Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)
1903-04-20 / 8. szám
2 Vendéglősök Lapja 1903. április 20. erről szóló törvényjavaslattal az országgyűlés mielőbb loglalkozhassék. A törvény állapítsa meg a pá- linkakészitéshez használható szereket s a gyártó és kimérő helyeket tegye állandó és szigorú egészségügyi felügyelet alá. S hogy a népet az alkoholis- musról s az ezzel járó anyagi és erkölcsi pusztulástól megóvja, állítsa vissza Baross törvényét, hogy a pálinkamérések vasár- és ünnepnapokon zárva tartassanak. A gyermekek iparunkban A gyermekek foglalkoztatásának a kérdése legkényesebb pontja a szocziális reformoknak. A gyermek testileg, lelkileg a fejlődés zsenge korában vannak, tehát kimélendök ; ezt nemcsak a humanismus parancsolja, hanem az emberiség fönmaradása, fizikai és erkölcsi épsége is követeli. A gyermekek tulfeszitett munkával nem terhelhetők, egészségtelen levegőjű helyiségektől távol tartassanak. Jól tápláltassanak s eleget alhassanakErkölcstelen beszédektől és látványosságtól elvonassana':. szóval gazdáik erkölcsi nevelésükkel is törődjenek. Szigorú ügyelet legyen arra, hogy inaséveik alatt magukat választott mesterségükbe jól begyakorolhassák. j Ezek a humanisták követelményei, miknek a teljesítése a társadalom nagy érdeke. Bármily egyszerűek s meggyőződök is ezek a kívánalmak, igen bonyolultak és sokféle nehézségbe ütközőknek mutatkoznak, ha gyakorlati megvalósításukat tekintjük. A gyermeket, a fejletlen emberkét ugyanis foglalkoztatni vagyunk kénytelenek az iparban is, mert a felnőtt korban az ember nem oly hajlékony, nem oly fogékony és a szigorú alárendeltségre nem oly alkalmas, mint a serdülés, a meg nem csontosodott egyéniség idejében. Már pedig az ipari munka mindenkor erőfeszítést kíván és sokszor már természeténél fogva is oly körülmények között végzendők, a mik a szervezetre előnyösöknek nem mondhatók. Mérges kigőzölgések, túlságosan kiélt, eléggé föl nem frissíthető levegő még a nagyokra is ártalmas, hát még a gyermekre. E mellett az idő sem irható elő, mert némely iparág gyakran csak ilyenkor űzhető. Az is baj, hogy a gyermek folyton felnőttek között mozog, a kiknek a gondolkodása, beszéde nem válik a gyermek-lélek épülésére. Ezek a bajok enyhithetök ugyan, de el nem háríthatok. Ez csakis úgy volna elérhető, ha az állam iskolamühelyeket, iskolaüzleteket állítana s az iparos-tanonczok képzését, nevelését kizárólag ezek végeznék. Ezt azonban egyhamar aligha teljesítik, igy tehát még sokáig csak a tanoncz- tartás szigorú és körülményes szabályozásából és a mesterek és gazdák lelkiismeretes jóindulatából várhatunk védelmet az iparban alkalmazott gyermekek számára. Nyugodt lélekkel mondhatjuk, hogy ez a jóakaratu igyekezet a múltban is megvolt s most is megvan iparosainknál. Legalább a mi szakmánk sok szép példával dicsekedhetik. A minap az „Esti Újság“ kesergett a kávéházi „pikkolók“ sorsán. A czikk írója a kávéházból ki akarja tiltani a gyermekeket, mert a füstös, fülledt levegő, a folytonos álldogálás és szaladgálás, az éjszakai virrasztás elsatnyitja a szervezetet, valamint a vendégek válogatatlan fecsegései s egyéb körülmények megmételyezik a lelket. Ez áll a vendéglői pinczérfiukra is s nagyjában igaznak mondható. A baj megvan, de hát mit csináljunk? A mi mesterségünket is csak