egész napon át való árusit- hatása, a pálinkaméréseknek pedig vasárnapokon egész napon át zárva tartása végett felterjesztést intézzen a kormányhoz. A közgyűlés ez ügyben a 235. számú határozatot hozta, mely határozatnak utolsó szakasza igy szól: „Kimondja a közgyűlés, hogy felterjesztést intéz a kereskedelemügyi miniszter úrhoz aziránt, hogy rendelje el, miszerint a pálinkaméréseket vasárnap egész napon át zárva kell tartani s e napon pálinkát árulni — a gyógyszertárak kivételével — sehol sem szabad. Alólirott, mint a székesfőváros törvény- hatósági bizottságának tagja, kénytelen vagyok a közgyűlés e határozatának azon része ellen, melynek czélja: hogy vasárnap pálinkát árusítani, a gyógyszertárak kivételével, mindenütt tiltva legye í — felebbezést bejelenteni, mert e határozatot elhibázottnak, indokolását tévesnek tartom, másrészt pedig kétségtelennek látszik előttem, hogy úgy is kivihetetlen lenne! Ennélfogva tisztelettel kérem Méltóságodat, hogy jelen felebbezésemet a törvényhatóság felterjesztéséhez kapcsolni méltóztassék. Felebbezésem indokolására a következőket adom elő: Az egész müveit emberiség helyeslésével fog találkozni a közgyűlés ama kívánsága, hogy a pálinkamérések vasárnap egész napon át zárva tartassanak, mert világos czélja csak az lehet, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény üdvös kiterjesztése folytán a legszegényebb néposztály a vasárnapot valóban pihenéssel, nem pedig a testet, lelket ölő mértéktelen pálinkaivással; tobzódással töltse. Azonban messze túl lőtt a czélon a t. Közgyűlés, midőn a vendéglőket a pálinkamérésekkel s a vendéglőket látogató közönségei a pálinkamérésekbe járó, erkölcsileg fegyelmezetlen és a szeszes italok élvezetében mértékletességet nem ismerő népréteggel azonos megítélés alá vonta! Mert ha nem lehet a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény hatását a vendéglőre is kiterjeszteni, tekintettel arra, hogy több^ százezer ember naponként a vendéglőből táplálkozik, a kiket rendes napi , táplálékuktól megfosztani embertelen el- j járás lenne, akkor lehetetlenség azt kívánni, I hogy a vendéglőben pálinkát ne mérjenek, mert hiszen a mértékletes pálinkaivás a legmesszebb menő tudományos megfigyelések szerint sem ártalmas és a legtöbb vendéglőben táplálkozó embernek napi táplálékához tartozik; már pedig ebbe beleavatkozni, azt hiszem, nem csak a székesfőváros törvényhatóságának, de még a kormánynak sincs jogában. Különben is lehetetlen lenne egv ilyen rendeletnek a végrehajtása, mert milyen módon, hogy ellenőrizné azt a hatóság és melyik hatóság, hogy a vendéglőben egyik- másik vendég kívánságára nem adnak-e egy pohárka pálinkát ? Hiszen ez a na- I Sy°bb helyiségekben még akkor is megtol tenhetnék, ha minden vendéglőbe egy- egy rendőrt állítanának! Éppen azért, mert a közgyűlés határozatának e része nemcsak elhibázott, de kivihetetlen is, kérem annak olyan megváltoztatását, hogy a kérdéses tilalom a vendéglőkre ki ne terjesztessék. Budapest, 1905 február 27. A budafoki borvásár. A termelők és bor- kereskedők szövetsége által Budafokon, a múlt hó végén rendezett borvásárról a következő részletes jelentést adták ki: A kiosztásra került s rendkívül áttekinthetően összeállított katalógus szerint 123 szövetségi tag 318 féle bort jelentett be eladásra, a mi 120.000 hektoliternyi eladó borkészletnek felelt meg. A kiállított borminták a magyar bortermelés érdekes és beható tanulmányozására nyújtottak alkalmat. Az országnak úgyszólván minden egyes borvidéke képviselve volt s miután különféle évfolyamok termését is láthattuk, megfelelő képet alkothattunk magunknak az országban meglevő borkészletek felől. Örömmel konstatáljuk, hogy a borok általában jó pinczekezelésben és gondozásban részesültek. Legolcsóbb egy 1904-es verseczi bor volt, a melynek hektoliterjét 22V2 koronáért kínálták és el is adták. Az ár legmagasabb határát 20 korona képezte egy fél literért (4000 korona egy hektoliter), a melyet báró Waldbott-Bassenheim tolcsvai 1881-iki tokaji aszúja jegyzett. A vásár mindjárt elején nagyon élénk volt. Az üzlet azonban nem fejlődhetett jól, mert a nagy számban megjelent termelők, vendégek és a bel- és külföldi bor- kereskedők a nagy csarnokot annyira ellepték, hogy nemcsak a bornak nyugodt megkóstolása, hanem gyakran még a mozgás lehetősége is ki volt zárva. Másnap a helyzet egészen máskép alakult. Ez igazi üzleti nap volt. Minden csoport előtt buzgón kóstolgató és jegyez- gető borkereskedők és ügynökök verődtek össze s a mintapalaczkok egymásután lekerültek a kiállítási asztalokról s bevándoroltak a vásári irodába, hogy mint ellenminták azoknak a megrendelőknek megküldessenek, a kik a nagy sokadalomban nem voltak képesek nyugodtan kóstolni és alkudni. Leginkább érdeklődtek a Tokaj-Hegy- aljai borok iránt. A homoki borok s az érmelléki és verseczi borvidék termékei is nagy keresletnek örvendtek, a jobb hegyi borok iránt azonban gyöngébb volt az érdeklődés. A sima vörösborokat nagyon keresték. A vásár lefolyásáról és eredményéről csak egy-két hét múlva fogunk magunknak helyes képet alkothatni, mert a bor- kereskedők nagy része még csak most lép a termelőkkel közvetlen összeköttetésbe s az üzlet megkötése előtt a kínált bort a pinczében is meg akarja tekinteni. A vásári helyiségben magában aránylag kevés kötés történt. Bejelentettek 3600 hektoliterre való eladásokat. A spanyol paprika. A múlt év szűk paprikatermése folytál} a kereskedők az olcsó, de rossz spanyol paprikát nagy mennyiségben hozatják be. Valenciából, alkonzulátusunk január havi jelentése szerint, 50.975 kgr. paprika Triesztbe és 95.013 kgr. Fiúméba szállíttatott. Ily nagy import mellett a „Füszerkeres- kedők Lapja“ szükségét látja, hogy rámutasson arra a veszélyre, amely hazánk egy speczifikus és az egész világon mint különlegességet ismert és nagyrabecsült terményét fenyegeti. Ismeretes, hogy a „paprikáival való üzelmek az utóbbi idő-
