Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1903-04-05 / 7. szám

XlX-ik évfolyam.

7. szám.

Budapest, 1903. április 5-én.

(,.PINCZÉREK LAPJA“)

A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny.

i

Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete-', a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Nérneti pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinczér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélyző-egylet“, a »Győri pinczér-egylet“, a »Révkomáromi vendéglősök és kávésok ipartársula“, az „Arad

pinczér-egylet“-nek, a „Szabackai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok

partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársuiatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesiilet budapesti központi mozgalmi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérök ipartársulatá“-nak, a „Temesvári kávés és vendéglős ipartársulatá“-nak

|pr~ HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án. Előfizetési ár;

Egész évre . . . 12 kor. j Félévre .... 6 ko1'Háromnegyed évre 9 „ ; Évnegyedre ... 3 ,,

Laptulajdonos és felelős szerkesztő:

IHÁSZ GYÖRGY.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

VII. kerület, Akáczfa utcza 7-ik szám.

Kéziratok és előfizetések ide intézendők.

XXIX.

Huszonkilencz év nagy idő, az ember élete legszebb részének betetőzése, fordulópont, a honnan az ifjúság a gyümölcshozó érettség korába lép.

Immár ennyi ideje, hogy a „Budapesti Szállód ások, Vendéglősök és Korcsmárosok Ipartársulata“ gondozója a székesfővárosban a mi iparunk érdekeinek.

Márczius 31-én tartotta ez a szép múltú egyesület 29-ik közgyűlését, tehát méltányos, hogy ezzel az alkalommal megemlékezzünk a múltról és a jelenről.

Ez az emlékezés talán reményt ad s irányt mutat a jövőre.

Ez az ipartársulat akkor kezdette működését, a mikor hazánk csak szabadabban, de nem szabadon lélegzett az osztrák járom alatt; amikor Budapest polgárai még csak szokni kezdettek a magyar szóra s a mi iparunk üzleti nyelve a német volt, iparosaink nagy része pedig idegen bevándorlóit.

Ennek az ipartársulatnak az életébe 19 év óta belejátszik a mi lapunk működése.

Hol egymással, hol ellentétesen küzdöttünk a vendéglős-ipar fejlődéséért.

A mi ezt illeti, czélunk mindenkor közös vala; a mi azonban nem egyszer szembe állított egymással, az nem volt más, mint az, hogy lapunk sem megalkuvást, sem tétovázást nem akart tűrni iparunk megmagyarositása körül.

Nálunk több volt a hév, amott több a viszonyokra, az emberekre való tekintet.

Sok éveken át tartó harczaink valának. a mi mindkét részen sok keserűség forrásává Ion; de a mi fő, czélt értünk : ipartársulatunk ma teljesen magyar s a magyarságra való törekvés tagadhatlan szaktársaink között.

Ebben része van ipartársulatunk tapintatosságának, valamint lapunk vissza nem rettenő buzgóságának is, a mint ezt több alkalommal az egész magyar sajtó elismerte.

Ez az egyik koszom, a melyet illő ipartársulatunknak XXIX. közgyűlése alkalmából hálás szívvel átnyújtanunk.

Ezt annál kevésbbé mulaszthatjuk el, mert visszaesés jeleivel találkozunk.

Mig ugyanis ipartársulatunk titkári jelentése szomorún konstatálja, hogy a társulat tagjainak száma alig szaporodott, ugyanekkor iij ipartársulat alakult Budapesten.

Ez akkor történik, a mikor hazánk közgazdasági viszonyai teljes átalakulás, ipartörvényeink reform előtt állanak.

Ilyen körülmények között a személyi súrlódásokat el kellene nyomnunk, kívánalmaink, nézeteink különbségét türtőztetnünk.

Koch József.

(Szövege a 4-ik oldalon.)

Sajnos, ez nálunk máskép történik. Szaktársainknak az a csoportja, a mely egykor a magyarosodás leglelkesebb zászlóvivője volt, a kis vendéglősöké, ez alakított külön társulatot, a mely propagálója az idegen ipar pártolásának, sőt a germanizácziónak is azzal, hogy hivatalos közlönyét németül is kiadja. Igaz, hogy egykor a kisvendéglősök csoportját más elemek képezték.

Hogy az ilyen törekvés, az ilyen eszköz mennyire alkalmas a közvélemény meghódítására, erre fölösleges szót vesztegetnünk, pusztán csak azt jegyezzük meg, hogy iparunk érdekeit csakis tömörüléssel védhetjük sikeresen.

E végből tanácsosnak vél nők, hogy mindnyájan a régi, az egész társadalom előtt ismert és tekintélyes ipar- társulalunkkoz csatlakozzunk.

Képződjék ott ellenzék, csoportosuljanak abban az elégedetlenek, csatázzanak azon belül a vélemények ; de kifelé, szemben a társadalommal és az állammal egységes, hatalmas testületként álljunk.

Erre minden bizonnyal alkalmasabb egy régi, anyagi és erkölcsi alapokkal biró szervezet, mint az uj, melynek még évekig kell azért küzdenie, hogy életrevalósága bebizonyításához megszerezze az anyagi lehetőséget

Régi ipartársulatunk már csak azért is érdemes és alkalmas a tömörülésre, a miért most a XXIX. közgyűlés alkalmából második koszorúnkat fonjuk nevére.

Ez a koszorú azért illeti meg régi társulatunkat, mert ez 29 év óta nemcsak a fővárosi vendéglősök iparaira ügyelt, hanem gondját kiterjesztette a vidékre is.

Elére állt az országos mozgalmak, nak, szervezte, irányította azokat, úgy-