a fogékony korban kell megtanulni; tehát a gyermekek foglalkoztatását meg nem tagadhatjuk. Azt azonban meg kellene tennünk, illetőleg törvénynyel kellene elrendelni, hogy a vendéglőkben és kávéházakban a gyermekek éjjeli munkára ne legyenek használhatók s a főnökök számukra egészséges nyugvóhelyről gondoskodjanak és szigorun vigyázzanak arra, nehogy rósz társaságban éjszaka elkószálhassanak. Követendő példát adott erre Stadler Károly, a ki a nala alkalmazott pinczérfiu- kat családias fegyelemben és eltartásban részesíti. Persze, még ez nem elég, a vendéglősök és kávésok jóakaratához a társadalomnak is csatlakoznia kell. Ügyeljünk, hogy olyan beszédet ne csapjunk, olyan magaviseletét ne tanúsítsunk. a milyen a gyermek ártatlanságát megrontja s a milyen müveit emberekhez nyilvános helyen amúgy sem méltó. Ha az iparosok, az állam és a társadalom igy megteszi a magáét, a pikolók és a pinczórfiuk helyzete nem lesz aggasztó s ha még esti iskoláztatásukat is beszüntetik, majdnem mindent megtettünk, a mit az iparos-tanonczok védelmére a mai társadalom keretében megtehetünk. PinczéreK védelme. Nem rólunk van szó, hanem Németországról, ahol nemcsak az adótörvényekben van szó a népről, hanem az állam egyébként is gondoskodik minden rangú és rendű polgárainak érdekeiről. Néhány éve, hogy Poroszország törvényt alkotott a pinczérek védelmére. Ez a törvény szabályozza a főnökök és pinczéreik jogviszonyát, a felmondást s a munkaidőt s kötelezi a főnököket, hogy alkalmazottaiknak hetenként legalább egy szabad napot adjanak. A minap hire érkezett annak, hogy a bíróság mily komolyan fogja föl ezt a törvényt. Egy vendéglőst följelentettek, hogy alkalmazottaitól elvonja a köteles szabad napot. A vendéglős azzal védekezett; hogy j ö megadta volna a szabad napot, de azt pinczérei nem fogadták el, mert nem akarták elvesziteni arra a napra eshető borra- j valójukat. A pinczérek s több szaktárs és vendég megerősítették a vádlott vallomását. Az elsőbiróság föl is mentette a vendéglőst, a felsőbíróság azonban nehány márka birságra itéite azzal az elvi jelentőségű megokolással, hogy a törvény a pinczérek egészségének oltalmazására rendeli a szabad napot, tehát az a közjó érdekében történt, ennélfogva ez a törvény közjogi természetű; az ilyen törvényt pedig még abban az esetben is meg kell tartani, ha abból némelyekre kár háramlik. A német bíróság tehát a pinczér-tör- vényt a közjog, az alkotmány kiegészítő részére emelte, a pinczérek javát a közjó követelményének nyilvánította, a mivel a pinczérmunkáról egyszerre letörülte azt a megalázó jelleget, melylyel azt az előítélet nálunk még ma is lealacsonyítja. A német műveltségnek dicsőségére válik a törvényben s annak végrehajtásában nyilvánuló humanismus. Vajha nálunk is mielőbb követésre találna az a nemes példa s a parlamentnek eszébe juttatná, hogy társadalmunknak egy hasznos osztálya még mindig törvényen kívül áll. A humanismus szándékában a jogállam fogalmával nem egyeztethető össze, hogy a törvény rendezetlenül hasryja egy kiterjedt s hasznos munkásosztály jogviszonyait. Szükséges, hogy a kvalifikáczió. felmondás, munkaidő s a szabadnap kérdése nálunk is törvényes megoldást nyerjen. Szükséges annál is inkább, mert csak igy emelkedhetik a pinczérség és ezzel az egész színvonalra a melyen nem nélkülözi