Vendéglősök Lapja, 1903 (19. évfolyam, 1-24. szám)

1903-03-05 / 5. szám

XlX-ik évfolyam.

5. szám.

Budapest, 1903. márczius 5-én,

VENDÉGLŐSÖK LAPJA

(,.PIMCZÉFtEK LAPJA")

A hazai szállodások, vendéglősök, kávésok, pinczérek és kávéházi segédek érdekeit felkaroló szakközlöny.

Az első magyar orsz. pinczemesterek és pinczemunkások egylete“, a „budapesti kávéházi segédek egylete“, a„Szatmár-Németi pinczér-egylet“ a „Székesfejérvár pinezér-egylet“, a „Szombathelyi pinczér betegsegélvző-egylet“, a „Győri pinczér-egylet“, a „Révkomaromi vendéglősök és kávésok ipartársula“, az „Arad pinczér-egylet“-nek, a „Szabackai pinczér-egylet“-nek, az „Aradi vendéglősök és kávésok egyesületéinek, az „Újvidéki szállodások, vendéglősök és kávésok

partársulatá“-nak, a „Miskolczi pinczér egylet“-nek, a „Kassai vendéglősök, kávésok, korcsmárosok és pinczérek egyletéinek, a „Székesfejérvári vendéglősök kávésok és italmérők ipartársulatá“-nak, az „Újpesti szállodások, vendéglősök és korcsmárosok ipartársulatá“-nak és az országos pinczér-egyesület budapesti központi mozgalmi bizottságának, A „Budapesti főpinczérek óvadék letéti társasága mint szövetkezet, a „Győri vendéglősök, kávésok, italmérők ipartársulatá“-nak

SUT* HIVATALOS KÖZLÖNYE. "’P®

Megjelenik havonként kétszer, minden hó 5-én és 20-án.

Előfizetési ár;

Egész évre ... 12 kor. I Félévre .... 6 korHáromnegyed évre 9 „ ! Évnegyedre ... 3 „

Laptulajdonos és felelős szerkesztő:

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

IHÁSZ GYÖRGY.

VII. karttlet, Akáczfa-utcza 7-ik szám.

Kéziratok és előfizetések ide intézendők.

Segítsünk magunkon!

— Mit tegyünk a forgalom emelésére. —

Nem elég tűrni, nyögni a helyzet súlya alatt; nem elég panaszkodni, kérni vagy követelni, tennünk is kell magunkért.

Hála Isten, szaktársaink nincsenek intelligencia nélkül, sőt nem egy van közöttük, a kik más téren is számot tehetnének.

Az értelmi erő nem hiányzik nálunk; a baj tehát abban van, hogy nem élünk vele.

A jó, a müveit üzletembernek a mai korban nem szabad megállnia ott, a hol régente.

Az üzleti eszközök között nem elég az ügyes, lelkiismeretes kiszolgálás, nem elég a reklám, nem a hozzánk tévedt vendégek magunkhoz való édesgetése Ízléses étellel, hamisitatlan italokkal, jutányos árakkal s tapintatos előzékenységgel.

Nem mondhatjuk, hogy az elsoroltak tekintetében alantabb állanánk a , külföldnél ; de azt sem állítjuk, hogy ezekre nézve már a tetőpontra értünk. Ámde a mi hiányosság mutatkozik, ez részint egyesek hibája, részint a kedvezőtlen viszonyok következménye.

Leginkább a kedvezőtlen viszonyoké. Ezek a viszonyok sohasem voltak oly nyomasztók, mint most : ezt mindnyájan tudjuk és keservesen érezzük.

Nem elég ezt tudnunk, hanem tennünk is kellett volna már a megjavításukra.

Ez a cselekvés, ez hiányzik üzleti szertárunkból.

Hiányzik azért, mert azt egyenként nem csinálhatjuk, csakis közös erővel.

Hogy miért, azt mindjárt megmagyarázzuk.

Üzletünk küzdelmes helyzetét hazánk válságos közgazdasági állapota okozza, amely egyrészt Ausztriához való viszonyunkból, másrészt pedig az európai konstellációkból állott elő. Ezeken mi nem változtathatunk, de egy kis okossággal, egyetértéssel hatásukat ellensúlyozhatjuk.

Minthogy mi polgártársaink megcsappant jövedelmét föl nem csigáz- hatjuk a legjobb akarattal sem, oda kell törekednünk, hogy a külluld pénzét ide csábítsuk.

E végből nem elég sürgetnünk az idegenforgalom emelésére szolgáló intézkedéseket ; nem elég beérnünk azzal, hogy közülünk néhányan részesei legyenek a székes-főváros erre hivatott, de igen akadémikus, igen meddő bizottságának.

Magunknak kell összeállnunk, magunknak kell tanakodnunk azon, hogy mit tehetnénk ebből a tekintetből a magunk érdekében ?

Ha csak egy keveset is gondolkodunk, belátjuk, hogy sokat, igen sok hasznot szerezhetnénk kevés leiemér~

nyeséggel s némi erélylyel.

Tekintsünk csak körül.

Minden világvárosnak van valami különössége, a mely vagy múltjának tradiczióiból, vagy természeti helyzetéből származik.

Ezek a különlegességek azok, a melyek az idegent vonzák.

Múltúnknak annyi szép, fenségesen ragyogó hagyománya van, a milyennel egy ország, egy nemzet sem dicsekedhetik.

Rendezzünk állandó nemzeti ünnepeket, úgy, hogy programmjuk, az alkalomhoz simulva, vonzón állítsa szem elé kultúránk sajátságait.

Az ilyen, kellő évadban rendezett látványosságok, ha állandóan megtartatnak főbb részükben stabil programmal, csakhamar ismeretessé válnak a külföldön s mind több és több idegem vonzanának hozzánk.

Történelmünk fényes korszakai, ősi szokásaink, viseletűnk, zenénk és egész művészetünk annyi kipróbált anyagot, sehol másutt nem produkálható tableaukkal szolgálhat, a melyet évről- évre gyarapithatna a tudományos kutatás s a művészi lelkesedés.

A fő azonban, a mint eleve hangoztattuk, hogy ezek az ünnepélyek állandóan, mindig ugyanazon időben, ugyanazzal a jelleggel ismétlődjenek, több napra terjedjenek s a külföldön kellőkép elhireszteltessenek.

Ehhez az egész társadalom, a kormány s a művészi és irodalmi világ cooperálása szükséges ; mi csak kezdeményezők, vagy közreműködők lehetünk.

Máskép állunk azokkal a látvá- nyoságokkal, a melyek székesfővárosunk páratlan szép fekvésének fölhasználha- tásával rendezhetők.

Az ilyeneket magunk erejéből, erre a czélra való szövetkezéssel is rendezhetnénk.

Éppen most olvastuk, hogy gróf Szápáry Pál, ez a mozgékony, fiatal mágnásunk, a tavaszszal nagyszerű dunai ünnepélyt rendez.

A kik látták a mi Dunánkat, a kik láttak már ilyen ünnepélyt a Dunán tűzijátékkal, káprázatos kivilágítással, lángoló, phantastikus hajókkal, csillogó csónakokkal, gondolákkal a zene andalító hangjai mellett, a gyönyörködő nép vidám, tolongó tömegeivel, azok ezt a látványt, ezt az élvezetet nem feledhetik soha.

A külföldiek özönlenének, högy élvezhessék ezt a gyönyörűséget, ha a dunai ünnepélyek állandóan és bizonyos' időben ismétlődnének s ezt tudtukra adnók nekik.

Évenkint legalább is két ilyen ünnepélyt rendezhetnénk ; egyet tavasz-