azokat a garaucziákat, a melyekre első sorban a közerkölcsiségnek van nagy szüksége. A Newyork Journal a borravalóról. A „Vendéglősök Lapja“ eredeti levele New-Yorkból. New*York egyik legtekintélyesebb lapja, a Newyork Journal, nagyon is érdekesen fejti meg és magyarázza a közönségnek, hogy valóban mai napság miért kell borravalót adni a pinczérnek, egyszersmind rendkívüli alaposan czáfolja meg a borravaló adás ellen folyamatban levő protestálást. Nos, írja a Newyork Journal, nagyon sok közlemény érkezik hozzánk a kiadóhivatalba, a melyek egyebet sem tartalmaznak, mint rágalmazást a borravaló rendszer ellen. Sokan vannak olyan egyének, a kik e rend szer ellen nem csak hogy tüntetnek, hanem lelkileg sympathiálnak is olyan egyénekkel, a kik sajnálják azon kis részt a pinczértöl, a mit ő borravaló gyanánt kap a számlán kivül a vendégektől. Még az újságoknak is afféle közleményeket Írnak, hogy Amerika egyáltalában nem köztársaság, mivel szabadhonpolgárai és idegen pinczérjei nemcsak hogy a borravalót elfogadják, hanem még jogosan követelik is. Nos, ez tagadhatatlanul igy van és lesz is. De gondolkozzunk e kérdés fölött mélyebben, és nézzünk át a szitán. Talán a pinczérek részéről is van valami mondani való. Hanem először lássuk mit mond a közönség. A közönség azt mondja: En megveszem az én dinémet, és fizetek a számláért, tehát • gyalázat az, hogy nekem még külön a pinczért is kell fizetni. M’ndcn- bizonynyal ez az egyedüli érv, a melylyel a közönség védekezik. De tegyük fel, hogy valaki vesz egy földbirtokot, megfizet érte. de azonkívül a közvetítő egyénnek külön kell fizetni s az ügyvédnek szintén stb. Nos, a pinczér hasonló minőségben van alkalmazva a vendéglőben, mint az ügyvéd, azaz ő hozza létre az adás-vevést. Ezenkívül folyvást ügyel a fogyasztó közönségre és figyelmes tehát, viszont szolgálatra kész; elvárja a közönségtől, hogy szolgálatáért és figyelméért öt megfizesse. Ö a vendéglő ágense és ügyvédje. O ajánlja a jót, tanácscsal szolgál a rossz’ellen, és mindenkor a közönség érdekére törekszik;tehát a mint nem lehet azt kívánni, hogy a földbirtokeladó fizesse az ügyvédet a vevő helyett, úgy azt sem, hogy a beefsteak-eladó fizesse a pinczért. Mit kívánjon a közönség egy pinczértöl ? Azt kiváuja talán, hogy ugv vágjon az asztalra mindent, mintha a vaskereskedésben vett volna valamit. A közönség magának millió figyelmet és szabadságot követel. Persze nem kap ennyit. Annál jobb, hanem kap többet az elégnél. Ha valaki siet, elvárja, hogy a pinczér is siessen, hogy behozza az elvesztett időt. Miért ne adjon a közönség ilyesmiért borravalót ? Ha valamely vendégnek a feje fáj, elvárja a pinczértöl, hogy érdeklődjön az iránt. Továbbá ha az egyik vendég viccet mond a másiknak, a mi fölött a pin czér nem nevett, a vicz-mesélő fölnéz és elvárja a pinczértöl, hogy ő is nevessen. Ki ne fizetne ilyesmiért ? A jó pinczér érti az üzletét, és néha még nyelveket is beszél. A vendég elvárja tőle, hogy tiszteletteljes arczot vágjon és ne nevessen azalatt, mig a vendég viszályáról olvassa a francziául irt étlapot, sőt elvárja a pinczértöl. hogy magyarázattal szolgáljon, hogy az ások a la etc mit jelent. Miért ne fizetne borravalót ilyesmiért a közönség ? De még elég sok más olyan érv szól a pinczérek mellett, azokból a sok kicsiny
